Rémesen trehány vagyok és emellé még lusta is, nem a legelőnyösebb tulajdonságaim ezek :D

Sok minden történt, mióta nem írtam, a felére már nem is emlékszem. Voltunk vendégségben, voltam TAFE-s összeröffenésen, rákaptam a lomizásra és a garázsvásárokra, véget ért a tanfolyamom, felvásároltuk az IKEA-t, megjártam az állatorvost, és átvészeltük Arkadij munkahelyválasztós válságát és névváltoztatását. Na lássuk sorban.

A királynő szülinapja miatti hosszúhétvégén Arkadij egyik munkatársa, Jane, aki egy hiperédeskedves idősebb angol nő, meghívott minket magukhoz ebédre. Tőlünk 3 napi járóföldre laknak, szerencse, hogy van kocsink, így csak egy órát autóztunk oda az autópályán, és még mindig nem hagytuk el a várost, Adelaide nem kicsi, a híresztelésekkel ellentétben :) Én iszonyúan izgultam, konkrétan majdnem elájultam, 2 angoltanár és egy native ausztrál jelenlétében szólaljak meg angolul, hát perszeeee :D Ráadásul valamiért azt képzeltem, hogy mivel Jane angol ezért majd rém kifinomultnak és udvariasnak kell lenni, meg hogy a bébiubi a szofisztikáltság csimborasszója szörnyen leégünk az egri bikavérrel, amit viszünk. Persze erről szó sem volt, megint én voltam csak a hülye, pl amikor ebéd után feszengtem, mint egy hülye, hogy hogy kell udvariasan és burkoltan megkérdezni, hogy merre van az illemhelyiség, csak annyit mondott Jane, hogy Do you want to know where's the loo? Azt akarod tudni, hol a budi? :D Ezen persze iszonyúan nevettünk, mondta hogy nem kell udvariaskodni, ez nem egy olyan ház. Amúgy a ház iszonyúan tetszett, mindenféle összevissza bútorokkal volt berendezve (és 300ezer könyvvel) és annyira otthonos volt, hogy nem sok hiányzott hozzá, hogy megkérdezzem nem maradhatnánk-e örökre :D Ebédre valamiféle kagylóleves volt garnélarákkal. Itt gyorsan megjegyezném, hogy nem szeretem a halat, tengeri férgeket pedig eddig még nem ettem, de mindenki úgy odáig van értük, gondoltam nagy baj nem lehet. A leves iszonyú jó volt, a lé és a zöldség része :D Egy kagylót megettem udvariasságból (pedig elmondták 90x, hogy ne egyek meg semmit, ami nem tetszik), borzasztó iszap íze volt, meg valahogy nem bírtam elvonatkoztatni attól se, hogy annak ott benne van a bele, meg mindene, vagy hát nem vágom a kagyló anatómiáját, de valamiféle bélés abban is van, mindegy, én ezekhez öreg, hülye, finnyás, válogatós vagyok (tetszés szerint tovább egészíthető). A garnéla állaga nagyon vicces volt, azt megettem, egyelőre még nem tudnék dönteni, hogy ízlett-e vagy sem, szeretem-e vagy sem.

Egyébként tök jól éreztük magunkat, Bob, a férj (az ausztrál) megdicsért, hogy mit szégyenlősködök, tök jó az angolom, legalábbis ért mindent, rettentő jó humora van és láthatóan nagyon élvezte, hogy nevetünk a poénjain :) Pogácsát és bort vittünk, ez vicces volt, mert mondtuk, hogy mi nem iszunk, azonnal gyanús lett, hogy szart vittünk, ezen is nevettünk, de olyan rossz nem lehetett, mert semmi perc alatt benyakalták és a pogácsa is fogyott rendesen.
Ebéd után lementünk a partra sétálni, én mentem elöl Jane-el és beszélgettünk mindenről, ami szóbakerült, főleg utazásról, állatokról, én mit csinálok, mi a hobbim, neki mi a hobbija, szóval ilyen ismerkedős, lányos témákról, mögöttünk a fiúk jöttek gyök kettővel, de hát ők a világot váltották meg. A part gyönyörű szép volt és isteni jó idő volt, napsütés és meleg (tombolt a tél), sokan fürödtek is.

Sötétedésig maradtunk, hazafelé tök jó élményünk volt, ugyanis elvesztette a jelet a gps úgyhogy "vakon" jöttünk, de hazatalálunk :) Jó érzés volt, a végén még kiismerjük magunkat.

Másnap, vasárnap meghívtak a TAFE-s lányok egy összeröffenésre, tök jól esett, úgyhogy sütöttem újabb adag pogit és mentem, főleg amikor írta sms-ben a szervező lány, hogy a szobatársa tök odavan, hogy én is megyek :D Már többször találkoztunk, mindig jól elröhögünk együtt, jó fej lány nagyon. Most sok volt a számomra új arc, egyen-ketten voltak csak a régiek közül, de azért jól éreztem magam, bár mikor a régiek leléptek főleg Karával beszélgettem, jól ki is cikiztek minket, hogy mi vagyunk a granny-k, amíg a többiek biliárdoznak, pingpongoznak, mi addig csak punnyadunk és beszélgetünk :D Kivételesen most a kaja borzasztó volt, mindenki hoz ilyenkor a saját kultúrájára jellemző ennivalót és beadja a közösbe. Na volt ott narancsos-kakaós tejbegríz torta (fincsinek hangzik, de rémes volt) krumpli-pizza (krumplipüré, bacon, sajt összekutyulva és megsütve, ez nagyon sótlan volt) és egy csomó kínai mindenféle, amire azt mondták iszonyú csípős, úgyhogy én kihagytam, szerintem nem volt kár érte, maradtam a fasírt, tzatziki, tiramisu menünél :P

Maradva a kajálás vonalon, múlthéten végetért a tanfolyamom és ilyenkor utolsó nap az a szokás, hogy mindenki visz valamit és közösen ebédelünk. Rengeteg indiai csoporttársam volt, szóval életemben először ettem igazi, autentikus indiait és azóta is álmodom vele :D Hoztak rengeteg kaját, én valamiféle majonézes-tejfölös salátából ettem (persze megtaláltam benne a fél csilit, azt hittem leég a fejem), aztán csirke curry és mazsolás, fahéjas, kesudiós és még nem tudom milyenes rizzsel folytattam, és más nekem nem is kellett. Elképesztő finom volt, a rizs elsőre bizarrnak tűnhet, hiszen ezeket a fűszereket én max sütibe teszem, de ezt a rizst hetekig tudnám enni. Nem győztem dicsérni, a receptek begyűjtése folyamatban van, mert ezeket muszáj megtanulnom, hogy hogy kell elkészíteni :) 

