Kb egy jó órája kapcsoltam be a gépet, hogy na most szétblogolom az agyamat és bepótolom a le és kimaradást. Hosszú perceket töltöttem azzal, hogy valami vicces és frappáns bevezetőt írjak, hát íme :D ilyen szenzációsan vicces tudok lenni.

Szóval kimaradt nagyon sok idő, nem nagyon volt kedvem írni. Nem éreztem jól magam és ennek bár sokszor akartam hangot adni, végül mégsem tettem. Egyszer fogok, de nem most.

Az elmúlt év tartalmából:

Nagyjából napi szinten kérdés valakitől, hogy mi van a vizsgáimmal? Röviden: semmi. Hosszabban: egyelőre semmi. A szakmaelismertetéshez egy 4 lépcsős (vagy inkább 5) folyamaton kell magam végigszopni végigrágni, egyelőre én a második lépcsőfokon állok. A lépcsők megmászása nem tőlem függ innentől, mert nincsenek vizsgaidőpontok, amire lehetne jelentkezni. Elküldtem a vizsgázási szándékomat a kamarának, és most várok, hogy jelezzenek, mikor és hova mehetek és miből. Szóval felesleges kérdezgetni, hogy mi van a vizsgákkal, mert én se tudok semmit, viszont nagyon idegesít a hetente feltett "van már időpontod?" Úgyse fogom megmondani, ha már van, viszont ha sikerült, akkor azt igen, szóval keep calm and stop asking.

Decemberben mentem az írásbelire, ami csodálatos élmény volt. Szeptemberben kellett jelentkezni, október végére sikerült is bejutni egy tanulócsoportba, ahol a hasonló csónakban evezők, és a már partot értek segítik egymást és sikerült hozzájutni egy csomó tesztkérdéshez, amikért őrült hálás vagyok azoknak, akik vették a fáradságot és összeírták, feltöltötték. Mivel a vizsgarendszer olyan, hogy bár lemondhatom a vizsgámat, csak a fele vizsgadíjat kapom vissza, a másik felét újra be kell fizetni az új időpontra, hamar világossá vált, hogy ez nem járható út. Egy hónapom volt felkészülni, ami nagyszerűen kihasználtam, például az első 2 napot végigbőgtem, a harmadikat pedig csomagolással töltöttem, hogy hazamegyek. Csatlakoztam egy skype-os tanulócsoporthoz is, ami egy rémálom volt, nem is sok alkalommal vettem részt az elmélkedésben. Úgy nézett ez ki, hogy megbeszéltük mikor találkozunk, skype-os konferenciabeszélgetés, mindenki megnyitotta az aznapi penzumot és innentől ment a gittrágás és az időnek elfecsérlése.
A vizsga napján bebattyogtam a belvárosba reggel valahányra, nem emlékszem, hogy akkor itt biztos hamar végzek, csak felírom a nevem a papírra és már jövök is. Csak a kaland kedvéért maradtam végül, serényen töltögettem a kérdéseket és jegyzeteltem az útlevelembe a számomra ismeretlen dolgokat, hogy majd a következő vizsgára azokat megnézzem. A könnyed 2 órás első rész után jött egy rohadt hosszú szünet, közel 3 óra, amit ebédeléssel, agonizálással és önsajnálattal töltöttem, majd visszasétáltam, hogy akkor lássuk a második részt... ami sokkal nehezebb volt, mint az első, de ez is csak nekem volt új információ, rajtam kívül mindenki tudta ezt, úgyhogy egyedül pánikoltam csöndben, fegyelmezetten, apróra marcingolva egy stresszlasztit. A teszt második felének kitöltése során betelt az útlevelem (tök jó, hogy ennyi üres lap van benne) és az idő lejárta előtt 20 perccel feladtam, mormoltam egy gyors imát és hazavonatoztam. Ezúton is köszönöm az időjárásnak, hogy NEM örvendeztetett meg 43 fokkal ezen a csodás napon. A hivatalos javítási idő 8 hét, szóval nem kapkodnak, pont gondoltam is, hogy na a szülinapomra elküldik, hogy baszhatom, és akkor beperelhetem őket szándékos érzelmi kár okozásáért. Előbb küldték az eredmény, már január végén, hogy ügyes vagyok és kongratulálnak, legyek szíves június 30-ig jelentkezni a továbbiakra. Én meg besokkoltam, hogy basszameg, most mi lesz.

