A minap el is felejtettem említeni, pedig listáról voltam okos, hogy jártam ám az itteni tiszteletbeli konzulnál, és ez az élmény igazán megérdemli, hogy jegyzőkönyvbe kerüljön (túl sok Good wife-ot néztünk az elmúlt időben :P ).

Azon apropóból kénytelenkellettem megjelenni, hogy pecsétet kérjek tőle meghatalmazáshoz. Mert édesapám kitalálta, hogy ő költözni akar a házból, melyben tulajdonrészem van, és bár elutazásunk előtt többször rákérdeztem, mondta, h áá ő nem költözik mostanában, nem kell meghatalmazás, meg semmi. Persze most mégis kellett, de nem akármi, mert ehhez nem jó a szokásos 2 random odahamisított tanú, kaptam instrukciókat egy ügyvédtől, hogy hogyan járjak el az ügyben.
Először is, helyi közjegyző előtt alá kell írnom a meghatalmazást. Ez elég egyszerűnek hangzik, nem? Hát nem az. A kaka ott van, hogy itt nincs magyar közjegyző, az itteni közjegyzők (justice of the peace*) nem értenek magyarul, ebből kifolyólag nem jó, ha előttük írom alá, előbb le kell fordíttatni a meghatalmazást egy államilag elismert fordítóval (nem jó ha én elmondom mi van a papíron, vagy én lefordítom), ilyet egyet ismerek itt, erről már írtam, hogy hacsak nem az életem múlik rajta, akkor az életben többet nem szeretnék vele fordíttatni. Ez csak plusz költség és szükség sincs a papírra, csak ahhoz, hogy a JP értse mit pecsétel le. A cserkó a trágyatortára már csak az, hogy otthon nem fogadnák el a JP pecsétjét és aláírását, hiszen nem magyar közjegyző :D És itt az értelmetlenségi kör be is zárul, ez kapásból nem járható út, más javaslata nem volt az ügyvédnek. Ja, de, utazzak haza.
Másodszor, a valahogyan leközjegyzőzött papírt juttassam el Canberrába a magyar nagykövetséghez, ahol nyomnak rá egy apostille pecsétet. Nyilván postán nem lehet lelevelezni, magyarán utazzak oda, meg vissza, plusz a pecsét költsége. Habár nem telefonáltam oda megkérdezni, sejtésem szerint időpont mától számított 42 év múlvára van csak.
Harmadszor, ha mindez megvan és ráköltöttünk egy valag pénzt, küldjem haza az ügyvédnek. Mondjuk ez a rész világos :P

Mondanom sem kell, mikor ezt a használati utasítást megláttam eléggé ideges lettem, mert ehhez kevéske kedvem és még kevesebb felesleges pénzikénk volt. Apu igazán nagyszerűen tud programot szervezni nekem otthonról :D

Tiszta szerencse, hogy van itt nekünk egy varázslatos tiszteletbeli konzul nénink, akihez becsattogtam további eligazításra, mert kizártnak tartottam, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezzel a problémával találkozott, gondoltam ő tapasztaltabb lesz ilyen ügyekben.

Bebattyogtam a kis irodájába, vázoltam a helyzetet, mire felcsillant a szeme, hogy óóó ezt megtudjuk oldani, mert neki van ám pecsétje erre. Apostille ugyan nincsen, amit nekem a lelkemre kötöttek, hogy anélkül ne jöjjek el (kaptam is érte fejmosást itthon, hogy hogy jöhettem így el ezígytutinemjó!), de van másmilyen, higgyem el, hogy jó lesz. Elhittem, tényleg jó volt, mielőtt valaki tövig rágná a körmét izgalmában, hogy vajh mi lesz a sztori vége :)
Előszedett egy hatalmas bélyegzőt, majd a következő pecsétet baszarintotta a papíromra:

A képen 48 helyesírási hibát rejtettünk el :D

Szerintem, de ez csak magánvélemény, arcpirító ez a pecsét, de ezen átlendültem hamar, mert megspórolt nekem egy utazást, meg egy csomó rohangálást, így minnyár kértem kettőt is belőle :D 

A pecsételés után jött a vicces rész, mert elkezdett kérdezgetni rólam:

Konzi: Diákvízumon vagy? Mit dolgozol?