A RIZS és a csirkecurry <3 yumm yumm

Az, hogy a tanfolyam végetért jó is, meg rossz is. Rossz, mert szerettem járni, élveztem, hogy van mit csinálni, van kivel beszélgetni és még tanulok is. Jó viszont, mert annyira nem éreztem jól magam, mint a TAFE-n. Itt a csoporttársak nagy része már jó ideje itt van, van aki már állampolgár és megvan az életük az iskolán kívül is, annyira nem voltak barátkozósak. Kedvesek voltak persze, meg sokat beszélgettünk, nevettünk, de időnként szörnyen egyedül éreztem magam, mert mindenkinek volt valaki, akivel közös nyelvet beszéltek (nem az angolt persze :D ) így sokszor a saját nyelvükön karattyoltak. Erre meg mit mondasz, 2x szólok, hogy helló, én nem értem, meg mosolygok, aztán amikor megint visszaváltottak arabra/kínaira/hindire, akkor már nem szóltam újra. Így aztán az ebédszünet egy órájában gyakran inkább elmentem sétálni, közel volt a Rundle Mall, (helyi Váci utca) ahol annak ellenére, hogy szét van robbantva (már egy éve, tavaly mikor voltunk akkor is szét volt már verve) nagyszerűen el lehet szarni tölteni az időt, és pl ilyet is lehet látni:

Még a héten voltam és a jövőhéten is bemegyek gyakorolni, meg a kis irományaimat leellenőriztetni, mert utána kezdődik a következő term és nem lesz idő rám, meg aztán vizsgázni is kéne. Megpróbálom az OET-t, aztán meglátjuk, most úgy látom, hogy azért talán könnyebben teljesíthető, mint az IELTS. Aztán persze lehet, hogy jól pofára esek, volt már erre is példa :D

Az utóbbi időben rákaptam/tunk a garázsvásárra. A gumtree-n mindig van egy-két (sok) hirdetés, hogy a közelben hol és mikor szerveznek garázsvásárt, ezeket sorba teszem és megyünk. Mindenhol nagyon kedvesek, persze azonnal levágják, hogy nem vagyunk ausztrálok, innen egy kérdés hogy mikor jöttünk és onnantól már a kék eget is ránk akarják tukmálni 50 centért :D Aranyos volt az egyik nénike, mert az összes konyhai cuccát rám akarta sózni, mert ha most jöttünk, akkor biztos nincs egy tányérunk, amiből együnk, hiába mondtam neki, hogy pici a konyha és ha ezt a sok szart kincset hazaviszem én már nem férek be a konyhába, csak erősködött, még az árakkal is lejjebb ment, csak vigyem. Sajnos akkor sem volt szükségem 5 részes kerámia, csatosfedelű kávé-cukor-liszt-akármi tartóra, és most sincs, így visszautasítottam az évszázad ajánlatát, pedig kaptunk volna mellé olcsón kerti hintát is :D Azért ez valahol vicces, de közben olyan jó érzés is, mert nem átbaszni akar, meg nyerészkedni, hanem tényleg segíteni, meg olyan alacsonyra levitte az árait, hogy szinte szégyelltem magam, hogy nem veszünk semmit. Nagyot néztünk viszont, amikor a férje kérdezte honnan jöttünk, mondtuk, hogy Mo erre mondja, hogy a 80-as években nyomtak itt egy magyar detective karate girl kicking ass sorozatot :D Igen-igen, a Lindát :D Mondta, hogy imádta, nagyon klassz sorozat volt :D Szóval ilyen túrákra megyünk szombat délelőttönként, és bár eddig nem hoztuk haza a nagy fogást (az megvolt februárban ugye a kanapéval), de apróságokat azért találunk, főleg könyveket, dísztárgyakat, mécsestartót, ilyesmi apró dolgokat, meg 2 könyvespolcot, ami majd a garázsban fog kamraként funkcionálni, mert a konzerveket kiköltöztetem, a konyhaszekrény sajnos nem alkalmas nagyobb mennyiség tárolására. Hoztunk haza tök ingyen egy piknikkosarat (ne is kérdezd) 11 tök jó poharat (kilomtalanították, mert hiányos a 12-es szett) meg néhány kertbe való apróságot. Borzasztóan élvezem különben, mert fillérekért lehet elhozni dolgokat, ha nem ingyen, és bevallom, szeretek más cuccaiban turkálni :P Lomiba is sokat járok, ahonnan szintén pár dollárért egy halom cuccot haza lehet hozni, vagy 200-ért mindjárt egy pianínót :D Jó, ezt nem hoztam el, túlzásnak éreztem volna kicsit :)