Kaptam egy 2 oldalas listát oltásokról is, amikkel rendelkeznem kell, hogy mehessek a gyakorlati vizsgákra, na ezzel is volt kaland rendesen. Először elcsattogtam a háziorvoshoz, hogy mi a pálya, mit kell csinálnom, aki tökre nagyon jó fej volt, egyből lecsapolta a véremet, hogy küldi a laborba antitest tesztelésre, meg felírt 3 féle oltást és emlékeztető szarságot, továbbá útbaigazított a "tüdőszűrő" állomásra. A tüdősökkel futottam 2 kört is, mert elsőre a hét azon napján mentem, amikor nem rendelnek és így sikerült a szülinapomkor menni, aminek a tüdős nővér különösen örült, miközben a karomat szúrkálta tbc-vel. Maga a chest clinic, mert ezen a fancy néven fut a tüdőgondozó, ritka mocskos és ódivatú egy hely, leülni se nagyon mertem, mert ki tudja mit hozok onnan el szülinapi ajiként. Persze az eredménnyel vissza kellett menni pár nap múlva, ez igen komoly vizsgálat volt, egy vonalzóval lemérte a nővérke, hogy hány mm sugarú piros foltot sikerült a szervezetemnek reagálni a tbc bacikra. Pánikra semmi ok, ügyes volt az immunrendszerem, átmentünk a teszten. A többi oltásom, amiket még gyerekként megkaptam továbbra is működnek, így csak 2 valami oltást kellett kapni és egy emlékeztetőt. Itt az oltást receptre írják, amivel az ember gyereke elmegy a patikába, ahol közli vele Rozmaring, a patikus, hogy hát ez hiánycikk, de ha gondolom ő körbetelefonálja a környéket, hátha másik patikának még van. Megkérdeztem, hogy mi van akkor ha nem ebben a formában kapom az oltást (ez valami kombinált szar volt), hanem külön-külön, az úgy jó-e. Úgy jó, vagy is nekik oltóanyag, de előtte felhívja a dokimat, hogy happy-e ezzel a variációval. Ezt csak azért írom, mert számomra ez még mindig új és eseményszámba megy, hogy nem én rohangálok, hanem a patikus szervezkedik, telefonál, intézkedik, hogy én, mint vásárló elégedetten távozzak. Nyilván ő nem tudja, hogy én már attól elégedett vagyok, hogy normálisan és kedvesen közli, hogy sajnos nincsen. Najó, egy szó, mint száz, a házidoki beoltott, kinyomtatta a laboreredményem, kitöltötte a papírt, amit a kamarának kellett küldeni. Ez kurva vicces volt, mert az egyik betegségnél/oltásnál 2 dolgot is kértek, amit egy AND szócskával nyomatékosítottak is, mire a doki áthúzta az AND szócskát és odaírta, hogy OR, aláírta és lepecsételte. Én meg csak néztem, hogy oppárdon, biztos jó lesz úgy? Értem én, hogy miért csinálta és igaza is volt, de azért beparáztam, hogy visszadobják, a doki viszont laza volt és azt mondta szerinte így oké. Igaza lett :) az egész leírva nem egy nagy kaland, de dolog volt vele bőven, eltelt vele 2 hónap, mire minden igazolás meglett.

Közben volt ugye szülinapom is, amire Mantoux próbát kaptam a tüdősöktől, magamtól egy leértékelt orchideát, a fodrásztól némi pénzért pedig hajvágást. Amiből már persze azóta semmi sincs, mert megint seggig ér, de a jegyzőkönyvbe azért beírom. Az orchidea azóta is megvan, 4 csodás virágot nevelget nem kis örömömre :)
Asszem februárban indult csodás karrierem Arkadij munkahelyén, ahol OET vizsgát is szerveznek. Ez az a típusú nyelvvizsga, amit nekem is kellett csinálni a szakmaelismertetéshez, most a másik oldalon állok és a szervezésben veszek részt. Állati fontos feladataim vannak, a diákokat kell terelgetni a szóbelire, meg a ruhatárban lenni, összepakolni az írásbeli után. Cserébe pénzt adnak és megköszönik a munkámat, meg örülnek, ha megyek, hogy rám mindig lehet számítani :) Sajna egy hónapban csak egyszer van ilyen, ami jó, mert szombaton van és az akkor is hétvége, ha amúgy minden nap hétvége és rossz is, mert csak egyszer van :D

Áprilisban volt húsvét is, amit idén főtt sonkával és gumiszerű kaláccsal ünnepeltünk. Andival felkerekedtünk, hogy addig megyünk, amíg sonkát nem lelünk, szerencsére sokat nem kellett menni. A Central Market-en találtunk egy "hentest" akinek volt valami sonkaforma húskészítménye, ami szerintem fincsi volt, haza is hoztuk a kisgömböcöt.

