Ma volt a harmadik inspekciónk és azt hiszem kiérdemeltük az ingatlanos bizalmát, mert most elég trehányul csekkolta a lakást. Amit nem bánok persze, mert hiába csillog-villog, mindig úgy érzem, hogy nem lesz elég jó, pedig ez csak az én hülyeségem.

Egész héten pörögtem, ablakot is mostam (azért ez tényleg durva), sütőt és szagelszívót dzsuváztam (ez utóbbit különösen rühellem), póktalanítottam (nem tudom mi van, most párzanak, vagy szaporodnak, de rengeteg van belőlük újabban, szerencsére csak kint és kicsik), kertrendeztem (találtam egy redback-et, úgy megijedtem tőle, hogy rögvest agyoncsaptam csórót), mindenféle elszivornyázó rendszert porszívtam, és a többi általános takarításos dolog. Ahhoz képest, hogy "kicsi" a lakás rohadt jól el tudom szarni az időt a takarításával, főleg, ha egy kis lakásrendezés is társul hozzá. Nem oly rég kitaláltam, hogy a nappali olyan üres és nincs hova kitenni a karácsonyi csetreszt ezért kihurcoltam a dolgozószobából a kockaszekrényt (csak az még Expedit névre hallgat), szerintem most otthonosabb így a nappali és van hova kitenni a sok karácsonyi szarságot.

Persze kár volt a gőzért (ha azt nem vesszük, hogy milyen jó, hogy enni lehet a padlóról, vagy a kádból, mert minden olyan tiszta és steril), tök odáig volt az ingatlanos, hogy milyen rend és tisztaság van és hogy úgy szeret ide jönni (na azért csak ésszel, nem kell hetente jönni) mert mindig rendezett a property. Már a kutya se ugatta nagyon, még a sípolós rókával is eldicsekedett neki, még a végén feldolgozza az ebecske, hogy ide időnként jönnek emberek, és nem kell mindenkit szétugatni.

Nagyon jó fej, nő mert mondta, hogy a landlord szeretne árat emelni, heti $10 dolcsit. Ami nem is lenne akkora dolog (Arkadij szerint, sztem botrány), ha nem úgy indult volna, hogy mi alapból ráígértünk az árra, amikor pályáztunk a lakásra, és így viszont kicsit unfair (van ilyen szó??) hogy egy éven belül 2x emelünk. Ezt viszont Maren elfelejtette, úgy kellett felvilágosítani, mire totál kikelt magából, hogy hát akkor ő azonnal lerendezi ezt a landlorddal, mert igazunk van és hát ezt ő totál elfelejtette. Ma mondta, hogy jelezte a greedy disznónak (a.k.a tulaj), hogy nyugodjon le a picsába, reméljük hallgat a jó szóra. Azt hiszem, hogy attól kapott vérszemet a dög, hogy a szembe lakást, ami egy kicsit nagyobb ugyan, heti $400-ért hirdetik, egy másikat pár házzal feljebb pedig 420-ért. Ami. Nagyon. Nagyon. Sok. Nagyon.

Tegnap 35 fok volt és napsütés, ma meg szakad az eső egész nap, bolond április van.

Amivel nem vagyok kibékülve sehogysem, az a posta. Jött egy pakkunk valamelyik nap, "kopogott" a csomagos postás (kettő féle van, egyik, aki a levelet, képeslapot, kicsike dolgokat hozza piros mocin kihúzófilcsárgába öltözve és a másik, aki gödájjal köszön, egy szavát sem értem és teherautóval jön, hozza a nagy pakkokat) csomag jött. Kérdezi, hogy mi a cím és hogy ez ide jön-e nekünk. Mondom mivel Arkadij neve van rajta és jó címre jött, így gondolom, hogy ja, nekünk jött. Merthogy a borítékra rá volt írva, hogy ez a jó cím (a miénk) majd mellette 2 másik cím. Olyan tökjó utcában lakunk, hogy a környező kerületeknek mind van egy ugyanilyen nevű utcája, és a mi pakkunk ezek szerint megjárta az összes címet, mire idetalált hozzánk. Ami tök jó, hogy idetalált, csak ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy vajon hány levél, képeslap (csomag nem, mert arról szoktunk tudni, ha jön) ment eddig máshova (és nem ért ide hozzánk, mint ez a csomag)?
Amikor én megyek a postára, hogy feladom a kis szarjaimat, az se sokkal jobb, vagy én vagyok a szuper béna, de valami fennakadás mindig van. Mumus lett a posta minden szempontból és szerintem hülyére túl is van bonyolítva, meg nyilván én se látom úgy át, mint mondjuk otthon. Az se sokat segít, hogy egy ázsiai típusú maca szokott lenni a pult másik oldalán és ő se ért engem, én se őt, így tiszta activity mire feladok egy csomagot :D

Na, ez elég random lett, közben meg elfelejtettem miről akartam még írni. 222. post! Csuhaj!

Szorgos hétköznapokat élünk az utóbbi időben, mindig kell valamit intézni, de legalább haladunk a dolgokkal.

Múlthéten "ünnepeltük" a fél éves ittartózkodásunkat, azért idézőjelben, mert nekünk nem tűnt fel, hogy már egy fél év eltelt, az ingatlanos küldött levelet, hogy jönne inspekcióra (megint, hát most volt!?) és a szerviz is küldött levelet, hogy vigyük be a békát átnézésre (máris, most vettük!?)