Aztán volt itt évközi gigasale az IKEA-ban, mi meg még mindig a kölcsönágyneművel aludtunk, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt, hogy beszerezzük a kelengyénket végre. Persze nem mi lennénk, ha nem lett volna valami zűrzavar itt is, de nagylányosan megoldottam. Történt ugyanis, hogy a neten kinézett paplan a tetthelyen $20-al többe fájt, ami kettőnk esetében már $40 ugye. Sebaj, bedobtuk a nagy sárga zacsiba, hogy biztos csak nincs kiírva, mert akármiért hát a neten fent van az akciós cuccok között. Amíg én a huzatok között túrtam derékig, Arkadij elment hogy leellenőriztesse a paplan árát, mire jön vissza, hogy ez rohadtul nem akciós, most mi legyen? Nem akartuk otthagyni, mert otthon is ilyenünk volt és nagyon szerettük, olyan paplan, ami 2 külön takaróból van, össze lehet pattintani és összesen 3 melegségi fokot tud. Ha össze van pattintva akkor nyilván az a legmelegebb, és a 2 takaró külön-külön más vastagságú. Szóval nem engedtem a 21-ből, nekem a paplan márpedig kell, úgyhogy odabattyogtam a sárga pólós macához, hogy na anyukám, ez akciós, ha én mondom. Oké, nem egészen így volt, kedvesen megkérdeztem, hogy ha ez ennyiért van, akkor mutassa már meg melyik az élőben, amelyik a neten van akciósan, mert én nem találtam. Kérte, hogy mutassam meg, hogy a neten hol van, amiről én beszélek, naná, hogy az volt amit szorongattunk, mondta, hogy nem is érti, ez egy hete nincs akcióban, de hát ha már így esett odaadja az akciós áron. Persze papírt nem adott róla, mondta hogy a pénztárnál mondjuk a nevét, ő a menedzser, majd a pénztáros tudni fogja. Na persze... a pénztárnál természetesen egy új fiú volt, aki egy hete dolgozott, az életben ilyen csúnya srácot még nem láttam, de legalább nagyon kedves volt és segítőkész, telefonálgatott, intézkedett, de nem jutott semmire. Arkadij visszabattyogott, megkereste XY menedzsert, aztán mire visszaért a pénztárhoz már hívták is a srácot telefonon, hogy adja olcsóbban, különben baj lesz :D Nem szarrágásból, de azért $40 igenis számít a büdzsénkben, nekem megérte 10 percet állni a pénztárnál érte. Így most van már mibe csavarni magunkat, a kölcsönágyneműt meg mosom, macskaszőrtelenítem, csak lassan haladok vele, köszönhetően az esős évszaknak, amikor is nem szárad semmi, cserébe viszont napokig áll a nappaliban a szárító.

Voltam állatorvosnál is Borcsival, nagylányosan, egyedül. 3 napos hasmars után a cica olyat produkált, hogy majdnem elájultam, úgyhogy bedobozoltam és elhúztam Dr. Brian-hez. Nézett, mikor előtúrtam, hogy mi a jó eget hoztam, mert ez nem macska, de nagyon tetszett neki, főleg hogy Bogyisz jól viselkedett. Hagyta magát megnyomkodni, lázmérni, minden lyukába belenézni, majd arra jutott a dottore, hogy hát ez egy upset tummy. Na jó, hát ő a szakember, de akkor miért véres, ami kijön a cicából? Azt mondta normális, merthogy a hosszantartó fosinkázás miatt kicsit felmaródik a bele, ahol rengeteg az apró ér, és az erőlködéstől megpattan, nem kell beszarni, ez nem szokatlan, nem para, főleg, hogy amúgy tök jól van a cica, eszik, iszik, rohan, játszik. Naja, neki nem para, nekem viszont Borcsi is the love of my life, just don't tell to my husband, úgyhogy vegye komolyan. Diéta van, csirke-rizs és diétás, szörnyen büdös konzerv a menü (egy evőkanál moslék az egyszeri adag, napi 5-6x kell neki enni, csak egészen keveset ordít 2 evés között a 10 kilós állat, hogy éhen akar dögleni), meg napi 2x kap antibiotikumot, ami akkora még félbetörve is, mint egy kockacukor, igazi élmény beadni. Viszont cserébe már jól van a cica szarókája, jól formált a széklete, nem véres, nem nyákos :D Csak tájékoztatásul ;)

(Lassan 3 órája írom ezt a posztot, jó, hogy vacsoráztam is közben, de akkor is)

Arkadij már írta a blogján a munkapánikot, azért leírom én is. Tehát, békésen dolgozgatott a Flindersen, amikor is felhívták a TAFE-ről, hogy óó kapna 10 hétre egy csoportot, északon. Ez tőlünk egy óra kocsival (tömeggel is az átszállás miatt), viszont csak heti 3x kell menni. De a Flindersen már ismeri a kollegákat, ismeri a dörgést, beilleszkedett, szereti is, viszont a főnök hazament Amerikába, a term meg lejár a jövőhéten, hát mi legyen. Ment az őrlődés, a para, hogy két szék között a pad alá, viszont egy seggel nem lehet 2 lovat megülni, muszáj választani. Így írt egy levelet a Flinders-es főnöknek, hogy mi az ábra, ő maradna, de azért jó lenne, ha tudna is, mert hát a term lejár, további alkalmazásáról meg eddig nem nyilatkozott a kiöregedett hippi*. Természetesen pénteken küldte el a levelet, így az egész hétvégét végigstresszelhettük (nem válaszol, biztos nem olvasta, rossz címre ment, meg se kapta, mi van ha megkapta, akkor miért nem válaszol, mi van ha válaszol, agyrém) de hétfő reggelre jött a válasz, hogy a flowerpower túl tudja licitálni a másik ajánlatot és szeretné, ha Arkadij maradna a seggén. Mi is örülünk, ő is örül, mindenki örül :)

Közben Arkadij nevet is változtatott, most olyan, mintha új férjem lenne :) Fura is, amikor nézem a postaládát, hogy ez kinek jött, ilyen itt nem lakik... ja de :D A nagyszülők nevét vette fel, azon egyszerű oknál fogva, hogy ezt ki tudják mondani, és könnyebb is lebetűzni. Én meg maradok a lánynevemen, ha már az útlevelem azon van, jól össze is zavarok ezzel mindenkit, de egyszerűbb ezt használni, mint a közös nevünket. Ami most már nem is közös, pff :/

Na, kész, jó éjszakát!

*a.k.a főnök :)

Things I Love Thursday, meg egy kis ezmegaz

♥ napsütéses hétvége
♥ esős napot ágyban átolvasni
♥ baglyos nyaklánc óra Arkadijtól :)
♥ új embereket megismerni
♥ egy dollárért zsákbamacskát venni (a macskának :D )
♥ 50 centért gyümölcskosárkát venni magamnak
♥ babérlevelet morzsolgatni és közben tejfölös krumplifőzelékről álmodozni
♥ muskátlit lopni :D
♥ valami közlekedési bonyodalom miatt sokat várni a vonatra, cserébe viszont ami jött expressz volt, és sehol sem állt meg, csak a végállomáson, így nem késtem el a suliból
♥ feketeribizlis tea
♥ gyömbéres-citromos tea
♥ kekszet kávéba mártogatni és elnyammogtatni
♥ csipsz tízóraira :D
♥ csupa dicséretet kapni a kiselőadásomra
♥ cicával aludni, aki kivételesen nem túrt ki

Még arról nem írtam, hogy hogy is kerültem én újra iskolába, meg egyáltalán mit is tanulok.