 

Elzarándokoltunk a hosszú hétvégén Victor Harbor-ba is csoportostul. Kb egy órányira van tőlünk és főleg a ló vontatta vasútról híres, ami egy fahídon közlekedik át a Granite Island-re, ahol a fairy pingvinek élnek. Ezek itt szabadon és vidáman élek, mi persze egy darabot se láttunk szabadon, csak a pingvin kórházban, ahol a kis sérülteket, meg öregeket tutujgatják. Akkorák ezek a kis állatok, mint egy kertitörpe, de a 20 centis halat egybe nyelik be O.o Jó, tudom, hogy nincs mivel megrágja, de ez akkor is durva :D
Ebédre nekünk is hal volt fish&chips formájában, ami megunhatatlan, pedig csak sima rántott hal és sültkrumpli. Kísérletezős kedvemben voltam és mindenféle rántott tengeri bizbaszt kértem, maradjunk annyiban, hogy a tengerben található élőlények közül szerintem egyedül a hal alkalmas emberi fogyasztásra :D

Ide még vissza kell mennünk nemsokára, mert mostanában vannak arra a bálnák, akik családot alapítani jönnek ide, mert itt melegebb a víz.... na jó, ezt ők tudják, mi meg csak kukkolunk :)

Barossa valley-be is jártunk megint, mert húsvétkor rendezték meg a Barossa vintage fesztivált, felvonulással és scarecrow trail-el. A felvonuláson a helyi mindenféle kisboltok, borászatok, pincék és miegymások feldíszítenek egy autót a vállalkozásuk arculatának megfelelően és felvonulnak a nagyérdemű előtt, akik szavazhatnak is, hogy melyik autó tetszett a legjobban. Ugyanez vonatkozott a madárijesztőkre, aki akart kitett a portája, farmja, szőlészete, tanyája elé egy maga gyártotta madárijesztőt, meg a regisztrációs számát. Jópofa volt, hogy egy csomó autó cirkált keresztbe-kasul a környéken a madárijesztők után. Volt ugyan egy térkép, hogy merre vannak, de a többségre véletlenül akadtunk. Én nagyon élveztem, tuti megyünk jövőre is :)

Anzac day témakör

Yoska és Virag :D

Valaki sokat ivott

Wilson névre hallgat :)

Furcsák ezek a "fesztiválok", Mo-n ezek mindig baromi nagyok, itt pedig valaki kitalál valamit, kiálltja mondjuk a szalvétagyűjteményét, akkor az már napkin festival :D Nem viccelek, tényleg ilyen itt és emiatt sokszor csalódás is, mert túl sokat várunk/képzelünk. Viszont ha sikerül úgy menni, hogy jó, lesz amilyen lesz, akkor jól is el tudnak ezek sülni. Pl ez a vintage fesztivál szerintem szuper volt, csomó programot szerveztek, amikhez korábban kellett volna menni, volt termelői vásár is, meg farmállatkert, ahol még tehenet is lehetett volna fejni :) a helyi mamókák pedig kiállították a maguk készítette ágytakarókat és egyéb patchwork cuccokat a templomokban. Elképesztő, hogy ezek a pici "falvak" mennyi energiát és időt ölnek bele a rendezvényeikbe, nekem ez nagyon tetszik, olyan összetartó közösség érzete van ettől.