Én: Nem, PR-on és még a szakmaelismertetést csinálom. A férjem dolgozik csak. 

K, elkerekedett szemmel: Igazán? És a férjed mit dolgozik?

Én: Angoltanár :)

K: Ááá, akkor világos, itt mentél férjhez...

É: Nem, otthonról hoztam magammal. Vagyis ő hozott engem.

K: Igen? Akkor biztos külföldi...

É: Nem, magyar ő is.

K: Akkor biztos külföldön született!

É: Nem, Mo-n született, ott tanult meg angolul, sosem élt külföldön.

K: Hát ez nagyon furcsa, és itt tanít angolt, az hogy lehet? Hol tanít?

É: Az xy egyetemen, angoltanári diplomája van, magasabban képzett, mint az itteni angoltanárok.

K: Ez elég hihetetlen, hogy egy magyar fiú itt tanít angolt... (közben meregeti rám a szemét, világos, hogy nem hiszi el, amit mondok)

É: Fura, vagy sem, de így van, ezért kaptuk a PR-t, így vagyunk itt, szinte azonnal kapott munkát a xz egyetemen és most az xy-on van :)

K: A vízum miatt házasodtatok?

É, WTF???: Nem, 11 éve együtt vagyunk, 5 éve házasok, tavaly jöttünk, nem a vízum miatt mentem hozzá, megkaphatom a papírjaimat? Köszönöm, viszontlátásra.

Ezután viharos sebességgel távoztam, még az ajtót is megpróbáltam bebaszni a nyomaték kedvéért, de ez kevéssé sikerült, majd legközelebb.

Vízumvadász vagyok, és egy kamugyáros is, mert miezmár, hogy valaki magyar lététre itt tanít angolt. Kár, hogy 3 ilyet is tudok ebben a kicsi városban és még vagy egy tucat másikat, aki ugyan nem magyar, hanem maláj, szingapúri, szír, iráni, nigériai, görög meg még a jó ég tudja mi :)

Tanulság, hogy el lehet intézni dolgokat nála, de fel kell készülni, hogy a néni egy picit fura, habár a híre rosszabb, mint amilyen a valóságban, igaz, ez lehet, hogy csak az én szerencsém volt és most jó napja volt :)

* ezt már sztem egyszer írtam, de gyorsan megint, JP akárki lehet, aki elvégez valami képzést rá és papírja van róla (ez valami kis tanfolyam, nem jogi egyetem v ilyesmi) és mindenféle papírokat hitelesíthet, csak oda kell vinni az eredetit meg a fénymásolatot és ő aláírja, lepecsételi, hogy a másolat megegyezik az eredetivel, blabla. Ezek sokszor nyugdíjas bácsik, akik jófejségből ezzel elvacakolnak, tök ingyér, pénzt nem kér(het?) a papírokkal való macázásért. 

Borzasztóan indult a reggel, nagyszerű kezdése a hétnek.

Más éjjel se voltam valami jól, egy merő idegbaj vagyok alapjáraton is, ezen az esti/éjszakai vihar sem sokat segített. Este még csak dörgött, villámlott, szakadt az eső, ezzel elvagyok, de utána jött valami iszonyú nagy szélvihar, és nem tudom miért, de attól én nagyon fosok. Nem is tudtam igazán aludni, állandóan felébredtem, rettegtem kicsit, a macskával harcoltam, mert persze az is ilyenkor áll neki gyötörni engem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy 3-4 óránál többet nem aludtam.

Reggel kelés, készülődés, Arkadijnak menni kell munkába, még este szólt, hogy ma korábban akar menni. Na, indulunk, megyünk ki a garázsba, nézem, hát nyitva maradt az utas oldalon az ajtó... egész éjjelre... itt már éreztem, hogy ez szívás lesz, de reméltem, hogy nem. De persze... autó indít, nem megy, köhint egyet, majd annyit se. Szuper. Toljuk be... szerencsére lejt az utca, gurul az autó, hát semmi. Félretoltuk, otthagytuk, hogy akkor pihengessél, mi meg hazarohantunk, hogy akkor mi legyen.

