Szorgos hétköznapokat élünk az utóbbi időben, mindig kell valamit intézni, de legalább haladunk a dolgokkal.

Múlthéten "ünnepeltük" a fél éves ittartózkodásunkat, azért idézőjelben, mert nekünk nem tűnt fel, hogy már egy fél év eltelt, az ingatlanos küldött levelet, hogy jönne inspekcióra (megint, hát most volt!?) és a szerviz is küldött levelet, hogy vigyük be a békát átnézésre (máris, most vettük!?)

Az inspekció miatt nem izgultam kevésbé, mint legutóbb, most is megvolt a gazolás (bár jelentősen kevesebb, köszönhetően a dudvás embernek, aki elöl kinyírta a gazt, és a járdásoknak*, akik a maradékot is felszámolták), ablakmosás, tűzhely, sütő, szagelszívó, mindenféle szellőzőnyílások, miegymások, egyszóval remekül mulattam, ez mindig szenzációs program.

* kaptunk járdát mi is, a mi oldalunkon eddig nem volt, most van. Szép piros viakolorból van, olyan mint Mo-n a bicikliutak. Kaptunk 2 levelet is a témában, mind a kettő azt állította, hogy 28-án, hétfőn jönnek és bocsi a kellemetlenségért, igyekeznek, ahogy tudnak. Mondjuk különösebben nem izgattam magam, max a kutya miatt, hogy besokkol attól, hogy az ablak előtt tesznek vesznek. 28-án persze nem jött senki, már kezdtem magam hülyének érezni, hogy egy levelet sem tudok rendesen elolvasni, pedig de, csak valamiért a hétfő nem volt jó nap a járda lerakásra. Kedden befutott a brigád, lezártak mindent a környéken, beálltak az utcába 2 teherautóval meg egy kis markolós munkagéppel, én már be se fértem az utcába, mikor jöttem haza. Na, sokat nem voltak itt, másfél óra alatt ástak egy alapot, összepakoltak, elmentek, délután hoztak még egy kis homokot. Másnap (szerda) leköveztek egy kb 10 méteres szakaszt, majd elporoltak :D Ennyiért kár volt a környéket kitáblázni, h road work :) Csütörtökön aztán összekapták magukat a srácok Borisz nagy örömére, ő kikönyökölt az ablakba és nézte a jómunkásembert, aki rakta a kockákat, pár óra alatt készen lettek. Most kisebb lett a senki földje, szebbnek nem mondanám, de legalább nincs gaz.

Inspektor Maren most sem töltött nálunk sok időt, örült, hogy milyen rend meg tisztaság van, mondta, hogy a kertész, aki jött legutóbb, a férje, ennek aztán örültünk, mondtam, hogy nagyon nice férje van és milyen kedves, mert ellátott tanácsokkal a kertet illetően, mire közölte, hogy ő mindig nice férjeket választ :D Kb 5 percet töltött itt (nem túlzok), aztán húzta is el a bélést.
Délután a kocsit vittük szervizbe, ez szintén tartalmas program volt, amíg vártunk meghorgoltam egy almás poháralátétet, meg átbattyogtam a hobbiboltba nézelődni, hogy ne unjam szét magam az autósoknál. A kocsit lemosva, olajcserélve, átnézve adták vissza, semmi baja, úgyhogy örülünk.

Végre jó idő is van, süt a nap, úgyhogy csavarogtunk sokat a környéken, főleg a parton mert már hiányzott a víz, meg oda biztosan tudjuk, hogy lehet vinni a kutyatestű férget rohangálni.

A jó időnek Borisz is örül, kb 2 hete kijárós cica lett és nem akarom elkiabálni, de eddig működik a dolog. Ezelőtt csak úgy mehetett ki, ha én is kint voltam, teregettem, vagy valamit babráltam, de ha bementem, neki is be kellett. Aztán az inspekció miatti gazolás keretében ő is kijött és a szemem láttára akart felugrani a kerítésre, ami olyan jól sikerült, hogy azóta eszébe sem jut ilyesmi. Elrontotta ugyanis az ugrást, és ahelyett, hogy a kerítés tetején kötött volna ki, teljes erőből nekibaszódott a fémlemeznek, ami úgy döngött, hogy összeszaladt a kerület, valamint én is ráüvöltöttem. Azóta nem próbált felugrálni, remekül elvan ezen a 3 négyzetméteres kis területen, remélem így is marad.

Ez a hét az én szakmaelismertetésem ügyintézésével telt. Első lépcsőként ki kellett tölteni egy 300ezer oldalas papírt, amin igazolnom kellett még a tanáraim diplomájának is az eredetiségét, valamint csatolnom kellett fénymásolatokat, fényképet, igazolások tömkelegét és egy üvegcsében szűz lány vérét, áldozat az isteneknek. Természetesen volt egy  igazolványom, ami nem volt meg angolul, így azt le kellett fordíttatni (habár a lényeg valami rejtélyes okból rajta volt angolul, de a kukacoskodást, valamint az ügyintézési díj bukását elkerülendő, inkább lefordíttattuk) ez egy csipet Magyarországot hozott az életünkbe. Ezt az élményt ellensúlyozandó elmentünk tegnap egy JP-hez, aki itt amolyan közjegyzőféleség, odaviszi az ember a fénymásolt vackait, meg az eredeti papírokat, a JP (Justice of the Peace) meg igazolja neki pecséttel, aláírással, hogy látta az eredetit és a fénymásolat mindenben megegyezik, blabla. Neten kerestünk a közelben egy bácsit, odajárultunk, fél óra alatt aláírta, végigpecsételte minden iratomat, megdicsérte az angolunkat, csevegtünk kicsit a cicájáról (persze meg is kellett nyunyurgatni) majd sok sikert kívánt, mi meg elporoltunk. Mindezt tök ingyen, a megbeszélt időben, gyorsan, pontosan :) Most elvileg minden igazolásom, papírom megvan, már csak be kell fizetni és fel kell adni, hajrá hajrá. Jaj :)