Van még mit írni, de már este van, én meg elfáradtam, majd holnap (vagy a következő években valamikor) folytatom :)

A húsvétolós hosszú hétvége csendesen és nyugisan telt, csak egy picit gyorsan :)

Sosem voltam egy nagy húsvétoló, tavaly valami bekattant és nagyon rápörögtem, de idén ez az érzés messziről elkerült. Pedig a boltok igazán mindent megtettek, hogy hangulatba jöjjek, már hetek óta mindenhol nyuszis kiegészítőket lehet kapni és olyan irdatlan mennyiségű csokoládét és édességet, amit ép ésszel fel sem lehet fogni.
Sonkát idén nem főztem, mert fogalmam sincs hol lehet kapni, és több okból nem is annyira kerestem. Egyrészt Arkadij nem ugrál érte, egyedül meg nem lett volna kedvem enni napokig, másrészt lusta is vagyok utána futkosni, meg megfőzni és vacakolni vele. Tojást sem festettem, mert locsolóra nem számítottam és itt is érvényes a lustaság, egyedül répatortát csináltam, mert az gyorsan megvan és a sütit mindig kívánja a szervezetem :)

Ausztráliában kicsit mások a húsvéti szokások, mint otthon. Először is, 4 napos az ünnep, Nagypénteket is ünneplik, és a a hosszú hétvégén nagyon sokan elmennek miniszabira, vagy családozni. A szomszédok közül többen is leléptek még csütörtökön délután, extrán csendes volt a környék, mert a dobolós kiskamasz is elutazott családostul, nem mondhatnám, hogy bánom :) (bár már alig-alig dobol).
Itt nem nagyon szokás a tojásfestés, inkább a csokitojást részesítik előnyben, a gyerekeknek szerveznek egg hunt-ot is, ami tök jó lehet, azt szívesen csinálnám, és a nyuszi mellett a bilby is hozza a tojásokat :)
Sonkát nem hiszem, hogy főznek, ha abból indulok ki, hogy a nagy áruházakban sehol sem láttam sonkát, viszont mindenhol halmokban áll a hot cross bun. Ez egy édes zsömleszerű péksüti, mazsolával, vagy más asztal gyümölccsel vagy kakaóval és csokival a tetején kereszttel és a hagyomány szerint Nagypénteken kell enni :) Locsolkodni se nagyon járnak :D

A négy napban remekül elvoltunk itthon, minden nap főzőcskéztem ráérősen, sorozatot néztünk, csavarogtunk. Minden évben a húsvéti hosszú hétvégén szervezik a helyi sárkányeregető fesztivált, amit már januárban kinéztem és úgy vártam, mint egy gyerek :) Szombaton, a fesztivál első napján ebéd után útnak is indultunk, tőlünk egy bő fél óra autózásra van a Semaphore beach, ahol szervezik. Viszonylag hamar találtunk parkolóhelyet, már messziről látszottak a sárkányok fent az égen. Az egész esemény a jetty köré szerveződött, az egyik oldalán a profi sárkányosok voltak a hatalmas nagy sárkányaikkal, amik inkább olyanok voltak, mint egy lufi, ezek annyira nagyok voltak, hogy autókhoz voltak kikötve. A jetty másik oldalán volt a pór nép, rengetegen eregettek sárkányt, eszegettek, fetrengtek a homokban és várták az óránkénti lolly drop-ot. Ez annyira édes volt, nagyon tetszett :) Volt egy nagy sárkány fent, aminek a zsinórján volt egy karabiner, és egy kisebb sárkány vitte fel a kendőbe kötött cukorkákat, és mikor a vontatója nekiment a karabinernek a kendő kinyílt és hullott a sok cukor, a gyerekek meg visongva kapkodták fel. A jetty elejénél a parton meg kirakodóvásár volt, mini vidámpark kukac hullámvasúttal, körhintával és ugrálóvárral, céllövöldével. Ami pici csalódás volt, hogy úgy volt hirdetve, hogy lesz nagy sárkány vásár is, és emiatt nem is vettünk sárkányt eddig, mert én arra számítottam, hogy majd ide kivonul az összes nagyobb sárkánybolt. Hát egy frászt :) Egyetlen egy darab bódé volt, ahol árultak és bár olcsó volt, ($7) egy pókemberes sárkányt nem éreztem volna a magaménak, így végül nem vettünk :) Rengetegen voltak, nagyon jó idő volt, jól éreztük magunkat, szívesen elnézegettem a sárkányokat, meg bóklásztunk a környéken.