Gyors telefon a munkahelyre, hogy Arkadij késik és bocsi. Közben felhívtam aput gyorsa skype-on, hogy hogy kell kocsit bebikázni, mert egyikük sem ért hozzá. Ap felvilágolt, nem tűnt nagy ügynek, gyorsan hívtuk Balázsékat, hogy hátha nem indultak el a dolgukra,vagy akárhova, ráérnek-e autót pároztatni :D Szerencsére tudtak jönni, felszedtek minket, irány a Bunnies* bikabábelt venni, mert az persze egyikünknek sincs, honnan lenne és minek? Odabent futkostunk egy keveset, elég hamar megtaláltuk, felkaptuk, gyerünk a kocsihoz. Én persze azon is stresszeltem, hogy otthagytuk az utcán, és biztos útban lesz valakinek, kukásnak, útjavítónak, akárkinek és valamiért azt bírtam csak fantáziálni, hogy mire visszaérünk a kocsit lekerékbilincselik és/vagy elszállítják, pedig nem álltunk tilosban.
Mindegy is, a fiúk összekötötték a kocsikat, kicsit töltötték a miénket, aztán nem kis megkönnyebbülésemre beindult a miénk is. Hatalmas kő esett le a szívemről, mert én hagytam nyitva az ajtót, miattam merült le, és azt hittem Arkadij kinyír, hogy miattam késik, izé, de kettőnk közül ő képes volt felnőttként viselkedni és átgondolni, hogy mit évők legyünk.

Még elmentünk egy jó negyed órát autózni, hogy töltődjön a kocsika, elég nyomorultul éreztem magam, de most úgy tűnik, életre kelt és nagy tragédia nem történt, A-t is elment a dolgozójába, ott hála az égnek épeszűek és nem csinálnak az ilyesmikből ügyet.

Velem ilyen azt hiszem még nem is történt, nyilván ezért ijedtem így meg, mert halvány lila dunsztom sem volt róla, hogy ilyenkor mit kell csinálni és valamiért azt képzeltem, hogy ez ennél nagyobb dolog. Ezen is túl vagyunk, azért örülnék, ha nem lenne minden héten ilyen, most 2x is megnéztem, nem hagytam-e égve valami lámpát.



 *Bunnings, helyi Praktiker, Obi

Tök jó élményben volt részem ma egy vásárlás kapcsán, már másodszor történik ilyen itt.

Délelőtt felkerekedtünk (Arkadijnak valami szünet van az iskolában és itthon van ő is a héten) mert venni kellett pár apróságot. Elautóztunk a Cheap as Chips-be, ami olyan, mint egy hatalmas kínai bolt, viszont van kerti cuccos részlege, ahol szerettem volna körülnézni. Beszereztem, ami kellett, takarítós cuccokat meg ilyesmiket, majd még körülzarándokoltam, hogy körbenézzek. Az évszázad ajánlata egy ajtóra akasztható akasztó képében jött szembe, ami most és csak most 2.50-re volt leárazva. Majdnem ilyen cuki, mint a képen, csak virágok helyett a bath, felirat olvasható, és kettőötvenért a hülyének is megéri, hát még nekem, a fürdőben soha nincs elég hely a törölközőknek/ruháknak. Ezután a pénztár felé vettük az irányt, hogy fizessünk. Nagyon kis kedves eladónő pittyegteti a cuccokat, majd mosolyogva közli, hogy ennyiannyi.