Szóóóval, a tanfolyam és szerény személyem közös nevezőre kerülése a tök véletlennek köszönhető, mint mondjuk úgy általában mostanában minden. Arkadij egyik munkatársa tanít ezen a tanfolyamon és ő említette neki, hogy szerinte ez nekem ingyen járna ( a Skills for all-on keresztül) és majd utánakérdez. Utána is kérdezett, jogosult vagyok így húsvét előtt becsattogtam "szintfelmérőt" írni, ami elég viccesre sikerült. Volt egy nyelvtani tesztecske, egy reading feladat és egy fogalmazás, hogy miért akarsz itt tanulni, mit vársz a tanfolyamtól. Az egésszel készen lettem nem egészen egy óra alatt, neki is állt a kisfőnök kijavítani, de rossz megoldókulcsot használt, így miután zsinórban az első 4 válaszom mind rossz volt, rámnézett, felvonta a szemöldökét, hümmögött, de mást nem szólt. Fogalmam sincs honnan vettem a bátorságot, de jeleztem, hogy szerintem rossz a megoldókulcs, megnézte, majd mikor realizálta, hogy valóban, görög van a falóban, elkezdett nevetni, hogy micsoda megkönnyebbülés :D Szegény gondolom jól megijedt, hogy tök hülye vagyok :P A fogalmazást megdicsérte, hogy alig van benne hiba (naná, mert a saját gondolataimat kellett írni és nem az űrkutatás lehetséges hatásairól az egerek genetikai állományára) aztán megbeszéltük, hogy a húsvéti megahétvége után kezdek.

Nem meglepő módon angolt tanulok itt is. Abban a szerencsés (?) helyzetben vagyok, hogy választhatok az IELTS és az OET között, hogy melyikből akarok vizsgázni a szakmaelismertetéshez. Az OET egészségügyi dolgozóknak lett kitalálva, elvileg az eü-sök jobban szeretik, én meg ugye eddig nem ismertem. Tudtam, hogy van, de hogy eszik-e vagy isszák, az nem volt világos. Családilag megbeszéltük, hogy mivel az IELTS-t már ismerjük és nem szeretjük, a tanfolyam ingyen volta pedig alapból indokolttá teszi a részvételt,mindenképpen megyek, azt meg ráérek eldönteni, hogy akkor miből akarok vizsgázni.
Eddig 3 hét ment le a tanfolyamból és egyelőre nem tudom mit évő legyek. Merthogy még mindig az van bennem, hogy az IELTS-t már ismerem, voltam, próbáltam, tudom mire számítsak nagyjából, és az ismerős langyos vízben szeretek elpancsikálni. Ugyanakkor az OET-re nincs annyi gyakorló anyag, mint amennyivel nyugodt lennék, viszont eddigi tapasztalatok alapján jelentősen könnyebbnek tűnik. Viszont 3x annyiba kerül. Mindegy, még van időm ezen vakarózni, aztán legfeljebb húzok kalapból, ha nagyon nem tudok dönteni :D

A tanfolyam egyébként nagyon jó, szeretem. Az iskola egy icipici irodában van a belvárosban, a csoportban csupa egészségügyis van, nővér, fogorvos, gyógyszerész, orvos. Nemzetiségileg is vegyes a felhozatal, indiai, kínai, egyiptomi, és egy lengyel. Ami vicces, hogy az egyik tanárom, aki a tanfolyamot ajánlotta egy magyar pasas. 10 évesen vándorolt ki a családja, azóta itt él, tündér aranyos ember. A másik tanárom, aki a szintfelmérőt íratta egy idősebb nő, nem kevésbé szuper aranyos, őt hülyítettem be a postcrossinggal :)
A hangulat általában jó, sokat nevetgélünk, mindig van valami össznépi zabálás, hol a másik csoportban van szülinap, hol a mi csoportunkból megy valaki munkába és azt ünnepeljük, hol az egyik diák, aki csipszgyárban dolgozik, hoz egy zacskó termékmintát, szóval éhezni nem éhezünk, az biztos :)

Csütörtökön nagyon sűrű, izgulós volt a nap. Csináltunk egy listening-et, "jegyre", még az eredményt nem tudom, de nem számítok semmi jóra. Van egy lány a csoportban, aki állandóan beteg, köhög és szipákol, na persze hogy mellette ültem, és ha ez nem lenne elég, egy olyan teremben voltunk, ami a főutcára néz és ott megy el a villamos, a busz, az egész ország repülőforgalma és a komplett Budapest parádé... szóval cseppet zajos volt, én meg úgy felidegesítettem magam, hogy nem is tudtam odafigyelni rendesen. Szünet után jött az írás, szintén "jegyre", task 1 és task 2, elvileg keddre kiderül az eredmény, ezt viszont nagyon várom, úgy érzem, hogy egészen ügyesen összekalapáltam mind a kettőt. Délre végeztünk, már iszonyú éhes voltam, rohantunk is ebédelni. Kiderült, hogy nem csomagoltam magamnak villát, na sebaj, a büfében árulnak normál esetben 15 centért, de én valamiért ingyen kaptam, szerintem nem volt kedve a büfésnek a visszajáróval szarakodni. Nagy vidáman megyek a többiekhez, hogy hát ingyér kaptam, blabla, gyerünk melegítsük meg az ebédet. Ahogy ott vacakolok a mikrónál, valahogy úgy bénáztam, hogy sikerült az EGÉSZET kiborítanom a mikró elé a pultra. Mindezt persze kb egybillió másik ember előtt, az egyik nagyon kedvesen meg is jegyezte hogy o-óóó that's bad... -.- mintha magamtól nem látnám, hogy ez elég szar, ha a komplett ebéded ott hever a pulton. Összekotortam, kidobtam és hálát adtam magamban mindennek, hogy tettem el egy almát és egy csokit is, pazar ebéd volt.
Ebéd után tovább izgultam, mert még az előadás előttem volt. Meghallgattam 2 másikat, aztán én következtem. Kicsit túlizgultam és nagyon hamar befejeztem, néztem a többiekre, hogy van-e kérdés, és úgy néztek rám, mint akik szellemet látnak. Kiderült, hogy gyakorlatilag nulla információjuk volt eddig a cukorbetegségről és sokkot kaptak attól, amit hallottak. Iszonyú sokat kérdeztek, aztán még jobban rájuk hoztam a frászt, pedig nem akartam :D Mondtam is a végén, hogy nem kell beszarni, csak odafigyelni :) Jó érzés volt, hogy kérdeznek és tudok válaszolni, de azért nagyon örültem, amikor végre leülhettem és nem kellett kint állni mindenki előtt :) Délután megejtettem az első pogácsasütést is, mert pénteken szülinapi zsúrra voltam hivatalos. Iszonyúan izgultam ezen is, hogy vacakolok vele egy csomót, aztán meg pocsék lesz, de szerencsére jól sikerült, pedig nincs semmim hozzá, a pulton nyújtottam egy borosüveggel, és egy feles pohárral szaggattam ki :D