Az inspekció miatt nem izgultam kevésbé, mint legutóbb, most is megvolt a gazolás (bár jelentősen kevesebb, köszönhetően a dudvás embernek, aki elöl kinyírta a gazt, és a járdásoknak*, akik a maradékot is felszámolták), ablakmosás, tűzhely, sütő, szagelszívó, mindenféle szellőzőnyílások, miegymások, egyszóval remekül mulattam, ez mindig szenzációs program.

* kaptunk járdát mi is, a mi oldalunkon eddig nem volt, most van. Szép piros viakolorból van, olyan mint Mo-n a bicikliutak. Kaptunk 2 levelet is a témában, mind a kettő azt állította, hogy 28-án, hétfőn jönnek és bocsi a kellemetlenségért, igyekeznek, ahogy tudnak. Mondjuk különösebben nem izgattam magam, max a kutya miatt, hogy besokkol attól, hogy az ablak előtt tesznek vesznek. 28-án persze nem jött senki, már kezdtem magam hülyének érezni, hogy egy levelet sem tudok rendesen elolvasni, pedig de, csak valamiért a hétfő nem volt jó nap a járda lerakásra. Kedden befutott a brigád, lezártak mindent a környéken, beálltak az utcába 2 teherautóval meg egy kis markolós munkagéppel, én már be se fértem az utcába, mikor jöttem haza. Na, sokat nem voltak itt, másfél óra alatt ástak egy alapot, összepakoltak, elmentek, délután hoztak még egy kis homokot. Másnap (szerda) leköveztek egy kb 10 méteres szakaszt, majd elporoltak :D Ennyiért kár volt a környéket kitáblázni, h road work :) Csütörtökön aztán összekapták magukat a srácok Borisz nagy örömére, ő kikönyökölt az ablakba és nézte a jómunkásembert, aki rakta a kockákat, pár óra alatt készen lettek. Most kisebb lett a senki földje, szebbnek nem mondanám, de legalább nincs gaz.

Inspektor Maren most sem töltött nálunk sok időt, örült, hogy milyen rend meg tisztaság van, mondta, hogy a kertész, aki jött legutóbb, a férje, ennek aztán örültünk, mondtam, hogy nagyon nice férje van és milyen kedves, mert ellátott tanácsokkal a kertet illetően, mire közölte, hogy ő mindig nice férjeket választ :D Kb 5 percet töltött itt (nem túlzok), aztán húzta is el a bélést.
Délután a kocsit vittük szervizbe, ez szintén tartalmas program volt, amíg vártunk meghorgoltam egy almás poháralátétet, meg átbattyogtam a hobbiboltba nézelődni, hogy ne unjam szét magam az autósoknál. A kocsit lemosva, olajcserélve, átnézve adták vissza, semmi baja, úgyhogy örülünk.

Végre jó idő is van, süt a nap, úgyhogy csavarogtunk sokat a környéken, főleg a parton mert már hiányzott a víz, meg oda biztosan tudjuk, hogy lehet vinni a kutyatestű férget rohangálni.

A jó időnek Borisz is örül, kb 2 hete kijárós cica lett és nem akarom elkiabálni, de eddig működik a dolog. Ezelőtt csak úgy mehetett ki, ha én is kint voltam, teregettem, vagy valamit babráltam, de ha bementem, neki is be kellett. Aztán az inspekció miatti gazolás keretében ő is kijött és a szemem láttára akart felugrani a kerítésre, ami olyan jól sikerült, hogy azóta eszébe sem jut ilyesmi. Elrontotta ugyanis az ugrást, és ahelyett, hogy a kerítés tetején kötött volna ki, teljes erőből nekibaszódott a fémlemeznek, ami úgy döngött, hogy összeszaladt a kerület, valamint én is ráüvöltöttem. Azóta nem próbált felugrálni, remekül elvan ezen a 3 négyzetméteres kis területen, remélem így is marad.

Ez a hét az én szakmaelismertetésem ügyintézésével telt. Első lépcsőként ki kellett tölteni egy 300ezer oldalas papírt, amin igazolnom kellett még a tanáraim diplomájának is az eredetiségét, valamint csatolnom kellett fénymásolatokat, fényképet, igazolások tömkelegét és egy üvegcsében szűz lány vérét, áldozat az isteneknek. Természetesen volt egy  igazolványom, ami nem volt meg angolul, így azt le kellett fordíttatni (habár a lényeg valami rejtélyes okból rajta volt angolul, de a kukacoskodást, valamint az ügyintézési díj bukását elkerülendő, inkább lefordíttattuk) ez egy csipet Magyarországot hozott az életünkbe. Ezt az élményt ellensúlyozandó elmentünk tegnap egy JP-hez, aki itt amolyan közjegyzőféleség, odaviszi az ember a fénymásolt vackait, meg az eredeti papírokat, a JP (Justice of the Peace) meg igazolja neki pecséttel, aláírással, hogy látta az eredetit és a fénymásolat mindenben megegyezik, blabla. Neten kerestünk a közelben egy bácsit, odajárultunk, fél óra alatt aláírta, végigpecsételte minden iratomat, megdicsérte az angolunkat, csevegtünk kicsit a cicájáról (persze meg is kellett nyunyurgatni) majd sok sikert kívánt, mi meg elporoltunk. Mindezt tök ingyen, a megbeszélt időben, gyorsan, pontosan :) Most elvileg minden igazolásom, papírom megvan, már csak be kell fizetni és fel kell adni, hajrá hajrá. Jaj :)