Van az a szokásom, hogy fejben számolgatom menet közben, hogy mit mennyiért vettem le a polcról és nagyjából mennyit fogok fizetni érte. Ebből már sejthető, hogy nem annyit mondott a pénztáros, mint ami nekem kijött, nézem a kis monitorját, hogy mi mennyibe van, mitől vagyunk 6 dollárral drágábbak. Nézegetek, szólok, hogy hadd nézzem már meg, mert valami nem stimmel, hát ez az akasztós izé kerül jóval többe, mint amennyiért levettem, szólok is, hogy ez izé, meg valami, meg hát na, nem ennyiért vettem le a polcról. Oké, semmi baj, jön a másik kollegina, hogy ellenőrizze az árat, nem találja a cuccot a boltban. Óóó anyám, alig volt kellemetlen... visszabattyogtam, mert kezdett rohadt kínos lenni, hogy ott álldigálunk, meg el is bizonytalanodtam, hogy biztos benéztem az árat és hülyét csinálok magamból 6 dolcsi miatt.  Na, megtaláljuk a polcot az akasztókkal, mutatom az eladó macának, meg magyarázom, hogy hát itt az árcetli, de nincs ráírva, hogy melyikre vonatkozik, azt hittem mindre. Merthogy 2 féle volt, egy bénább, az volt leolcsósítva, és egy fenszibb, én meg ebből vettem, viszont az árcetli nem jelezte, hogy melyik van leárazva. Mondtam is az eladónak, hogy bocsi, ezt én néztem be és veriszori, mire mondja, hogy nyugodjak le a picsába nyugi, mert benéztem ugyan, de a cetli nem egyértelmű, úgyhogy mindjárt megnézik a számítógépben és az majd megmondja. Itt furán néztem, hiszen amikor az árát pittyegtetik, akkor ugyanabból az adatbázisból böffenti ki a gép az árat, hát nem tudom ez mitől változna, mindegy, visszamentünk a pénztárhoz. Vacakolás, a két pénztáros tanakodik, majd megegyeznek, hogy az ár kiírás valóban megtévesztő. Hívták a boltvezetőt, vázolták a helyzetet, majd mosolyogva, sűrű elnézéskérések közepette odaadták olcsóbban az akasztókát. Én meg néztem, hogy még ők kérnek bocsánatot a kellemetlenségért... hát jól van, semmi baj, nem haragszom :D

Pici dolog ez, de mégis jól esett, hogy nem ordították le a fejem, nem pömpögött senki, hogy nem halad a sor és civilizáltan el lehetett intézni. Ugyan ez volt nagyjából az IKEÁban, amikor az ágyneműt vettük, és pár hónapja az Office Works-ben, ahol véletlen rossz árat tettek egy dobozra, ami azt hirdette, hogy minden 1 pénz, ami benne van, így lett 8 dolcsis tolltartóm 1-ért. Ott is szemrebbenés nélkül odaadták olcsóbban, amennyiért találtam.
Nagyon más itt a vásárlókhoz való hozzáállás, tetszetős :)

Amúgy, amiért mentünk, azt persze nem kaptunk :D

A múlthét elég vegyesre sikerült, volt sok jövés menés, meg gasztrokaland.

Hétfőn befutott a villanyos ember, egy nyikhaj huszonpár éves (öreg vagyok, mint a szar) göndörhajú srác, olyan volt a haja, mint Justin Timberlake-nek régen, fogadjunk senki sem emlékszik. Ilyen:

Eddigi tapasztalataim alapján az itteni szakik sokkal normálisabbak, mint akikkel otthon összehozott a sors ( a gázost kivéve, mert az aranyos volt). Itt akikkel eddig találkoztam, mindenki kedves, mosolygós, és nem utolsósorban gyors volt. 

Ez a gyerek is hasonlóképp normális volt, bár indításnak rámüvöltött, hogy gdajmééé, én meg néztem, hogy a beszélgetés többi része ugye nem ebben a stílusban zajlik majd, mert ehhez nekem még éretlen az angolom. Gondolom az arcomra volt írva a döbbenet, vagy a rettenet, mert utána átváltott bevándorlóbarát angolra és onnantól el tudtunk beszélgetni szépen a villanyszerelésről, a tömegközlekedésről, az oroszok vezetési stílusáról, meg hogy itt mi más és miben más, mint otthon. Legfőképp persze a konnektorok és a villanydugók érdekelték, mutattam neki otthoni dugót, hát annak irtóra örült, milyen jópofa, hogy kerek a pöcök, ami a falba megy. Aztán megkérdezte, hogy itt hogy használom... ajajajaj :D Szerencsére gyors is volt, úgyhogy 20 perc múlva el is tiplizett, engem meg otthagyott a fényárban úszó konyhában, halleluja. 