Pénteken laza napnak indult, reading tesztet csináltunk csak, viszont az szerintem az eddigi legnehezebb volt, amit eddig láttam, azért a szintet hoztam. Édesek voltak, az egyik srác mondta hogy irigy, mint a szar, neki is ez az álma (ápolónak tanult, de nem az egészet Au-ban, így neki is kell az academic each band 7), hogy ez nekem hogy megy? Fura érzés volt, hogy úgy néztek rám, mint aki angolból doktorált, mert nem igazán érzem úgy, hogy jó az angolom, éppen hogy használható inkább.
A péntek este viszont nagyon klassz volt. A francia csoporttársamnak szülinapja volt és meghívott egy csomó embert a csoportból magukhoz egy kis zabálásra. Elég sokan el is jöttek, összesen 10-en voltunk, mindenki hozott valami ennivalót, ami a saját országában menő. Így lett nekem a pogácsa, és tök jól döntöttem, falták 2 pofára, és a francia lány csinált tzatzikit is (igen, én sem értem miért ő, amikor jött a görög lány is) és mikor mondtam nekik, hogy mártogassák a pogit a szószba, majdnem betojtak a gyönyörtől :D Volt zöldsaláta, abban semmi extra nem volt, az egyik kínai kislány hozta, de nem mert kínai kaját hozni, mert hátha nem szeretjük, úgyhogy sima lazacos, tonhalas zöldsali volt. A másik kínai lány hozott csípős marhát, meg gyümisalát, ami rém fura volt. Görögdinnye, szőlő, alma volt benne, és gömbölyű szemű rizs, állati érdekes volt, de nem volt rossz. Volt még a görög lány révén fasírt, az nagyon fincsi volt, a francia lány pedig csinált hamburgerhúst, tzatzikit és valami francia "pizzaszerűt", kenyéren egy tonna pirított hagyma, olajbogyó, és az egész megsütve. Mindent felfaltunk, pukkadásig ettük magunkat. Később még befutott a vietnámi srác is, hozott egy csomó szusit, ami nekem nem a barátom, de azért 2 csirkés lecsúszott, az finom volt. Tök jól éreztem magam, csomót röhögcséltünk, meg beszélgettünk, mutogattuk egymásnak kutyás képeket, nagyon jól mulattam. Nagy nap volt azért is, mert pénteken vezettem először egyedül, mint egy nagylány. Nem akartam Arkadij rángatni, így kifuvaroztam magam a vonatállomásra, aztán este haza is hoztam magam épen, egészségesen, és másokban sem tettem kárt :)

Most pedig hosszúhétvégézünk, a hétfő munkaszüneti nap, mert Adelaide cup van, amiről pont ennyit tudok, mint amennyit leírtam. Jó, nem is, mert még azt is, hogy lóverseny. Viszont én az ilyen versenyekben nem vagyok érdekelt, sőt, ha rajtam múlna a zsoké nyakába ülnék és ütném a pálcával, ahogy ő üti a lovat, hogy na szaladjál öcsém... mindegy, inkább távol tartom magam minden ilyesmitől, ha már tenni nem tudok ellene, de szerintem ez semmivel sem jobb, mint a kakas, vagy a kutyaviadal.

Hétfőn a tanfolyamon mindig számítógépezős a délelőtt, kapunk egy feladatlapot, és azon kell végigmenni. Igazából ezt szeretem is, meg nem is. Szeretem, mert tök érdekesen van összerakva, nem uncsi a sok feladat, csomó videót kell nézni, feladatokat megoldani, olvasni, jegyzetelni, sokszor van kutatómunka, hogy x témáról keress a neten. Most pl a génmódosított ételekről kellett videót nézni, és keresgélni a neten, szerintem ez érdekes téma, nekem tetszett :) Ami miatt nem szeretem, hogy ezt a feladatlapot igazán kiadhatnák házinak is, tök felesleges ott ülni csöndben, fülivel a fejünkön. Magamból indulok ki persze, mert én itthon is megcsinálnám, de biztos van, aki ha házi lenne, hozzá se szagolna. Aztán, hogy ne unatkozzak jelentkeztem speaking próbatesztre, amin hülyére izgultam magam, de tök jó volt, a tanerő, hogy 7-7.5-re értékelt, és alaposan meg is dicsért, átbeszéltük a hibáimat (szerencsére nincs sok és azok sem szarvashibák) adott tippeket, hogy mit lehetne még gyakorolni, szóval felpumpolta az önbizalmamat rendesen :)

