Tegnap végre sikerült beszerezni a Sárkányok táncát, alig vártam, h megkaparintsam, hogy majd délután betegre olvasom magam, na ki se nyitottam. Átmentünk Csabához, hogy a fiúk dolgoznak, én meg csak legyek ott a kreatív beszólásaimmal, meg a pozitív energiámmal, és hogy legyen vacsi. Vittük a kutyuskát is, szegénykém kicsit unatkozott, bár imádja Csabát (engem meg mardos a zöldszemű), de most nem nagyon volt idő játszani vele. Én még elrohantam a teszkóba megvenni ezt, azt, elszartam egy órát ott a tömeg miatt, meg mert baromi lassan is haladok :D Végül jó morcosan jöttem el, juhtúrót akartam, de mikor megláttam a sort, lemondtam róla, majd lehet ma hazafelé beugrok megint, hátha nem lesznek annyian.
Délután összeraktam a vacsit (baconos, sajtos csirkemell tepsis burgonyával és kelbimbóval) ezzel el is ment minden idő. Nem tudom mitől van ez, de ha ott főzök, minden 5x annyi időbe telik, otthon sokkal gördülékenyebben megy. Mire sikerült leülni, enni, ejtőzni, elmosogatni és kutyát sétáltatni, addigra már rohadtul nem volt kedvem semmihez, nemhogy olvasni.
Hazafelé megbeszéltük, hogy ma nem megyünk sehova, meg se mozdulunk, még az ebédet is rendeljük és egyáltalán, csak elpunnyadjuk a napot. Tiszta hülyék vagyunk, mert elfelejtettük, hogy apósékhoz vagyunk hivatalosak ebédre, ami ugye tökre keresztbe is bakja a napot, másrészt nem lesz valami vidám, minden alkalommal van valami feszkó, már előre elmegy a kedvem, ha csak rá gondolok.