A kedd és a szerda az agyalás jegyében telt, ugyanis szombatra áthívtuk Arkadij kolleganőjét és a férjét, akiknél mi is voltunk ebéden. A menün agyaltam, hogy mit főzzek, amivel nem kell sokat szarakodni, de magyaros, és passzol a gulyás mellé/után, és mivel az kívánság volt, nem lehetett rajta variálni. Nem tudom mit illik gulyáshoz, mert mi nem nagyon szoktunk semmit, palacsintában nem vagyok egy nagy zseni, nincs türelmem sütögetni, a mindenféle olajban sült cuccokkal (fánk, lángos) pláne nem szokott kedvem lenni szarozni, úgyhogy tanácstalan voltam. Aztán kipattant a fejemből, hogy túrófánkot csinálok, mert igaz, hogy olajban sütős, de iszonyú gyorsan megvan. Vettem ricottát, merthogy abból majd jó lesz, csináltam egy tesztadagot, a felét kisütöttem és tényleg jó volt. Lehetett volna kicsit édesebb, de finom lett. A másik felét szerdán csináltam meg, több cukrot tettem bele, és... ilyen fost még az életben nem ettem :D Az a néhány darab, ami jó lett nagyon fincsi lett, de a többségnek folyós volt a közepe. Hogy nem sült át rendesen, vagy a ricotta olvadt ennyire meg, azt nem tudom, de irtó gusztustalan volt, úgyhogy elvetettem a túrófánk ötletét, mert túl rizikósnak nyilvánítottuk. És nem mellesleg förtelmes fritőzszag volt a lakásban még 2 napig. 

Szerdán délután a cseppfolyós fánkom után úgy voltam, hogy az lesz a legjobb, ha nem is jönnek, és halottnak tettetjük magunkat a hétvégén, vagy hoznak magukkal, amit enni akarnak. Túrtam a netet és szembejött velem az aranygaluska. Nem tudom miért nem gondoltam rá előbb (nyilván, mert én sose csináltam még, viszont imádom és korlátlan mennyiségben tudom enni) de most úgy éreztem, hogy ez egy égi jel, ezt fogok csinálni. Friss élesztő kell hozzá, ó sebaj, hát majd veszek, valahol csak kapni. 

Csütörtökön nekivágtam a városnak, hogy addig meg nem állok, amíg friss élesztőt nem kapok. Ahhoz képest elég hamar feladtam :D Bementem a bevásárlóközpontyba és Melinda tanácsára sorra jártam a pékségeket. Hülyének éppen nem néztek, csak ufónak talán, de legalább sajnálkoztak, hogy hát nekik nincs, de kérdezzem meg a másikat. 3 pékségnél voltam, egyik se használt, vagy nem tudták honnan lehetne szerezni, de az egyik kislány átirányított a mellettük lévő "healt shop"-ba, ahol ilyen bioszaroktól kezdve a gyógyteán át a sólámpáig minden rosseb volt. Előzőleg a neten is azt olvastam, hogy ezekben érdemes keresni, úgyhogy nagy magabiztosan betoppantam, hogy ide nekem a fresh yeast-et, de hamar, mer' dolgom van. 2 eladó ült bent a boltban, egy fiatalabb lányka, aki vagy be volt szívva, vagy valami más komoly baja volt, nézett rám eltátott szájjal, épp, hogy a nyála nem csöppent ki, hogy freeeessssh yeaaaast? Mire a másik, idősebb boszorka odavakkantott, hogy NINCS! de így, csupa nagybetűvel mondta. Voltam olyan vakmerő, hogy ezek után még megkérdeztem, hogy és nem tudják-e hol kaphatnék, de mire végigmondtam megbántam, ugyanis a mondat felénél elkezdett velem pörölni a banya, hogy ők nem tartanak és nincs és nem tudja hol lehet venni, mert itt senki nem használ ilyesmit... nem akartam neki mondani, hogy persze, mert azt se tudjátok mi az, meg főzni se tudtok, mert még a főtt rizs is zacsiban van, hogy csak mikrózni kelljen, na majd pont a friss élesztővel fog bárki bajlódni. Közöltem vele, hogy én használnék, ha lenne, majd kipenderültem a boltból és hazavágtattam, hogy na majd adok én nekik élesztőt, jó lesz akkor a száraz is. Nekiláttam az aranygalusnak, irtó nagy szar lett. Ízre nem volt rossz, de nem volt puha, omlós-foszlós-lágy, mint amilyennek lennie kell hanem rohadt nehéz volt a tésztája. Arkadij azért befalta vígan, én ettem egy kicsit, de mintha követ nyeltem volna. Kicsit elkámpicsorodtam, hogy majd akkor eszünk zsíroskenyeret hagymával szombaton, de annyira beindultam a galusra, hogy nem volt mese, nekiszaladtam az internetnek megint. 