Amúgy ha másra nem is, de erre nagyon jó ez a tanfolyam, hogy úgy kinyíltam tőle, mint a frangipánim az udvaron* :D Alig lehet lelőni, élvezem is, hogy beszélek. Eddig ha mentünk valahova Arkadij beszélt, én néztem, most mire ő szóhoz jutna, addigra én már rég megbeszéltem mindent az illetővel :D Jó példa erre, a szőnyegvásárlásunk. Szombaton nyakunkba vettük a várost, hogy szerezzünk szőnyeget, mert mindenhol laminált padló van és félünk, hogy a kiskutya körme összekaristolja majd, és a szőnyeg még mindig olcsóbb, mint újrapadlózni a házat. Nem messze tőlünk van egy Rugs a million ahol mindig leárazás van. Egy cukipofa néni volt bent egy hipszter fiúcskával, a néni rögtön odajött, hogy mit segíthet. Mire Arkadijig eljutott a kérdés, addigra én már mondtam, hogy összeillő szőnyegeket keresünk, egy kicsit, meg egy nagyot. Itt nagyon divatosak a hosszú szőrű (minek mondják, szálú?) szőnyegek, shaggy néven futnak. Állatira tetszik nekem is, meg jó érzés fogdosni, de nem tudom mennyire állatszőr kompatibilis, így bár a néni nagyon ajánlgatta, elvetettük. Édes volt, kérdezte milyen színűt szeretnénk, mondtam, hogy barnás-bézses-drappos színekben gondolkozom (ez volt a közös nevező, Arkadij narancsosat akart, én pirorasat, a barnás mindenkinek megfelelt), és mutatott egy olyat, ami szép volt ugyan, de horror árral. Legalábbis nekünk, főleg, amikor mutatta a nagyobb méretet és a 2 szőnyeg több mint 600 dollárra jött volna ki. Nyilván látta az arcomon hogy mindjárt hívni kell a mentőt, mert hihetetlen sebességgel kérdezte, hogy akarok-e valami olcsóbbat nézni :D naná, hogy akartam, így átmentünk a leakciózott szőnyegek leárazott maradékához, és így lett 2 bazinagy darabunk összesen 250ért. Nyilván nem egy 100% gyapjú csoda, de arra, hogy a kutya meg a macska ráhányjon pont jó lesz :) Nagyon büszke voltam magamra, mert az egészet nagyjából egyedül menedzseltem le, Arkadij csak ténfergett. Az is igaz, hogy én meg a bankban nézek úgy, mint aki azt se tudja merre van arccal előre :P

Vasárnap meg a piacon bratyiztam a népekkel, először egy fűszernövényeket áruló pasival, vettem levendulát és alaposan kifaggattam, hogy mit csináljak vele, mert otthon egyet már kinyírtam, aztán mikor Arkadijért mentem (ő elunta a piacot és leült a büfébe olvasni), akkor a nyanyókák és a papókák kaptak el, hogy mit vettem, milyen fajta, hol és mennyiért és egymás szavába vágva oktattak, hogy hogy kell gondozni :D Arkadij meg csak pislogott, hogy mit dumálok én az öregekkel. Lehet, hogy ez bután hangzik másoknak, de nekem óriási lépés, hogy merek kommunikálni, kibújtam a csigaházból, és még élvezem is :) Keresem az alkalmat, hogy beszélhessek, és szerencsére nagyon könnyű is itt beszédbe elegyedni.

Ma egész nap egy előadással vacakoltam, a tanfolyamon az  a szokás, hogy mindenkinek kell egy szabadon választott témából powerpoint-os színes-szagos előadást tartani. Az én témám a cukorbetegség, mivel a héten az egészség a fő témakör :) Kedden volt szerencsém megnézni, hogy a többiek milyen előadással készültek, igyekeztem hasonlót csinálni, remélem nem döglenek majd bele az unalomba. Jegyet, ilyesmit nem kapunk rá, gondolom az egész lényege hogy szokjuk, hogy hosszabb ideig önállóan kell beszélni (max 10 perces lehet az előadás) egy témáról. Holnap adom elő a többieknek, meglátjuk milyen lesz, várom is, meg nem is :) Általában rühellek mások elé kiállni és beszélni, de a csoport annyira támogató, el- és befogadó, hogy nem izgulok :) 

*Nemrég átültettem, mert az a cserép, amiben volt mikor vettem nagyon nagyon nagyon kicsike volt neki, és állandóan felborult, egy ilyen felborulás alkalmával le is tört róla az egyetlen bimbó, majdnem sírtam is miatta. Mióta új, nagyobb cserépben lakik, azóta csudára jól érzi magát, hozott egy virágot, és 2 másik bimbót, meg egy csomó-csomó kis bügyök van még rajta, amiből nem tudom mi lesz, remélem, hogy virág :) Csodás, finom illata van, nem győzöm szagolgatni, meg dicsérni, hogy ilyen kis ügyes, hogy ilyen szép virágot hozott :D Hülyeség, de szerintem igenis érzik a növények, ha szeretve vannak :)

Ez a hét nagyjából nyugisan telt, már ami a rohangálás részét illeti. Én iskoláztam, Arkadij itthon volt, de mindenféléket intézett, internetet, szerelőembert, állatok ügyeit, munkát, bankügyeket, szóval egyikünk sem unatkozott.
Szerdán nekem nincs iskola, így aznapra időzítettük a vásárlást, és a fa lopást :D Iskolába menet a vonatról láttam, hogy tőlünk nem messze egy parkban iszonyú sok fát kivágtak, és a rönkök csak úgy hevernek szanaszét, és az jutott eszembe, hogy a spórolás jegyében szerezhetnénk onnan a cicáknak kaparófát. Azok a kaparófák, amiket az olcsóbb helyeken lehet kapni nagyon kicsik, és olyat, mint ami otthon volt nekik, hogy külön lehet venni az alapot és különböző méretben a póznát hozzá, nem találtunk eddig sehol. Amik kicsit magasabbak, azok többnyire bújóhellyel és egyéb szirszarral kombinált cicabútorok, amire nincs szükségünk, mert nem férnek bele nem használnák, szerintem balesetveszélyes is, mert Borisz simán felborítja, cserébe viszont elképesztően drága. Szóval ezen okok miatt gondoltam, hogy menjünk ki a parkba és nézzünk szét, hátha van valami megfelelő méretű farönk. Nagy nehezen találtunk egy ágat, meg egy szállítható méretű kéregdarabot, kiderült ugyanis, hogy a rönkökhöz, amik a vonatról okénak tűntek, legalább egy kisteherautó kellett volna :D remélem fogják használni a szarosok, ha már tök hülyét csináltunk magunkból a park közönsége előtt, hogy farönköket cibálunk és fűrészelünk.