Hazaérve persze azonnal rendeltünk sárkányt a netről, alig várom, hogy megjöjjön :)

A húsvét is elszáguldott répatortástul és hosszúhétvégéstül, ezt igencsak nehezményezem. Jöhetne már a tavasz, mert a fáradás már hónapok óta megvan hozzá, és attól, hogy egy-egy napra kisüt a nap, nem vagyok hasra esve :)

A hétköznapok elég egyhangúan telnek, a mai nappal az angol tanfolyamom is véget ér, úgyhogy az is kiesik. Igazából nem volt az se egy kihagyhatatlan dolog, de valamiért úgy éreztem, hogy kéne járnom, nem sokat nyertem vele :) Jól éreztem magam, meg tanultam is azért hasznos és új dolgokat, de nekem a tempó, amit ott diktáltak rettenetesen lassú volt, szerintem 2 és fél hónap alatt sokkal, de sokkal többet kellett volna haladni a könyvben, nem csak másfél leckét, azt is erős jóindulattal. A csapat aranyos volt, a tanár tényleg szuper, de a folytatásra nem megyek, köszönöm szépen, elég volt.

A munkahelyen nagyon döcög a munka, senkinek semmi kedve az egészhez, és ez eléggé érződik is a hozzáálláson, meg a közhangulaton. Viszont a múlthéten az egyik nem közvetlen főnöknek elmondtam ezt az egész Ausztráliás dolgot, meglepődött, de mondta, hogy megérti. Megkértem rá, hogy még ne terjessze, ne mondja senkinek, eddig úgy tűnik, hogy nem járt el a szája, senki se támadott még le, hogy hűűű tényleg? :D
Meghánytuk vetettük a dolgot, és arra jutottunk Arkadijjal, hogy ha visszajövünk nyáron, akkor azért már megmondom, hogy ez nem turistáskodás volt, aztán lesz, ami lesz. Valószínűleg úgyis előbb otthagyom őket, minthogy mennénk, mert összepakolni, kiüríteni a lakást nem 3 nap lesz, kiválogatni, hogy mit viszünk, azt bedobozoltatni megint nem 3 nap. De ez még csak terv, meg álmodozás, nagyon nagyon rossz így titkolózni, holott ezzel van tele minden gondolatom és napom.

Totális elmebetegségünket bizonyítandó, szombaton örökbefogadtunk egy macskát, Arkadij régi vágya volt egy ilyen és most az utunkba sodorta a sors. A gazdája megy szintén külföldre és nem tudja magával vinni, és eleinte úgy volt, hogy a fél ismeretségi körünknek kell a cica, de amikor valóságossá vált, hogy holnaptól lehet vinni, akkor már a kutyának nem kellett, hát így kötött ki nálunk. Természetesen, hol máshol? :) Nagyon édes, kis kedves, bújós, még ijedős, de ha hívjuk jön, és a kutyával is remekül kijön, még baba és sose látott ilyesmit azelőtt :D A mi régi cicánk egyelőre kerüli mint a leprát, de idővel összeszoknak majd, ebben biztos vagyok. Neve még nincs szegénynek, arra még aludnom kell párat.

Szóval így vagyunk mostanában, elég nyugdíjas életet élek, Arkadij kicsit pörgősebbet, pont váltóban dolgozunk, én délelőtt, ő délután, ennek megfelelően sosem látjuk egymást, biztos ez a jó házasság titka :) Mindenesetre szerdán házassági évforduló, ez is őrület, hogy már a 3.

Eddig nem voltam különösebben egy nagy húsvétoló, de idén elkapott valami húsvéti láz. Csütörtökön elmentem a Vásárcsarnokba, hogy szerezzek sonkát, mert anyósom idén nem akart főzni, azt mondta, neki van a fagyasztóban egy sonkája, azt fogja főzni, enni, abból ad, ha kérek. Nem kértem, egyszer ettem fagyasztott, majd kiolvasztott sonkát, mint a vizes szivacs, olyan volt, köszönöm, nem kérek.
Szóval így esett, hogy elkeveredtem a piacra, ahol olyan nyüzsgés, sürgés-forgás, sonkaözön volt, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal előre. Sikerült megőrizni az épelméjűségemet, viszonylag hamar magamhoz ragadtam a zsákmányt, majd pánikszerűen távoztam, de már késő volt. Hazafelé tojásfestésen, répatortán, fonott kalácson és locsolkodáson járt az eszem.

Tegnap kigányoltam a lakást, tojásfát díszítettem, sonkát főztem, kalácsot dagasztottam, fontam, majd sütőben felejtettem :D Nem kozmált oda, csak kicsit sötétebb lett a vártnál, viszont cserébe legalább finom, úgyhogy nagy kár nem ért. Ma tojást festek, és répatortát sütök, a kettő között pedig a tojásfámat csodálom :D