Már meséltem a Gaganis-ról azt hiszem, még mikor jöttünk akkor jártunk arra. Na, a honlap szerint tartanak friss élesztőt, így pénteken nekivágtam a 3 és fél órás útnak (jó, annyi nincs, de tényleg bazi messze van). Ott már nem lacafacáztam, egyből rárontottam a csemegepultos nőre, hogy mit akarok, meg is mutatta a készletet én meg majdnem sírtam, hogy nahát, végre! Negyed, fél és egy kilós kiszerelésben árulják először magamhoz öleltem egy egy kilós téglát, hogy velem többet nem packáznak, ez kitart halálig, aztán úgy gondoltam, talán egy kicsit túlzásba estem :D A lényeg, hogy van és a csemegepultos szerint mindig szokott lenni, úgyhogy ha elfogy a fél kiló, akkor sincs dráma. Vettem még akciós tejkaramellát, megsimogattam a magyar termékeket (Strong Steve aka Erős Pista és Sweet Anne aka Édes Anna, Univer mustár, Pirosarany) körbecsorgattam a nyálam, hogy azért tudnék itt vásárolni konyhafelszerelést (nem csak kaja van, hanem edények, kukták, étkészlet, olyan, mint a Vasedény) csak egyelőre olyan drága, hogy ihaj, aztán hazarohantam. Délután rendet raktam, takkeroltam, gulyást főztem és élesztőt futtattam teszt jelleggel :D 

Szombaton koránkelés, még elszaladtunk boltba kenyérért meg üdítőért, és végül nekiálltam a galusnak, másodszor. Úgy izgultam, mint egy hülyegyerek, hogy megkel-e, hát meg :D Emlékszünk a Tesz-Vesz Város című mesekönyvre? Itt a vonatkozó rész, utolsó kép:

Szóval feljött, kidagadt a tálból, viszont cserébe olyan lágy és levegős, puha volt, hogy leírhatatlan. Francba a száraz élesztővel, frisset mindenkinek!

A vendégségeskedés jól sikerült, nagyon ízlett nekik a gulyás is, meg a galus is, kaptunk kekszet és virágot, elröhögcséltünk, a fiúk elkockultak, a kutya alaposan meg lett mozgatva, Bob úgy meghajtotta, hogy mikor leléptek eldőlt, mint egy zsák krumpli :) Kár, hogy vacak volt az idő, így nem lehetett sétálni menni, vagy a tengerhez, de majd legközelebb, így is jól mulattunk. Kicsit karácsonyos hangulatom is lett :)

Vasárnap garázsvásárra mentünk, de ezúttal nem jártunk sikerrel, most nagyon vacak dolgokat tettek ki. Nem keresünk semmi konkrét dolgot, csak úgy nézegetünk, hátha megtetszik valami, de most semmit nem találtunk. Tök büszke vagyok magunkra, hogy nem vásároljuk fel az összes ilyet, mert sokszor találunk cuki dolgokat (pl eper alakú eperszeletelő), amikről tudom, hogy egyszer fogom használni, vagy annyiszor se, de nem csábulunk el a hülyeségekre :) Délután szétlőttük magunkat a Róma c. sorozattal, nem, én még nem láttam, nagyjából ezzel el is telt a nap.

Rohanni haza, és várni másfél órát a villanyszerelőre, aki nem is ma jön... priceless.

Kicsit szétszórtak vagyunk mostanában. Szerdán bementünk együtt a fodrászhoz hazafelé jövet, Arkadij szeretett volna hajvágást, már vagy 4x-5x volt ennél a csajszinál. Azt, hogy mely napokon rendel, még mindig képtelenek vagyunk megjegyezni, de kivételesen jókor estünk be. Aznap már nincs szabad hely, másnap van, ekkor, ekkor, ekkor. Jó, Arkadij rábólint a legkésőbbi időpontra... nézem, valami nem oké... hát a csütörtök rövid nap, 13-kor végez, nehogymár negyed 6-ra jöjjön vissza... jó, akkor legyen három... de miért három, ha egykor végzel? Tényleg... mi a legkorábbi időpont? Kettő óra. Jó, akkor legyen az. Biztos? Biztos... Na lehet tippelni, hogy csütörtökön visszamentem-e délelőtt megkérdezni, hogy most akkor hányra is kell jönnie? :D Csak egy kicsit néztek hülyének, viszont azt legalább mosolyogva tette a kiscsaj, szóval no worries.