Pénteken valami volt a levegőben, amitől senki nem bírt magával. Én türelmetlen voltam, a suliban a többiek nyüzsögtek, vagy bambultak, valahogy senki se bírt a feladatokra koncentrálni. A helyzetet csak rontotta, amikor a libanoni srác megjött. Negyed óra késéssel, telefonálva érkezett, majd mintha otthon lenne, nekiállt a listening feladat közben reggelizni, zörögni, csörögni. Ez a srác mindig úgy jön, hogy nincs nála semmi, se toll, se az előző napi cucc, semmi. Most is így jött, kapott feladatlapot, amire rá se nézett, viszont mikor kérdezgette a tanár, hogy mi a helyes válasz, valaki más mondta, hogy a,b,c, akármi, akkor a srác őrült hangerővel ordította be ugyanazt a választ. Gondolom ezzel mutatva, hogy ő mennyire képben van, meg mennyire okos. Na ezt egy darabig hallgattam, aztán mikor velem csinálta ugyanezt, én nem átallottam ráüvölteni, hogy engedje már meg, hogy befejezzem a mondatomat, mert leverem, mint vak a poharat. Jóóó, ezt az utóbbit nem mondtam neki, csak hogy ne üvöltözzön és ne vágjon a szavamba. Az a fura, hogy nem csak engem zavart rohadtul, hanem mást is, és mindenki csak puffog csöndben, de semmit nem szól. A tanár sem szól rá, pedig láthatóan őt is idegesíti. A francia lány majd felrobbant mellettem és mikor mondtam, hogy mennyire idegesítő ez a srác, akkor totál kikelt magából, hogy én csak pár napja ismerem, de ő egy hónapja hallgatja és már megbolondul tőle. Azt már nem mertem megkérdezni, hogy akkor ezt így miért nem jelzi senki se a tanárnak, se az eligazító irodában?? Biztos van valami, amiről én nem tudok, hogy a bolondokra miért nem szólnak rá. Hála az égnek ebéd után már nem jött vissza, így a délután nyugisabban telt.

A ma délelőtt izgalmasan indult. Először is benéztem, vagy nem tudom honnan szedtem, hogy ma piac van, így 9kor már készülődtünk, hogy indulunk. Öltözködés közben hallom, hogy mintha macska nyávogna... már egy párszor árnyékra vetődtem ezzel, sokszor hallom úgy a madarakat, mintha cica lenne, így nem foglalkoztam vele. Aztán hallom, hogy Arkadij köszönget valakinek magyarul! Na ez mi, megyek a teraszajtóhoz, hát egy csinos kis vörös-fehér cirmos kölyökmacska húz el az ablak előtt. Tőlem picit megijedt, mikor kimentem, de mikor beszéltem hozzá elkezdett dagasztani, dorombolni, állati kedves volt, mi meg álltunk ott, hogy ez nem lehet igaz, most mi lesz? Tanakodtunk, hogy mit csináljunk, simókáztuk, látszott rajta, hogy valakié, mert nagyon kézhez szokott, szelíd állatka volt, úgyhogy felkaptam, behoztam a lakásba, Arkadij meg elment végigkérdezni a szomszédokat. Kb 5 perc múlva jött, hogy még mindenki alszik... kérdeztem, hogy a hátsó szomszédnál járt-e... nem, még oda elmegy... Jön vissza, hallom, hogy valakivel beszélget, hát jön a szomszéddal, hogy megvan a cica gazdája. Vicces, mert napok óta készülünk ehhez a szomszédhoz átmenni, ugyanis ő a dobos gyerek apja :) Említettük neki, hogy egy kicsit zavaró a dobolás, sűrűn elnézéseket kért, meg mondta hogy majd valahogy menedzselik ezt a dolgot. Hálálkodott, hogy szóltunk a macska miatt, meg hogy milyen jó fejek vagyunk, gügyögött a cicának, aztán hazavitte, mi meg majdnem sírtunk, hogy most megint nincs macskánk :D Igazából nagy megkönnyebbülés volt, hogy meglett a tulajdonosa, mert először iszonyúan megijedtem, mikor megláttam a kertben a macskát, mert meg nem tudjuk tartani, és ha nem találjuk a gazdáját hova tesszük? Menhelyre nem lenne szívem, és gazdát találni egy macskának kb esélytelen szerintem, a gumtree tele van ingyen elvihető cicával. Így viszont minden jó, ha jó a vége, mi is elmehettünk a piacra, ami holnap lesz :D :D

Még a múlthéten hétfőn jártunk az egyik helyi egyetemen, angol tanfolyam ügyben. Arkadij telefonálta le, nem volt könnyű, mert nehezen akarta az ügyintéző megérteni, hogy nem kezdő tanfolyamot keresünk és nem diákvízumon vagyunk, végül az egyik kisfőnöknél kötöttünk ki, hogy akkor tárgyaljunk vele. Nagyon kedves nő fogadott minket, hogy akkor pontosan mi is kell, hogy is kell, mikor kell, és kaptunk ott helyben egy ajánlatot, amivel éltünk is és azonnal be is iratkoztam.
A tanfolyam, amibe becsatlakoztam 3 hete megy és én a 4. hét második felében jöttem. Hétfőn és kedden van suli, szerdán szünet és csüt-pénteken a második fele, minden nap 9-15-ig. Én múlthéten csütörtökön mentem először és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam. Mondjuk úgy, hogy borzasztóan féltem. Nem találok oda, genyók lesznek a csoporttársak, nem fogom őket érteni, engem nem fognak érteni, és egyáltalán, egyedül kell ott lennem.
Az első nap nem is indult valami fényesen. Arkadij bevonatozott velem, mert neki ő meg önéletrajzot vitt egy helyre, és előtte beugrott velem. Először beszaladtunk a beiratkozó irodába, ahol még le kellett adnom a vízum fénymásolatát, aztán én mentem is órára, bár még kb 10 perc volt 9-ig. Arkadij balra el, én fel az emeletre, szobaszám jó, épület jó, szint jó, minden jó, terem tök üres. Nyugtattam magam, hogy óó még 10 perc van, hát persze, hogy nincs itt senki. aztán jött egy férfi tanár egy diákkal, és beültek a terembe, hol nekem lett volna órám. Nekem az órarend szerint nő tanáraim vannak. Várok-várok, egy másik teremnél már fürtökben lógnak a diákok, az enyémnél semmi... nem tudom miért, de iszonyú ideges lettem, hogy most akkor mi van, és hova kell nekem menni... nem mintha bármi történt volna ha kések, mert nincs meg a terem vagy valami, de mégis úgy éreztem, hogy agyonütnek ha kések. Toporogtam, mint egy szaró galamb, hogy 9kor lemegyek az irodába, megkérdezni mi van, amikor jött 2 lány, benéztek a terembe majd vihogva, beszélgetve továbbálltak... persze nem angolul beszéltek :D Kb 3 perc múlva visszajöttek, akkor letámadtam őket, hogy ugyan ne haragudjanak már de új vagyok és itt lenne órám, mire mondják, hogy nekik is és ne fossak, menjek velük, ők is az irodába mennek (9:05). Lent a földszinten összefutottunk a tanárral, így végre számomra is kiderült kivel van órám, felmentünk, és a tanár elhajtotta a másik tanárt, így termünk is lett, én meg megnyugodtam, hogy megvagyok (9:10). Hiába  tudom, hogy itt nagyon lazán kezelik az időt és a megbeszélt időpont csupán irányadó, ezt nehéz lesz megszokni, szeretek pontos lenni.

