Tök jó élményben volt részem ma egy vásárlás kapcsán, már másodszor történik ilyen itt.
Van az a szokásom, hogy fejben számolgatom menet közben, hogy mit mennyiért vettem le a polcról és nagyjából mennyit fogok fizetni érte. Ebből már sejthető, hogy nem annyit mondott a pénztáros, mint ami nekem kijött, nézem a kis monitorját, hogy mi mennyibe van, mitől vagyunk 6 dollárral drágábbak. Nézegetek, szólok, hogy hadd nézzem már meg, mert valami nem stimmel, hát ez az akasztós izé kerül jóval többe, mint amennyiért levettem, szólok is, hogy ez izé, meg valami, meg hát na, nem ennyiért vettem le a polcról. Oké, semmi baj, jön a másik kollegina, hogy ellenőrizze az árat, nem találja a cuccot a boltban. Óóó anyám, alig volt kellemetlen... visszabattyogtam, mert kezdett rohadt kínos lenni, hogy ott álldigálunk, meg el is bizonytalanodtam, hogy biztos benéztem az árat és hülyét csinálok magamból 6 dolcsi miatt. Na, megtaláljuk a polcot az akasztókkal, mutatom az eladó macának, meg magyarázom, hogy hát itt az árcetli, de nincs ráírva, hogy melyikre vonatkozik, azt hittem mindre. Merthogy 2 féle volt, egy bénább, az volt leolcsósítva, és egy fenszibb, én meg ebből vettem, viszont az árcetli nem jelezte, hogy melyik van leárazva. Mondtam is az eladónak, hogy bocsi, ezt én néztem be és veriszori, mire mondja, hogy
Pici dolog ez, de mégis jól esett, hogy nem ordították le a fejem, nem pömpögött senki, hogy nem halad a sor és civilizáltan el lehetett intézni. Ugyan ez volt nagyjából az IKEÁban, amikor az ágyneműt vettük, és pár hónapja az Office Works-ben, ahol véletlen rossz árat tettek egy dobozra, ami azt hirdette, hogy minden 1 pénz, ami benne van, így lett 8 dolcsis tolltartóm 1-ért. Ott is szemrebbenés nélkül odaadták olcsóbban, amennyiért találtam.
Nagyon más itt a vásárlókhoz való hozzáállás, tetszetős :)
Amúgy, amiért mentünk, azt persze nem kaptunk :D





1 kedveske:
Ugyanez volt velünk is.
Helyszín: Coles, Termék: vmilyen kenyér.
Megvettük, mert jóárasítva volt, csak 2 dodót kértek érte. Az önkiszolgáló pénztárnál aztán a kódot beolvasva 3.50 dodó jött ki rá. Már hápogok, hogy nehogymá, hívom a kiscsávót, aki az önkiszolgáló pénztáraknál sürög-forog. Vázolom neki a helyzetet és szó nélkül elhiszi nekem, amit mondok. Beüti az új árat és már enyém is a kenyér 2 dodeszért. Másnap valamiért be kellett újra ugrani a Coles-ba és kíváncsiságból elnéztem a kenyerek felé is. És akkor láttam, hogy én voltam az a balfék, aki benézte az árát a kenyérnek, mert a 2 dodós az egy másikra vonatkozott, ezt tényleg 3.50-ért kínálták. Kicsit égett a a fejem, mert nem direkt csináltam.
De az őszintén meglepett, hogy nem kukacoskodnak, nem téged küldenek vissza, hogy ugyan nézd már meg, hogy biztos jól láttad-e, nem üvöltik le a fejed, hanem itt tényleg minden a vásárlóért van, a lényeg, hogy elégedettek legyenek a vevők. Mert itt az átbaszás nem alap.
Megjegyzés küldése