Ugyanez a sparky-val*. Elpukkant egy körte (nem tudom mi ez, nekem ez is körte) a konyhában, persze hogy az, amelyik a pult és a mosogató felett van, hogy délután már tök szar legyen mosogatni, vagy főzni, mert a többi fény a hátam mögül jön és hát úgy vacak na. Felhívtuk az ingatlanost, hogy mi cserélhetjük-e, hozzányúlhatok-e, akármi. Biztos túlreagáltuk, de én úgy voltam vele inkább tudjanak róla. Persze cseréljed, majd küldd a számlát, hogy mennyi volt az izzó. Elbattyogtam a nyusziboltba**, egymillió200ezer tökugyanolyan, de valamiben mégis más izzóból kiválasztottam a szerintem jót, majd azzal a biztos tudattal, hogy fél órán felül fényárban úszik a mosogató, hazaindultam. Itthon cserebere, vacakolás, konyhapultról fel le ugrálás... nem világít. Berakom fordítva is (bár nem hiszem, hogy ennek köze lenne hozzá, nem ceruzaelem) biztos, ami biztos alapon, nem világít. Kipróbáltam másik helyére betenni, ott világít, szóval az izzó működik és a típusa is jó. Ingatlanos leszervezte a villanyszerelőt, aki Arkadijjal beszélte meg, mikor jön, Arkadij viszont elfelejtette, hogy péntek 10, vagy hétfő 10, de most már a 10-ben sem biztos :D Mivel negyed 12 van, ezzel 2 lehetőséget ki is húzhatunk :D

Ma, jövök haza, jön egy kis platós autó, gyök kettővel, zúg, mint a rosseb, locsolgatja az út szélét. Előtte szakadt le az ég, nagyon fontos locsolgatni, de hát nem sokat foglalkoztam vele, locsoljon. Vacakolok a zárral, nem bírok bejönni a lakásba, megáll a locsolós mögöttem és hallózik belőle az ember. Odafordulok, hogy na ez jó lesz, maszkkal az arcán elkezd hozzám beszélni a zúgó-zörgő autóból valamit, valamilyen nyelven és néz rám felvont szemöldökkel. Visszakérdezek, hogy bocs, de nem értek semmit, megyek közelebb, akkor hangosabban megismétli, amit az előbb, továbbra se értek semmit, csak hogy miénk-e az a placc, amire mutogat. Miénk, hát. Mert akkor... és..., jó? Na, ennyit értettem, megvontam a vállam, jó, oké. Még hozzátettem óvatosan, hogy köszi, mire nyomott egy lájkot***, én meg végre ki tudtam nyitni a lakást és besurrantam, hogy igazából itthon se vagyok. Kiderült, hogy valami mérget és/vagy fertőtlenítőszert pocskol végig az utcán és jófejségből lepocskolta az előkert parlagon heverő részét, amit benőtt a dudva, kapott a senki földje egy gyomírtózást. Legalábbis az ablakból kukkolás szerint ez történt, biztosat nem tudok :D

Ilyen izgalmas kalandjaim vannak.

* villanyszerelő
** Bunnings, helyi Praktiker típusú barkácsbolt
*** felfelé mutató hüvelykujj ;)

Bugyuta poszt következik, melyben varrok, szerelek, idegösszeomlok, kétségbeesésemben idegeneket zaklatok, de a végén sikerrel járok és éjjel fél kettőkor még kis zsebecskéket varrok.

Vagy 3 éve, vagy több is lehet már, Arkadij addig piszkált, hogy mit vegyen nekem karácsonyra, amíg rá nem vágtam, hogy varrógépet. Így is lett, megkaptam, örültem neki, kicsit simogattam, majd visszatettem a dobozába, hogy ez olyan bonyolult szerkezet, hogy én nem nyúlok hozzá, mert tuti elrontom. Hazavittem apuékhoz, ahol a nevelőanyám őrült sebességgel elmutogatta, hogy itt beakasztod, itt áthúzod, itt be, ott ki, és kész, varrhatsz... varrtam is kb 2 percig.