A teremben lecsücsültem szépen a lányok mellé, aztán elkezdtek lassan beszivárogni a többiek (9:15). Engem bemutatott a tanár először, mindenki köszönt, mint az oviban, aztán megkért, hogy mondjak egy pár szót magamról és majd cserébe a többiek is bemutatkoznak. Meséltem erről, arról, lesokkoltam mindenkit, hogy 3 hete jöttünk, a tacskónak nagyon örültek, meg úgy láttam alapvetően érdekli őket ki vagyok. Utána mindenki más "bemutatkozott", ami annyiból állt, hogy eldarálta a nevét és hogy honnan jött. Van a csoportban vietnámi, kínai, koreai, olasz, svájci, iráni, görög, francia, libanoni, és én, nemzetközi nagyon :)
A csütörtök gyorsan eltelt, még könyvtárba is elhurcoltak minket, az iráni lány nagyon édes volt, felkarolt azonnal, hogy ne vesszek el, egy percre nem vesztett szem elől, elmutogatott mindent, csomót beszélgettünk, elég sok közös témát is találtunk. Jól éreztem magam, megnyugodtam, és délutánra rohadtul elfáradtam, de elmondhatatlanul.

Pénteken már nagylány voltam és egyedül vonatoztam be (20 perc a vonatút és 10 perc séta az állomástól az iskola) a termet természetesen nem találtam először, aztán az irodában felvilágoltak, hogy merre kell menni. A délelőtti óra gyorsan eltelt, jó volt a hangulat nagyon, lehet viccelődni, nevetgélni, az egész nagyon baráti. Ebédszünetben elszaladtam a könyvtárba nyomtatni, ami elsőre persze nem sikerült (milyen meglepő) mert számomra nem volt egyértelmű, hogy a beiratkozási és ügyintézési rendszer tök más, mint a minden egyébre használható rendszer, hívjuk könyvtárinak, ennek eredményeként addig szarakodtam a jelszóval, hogy túl sokszor próbálkoztam és szépen kizártam magam a rendszerből (a könyvtáriból azt hiszem, akkor ezt még nem tudtam). Elrohantam ebédelni, aztán vázoltam a többieknek a problémát, de ők se voltak képben, hogy mi lehet a baj, aztán elhúztam az információs irodába, hogy mi történt, segítsenek. Az ügyintéző szuper kedves volt, mondta, hogy megesik az ilyen, visszaállította az eredeti jelszót, aztán mondta, hogy teszteljük jó-e. Na és akkor derült ki mindenki számára, mi a baj. Az ügyintéző számára, hogy melyik rendszerből zártam ki magam, számomra meg, hogy 2 rendszer van! És amelyikből én kizártam magam, azt a könyvtár intézi... vissza a könyvtárba, probléma vázolása, Deb könyvtárosnéni telefonált, sürgött, forgott, előadást tartott jelszó ügyben (újabb megvilágosodás, hogy azért zártam ki magam, mert nem is tudtam a könyvtári jelszót, ami nem ugyanaz alapból, mint a beiratkozós jelszó, állati bonyolult), aztán mondta, próbáljam ki, ha nem megy sikoltozzak. Ment, hála az égnek, gyorsan nyomtattam, kiléptem, kikapcsoltam, rohantam órára.
Hazafelé vonatom negyedóránként megy, én meg egészkor végzek. A negyedeshez szaladni kell, a feleshez meg túl korán érek oda, pénteken viszont nem volt kedvem várni, így a szaladást választottam. Visszafele könnyű, mert végig lejt az út és a táska sem olyan nehéz, mert kieszem és iszom belőle addigra a súlyt :) Még jó, hogy valamennyire edzésben vagyok, bár lassan újra kéne kezdeni, meleg sincs már annyira.

A hétvége csendes punnyadásban telt és telik, szombaton a Glenelgre mentünk, van ott egy bevásárlóutca szerűség, azt térképeztük fel, eredményképpen találtunk egy kolbászost, egy olcsó képeslapost, és egy Cheap as Chips-et is, ahol egészen elképesztő olcsón árulják a kozmetikai cuccokat, krémek, arclemosók töredékébe kerülnek, mint máshol. Itthon átültettem a frangipánit egy nagyobb cserépbe, hoz új virágot (az egyik virág egy sajnálatos baleset és felborulás következtében letört) főztem, kicsit takarítottam, délután pedig lementünk a partra sétálni, addig se kellett a szomszéd little drummer boy-t hallgatni.

Ma piacolni voltunk, egy másikra mentünk, nem oda mint a múltkor. Ez árnyékos helyen volt, ami jó volt, viszont tökre ötletszerűen szóródtak szét az árusok, nem volt rendszer. Inkább bolhapiacok ezek, nem az otthoni klasszikus piac, bár kapni új dolgokat is, meg használt, de nagyon jó állapotú cuccokat. Pl vehettünk volna 8 dollárért teljes Twilight sorozatot, amit szerintem ki se nyitottak. Mindig, mindenhol van egy Twilight sorozat :)

Holnap meg megint iskola, a reggeli készülődés nem hiányzott, de ott lenni jó, jól érzem magam, sokat nevetgélek a többiekkel, ők meg hurcolnak magukkal mindenfelé és az önbizalmamnak is jót tesz, hogy egyedül el tudok intézni dolgokat, mint pl. diákigazolvány és jelszó ügyintézés :D