Ahogy telt az idő, nem éreztem ingert a varrógép babrálásához, a kezembe se került, amíg nem kellett összepakolni a cuccainkat. Jó, hogy be se tudom kapcsolni, de azért elhozzuk, hát sose használtam, egyszer csak fogom.

Tegnap aztán valahogy, valami bekattant. Előástam a garázsból, mert persze legalulra rámoltam, hiszen nehéz, fokozott óvatossággal matattam a pókokra való tekintettel, előszedtem a masinát és beültem vele a youtube elé. Találtam egy videót, ami végigveszi a részeket, melyik kerék, tekerentyű, pöcök micsoda és hogy kell beüzemelni. Előszedtem a használati utasítást (nem akarom dicsérni, de akkora egy foshalom, hogy szégyen volt kinyomtatni) nagyjából értelmeztem, na varrjunk... nem megy. Mér nem megy? Itt jön a bugyuta rész, varrni tudó olvasók forduljanak el, mert arcpirítóan kínos lesz.

Nézem a videót, tekercsel a kiscsaj a pici orsóra cérnát... jó, de minek? Mutatja hova lehet betenni a pici orsót. Na persze ahhoz, hogy a pici orsót (ami az alsó szálhoz kell, már tudom, penge vagyok) betegyem, szét kell szedni a gépet. Normál esetben ez 2 mozdulat, de itt jövök én:

Így néz ki az enyém is, és mindösszesen az orsótartót kellett volna kivenni, de persze nekem hozzá kellett nyúlni a kis fekete pöckökhöz, minek eredményeképpen az egész hóbelevanc kiesett. És itt kezdődött az egész kínszenvedés, ugyanis összerakni nem tudtam. (Ezt a képet ma reggel találtam, erről nyilván egyértelmű hogyan kell összerakni :D) Mivel nincs semmiféle varrógépes előéletem, így azt feltételeztem, hogy megy ez majd alsó szál nélkül is, mert azt gondoltam az valami haladóknak való feature, olyan mint a nyomtatón, hogy melyik tálcából szedje a lapot. Valahogy visszarakosgattam a dolgokat, tekertem a tekerőt, ami a tűt mozgatja, jó, nem akad, fűzzük be a cérnát a felső szálról, az világos hogy megy. Befűzöm, próbálom, hát persze nem varr, cserébe viszont beakad a lenti részbe, amit "ügyesen" összeraktam.
Szétszedtem még párszor, összeraktam, olvastam, próbáltam, és vagy 2 órát szenvedtem vele (még mindig nincs alsószál) mire megtaláltam ezt a videót:

Nagyon gáz, de nekem itt esett le a papírtantusz, hogy kell alsó szál is. Jó, van is feltekercselve, beteszem, nem megy... elakad... felcsavarja az egészet, beszorul... ennél a résznél már konkrétan sírtam, hogy mi a szar van vele. Kérdeztem Arkadijt, hogy de ugye legalább olcsó volt a gép... nem éppen. Végső kétségbeesésemben írtam Mariettának, mert úgy rémlik, hogy a párja szereti az ilyen műszaki dolgokat és ért hozzá, hogy nézze meg esetleg, mert én ekkor már ott tartottam, hogy felteszem a gumtree-re.
Kikapcsoltam a gépet, hogy akkor már nem nyúlok hozzá többet, az lesz a legjobb és nézegettem további videókat, majd belefutottam egybe, ahol normálisan elmondta a kiscsaj, hogy mit hogy kell. Na próbáljuk akkor megint... újabb sikertelen próbálkozások, majd valahogy sikerült életre kelteni és rávenni, hogy varrjon! Igazi, összekapcsolódó öltésekkel :D Bár még mindig gyanús volt, hogy az alsó szál nem jó helyről jön, mert iszonyú szenvedések árán sikerült csak átfűzni a lyukon (normálisan a tű hozná ki, mint ahogy mostmár tudom is), de legalább működött. Újabb 20 perc szarakodás és pármilliószor visszanézett videó részlet alapján sikerült minden szálat minden irányból jól befűzni és normálisan varrni :)

Durva volt, de minden jó, ha vége jó, én pedig megyek a Big W-ba cérnát venni, mert az tegnap elfogyott a harcok során :D

Update:
Megszületett az első igazi, varrógéppel készült csoda, egy párnahuzat, tádáááám: