Rémesen trehány vagyok és emellé még lusta is, nem a legelőnyösebb tulajdonságaim ezek :D
Sok minden történt, mióta nem írtam, a felére már nem is emlékszem. Voltunk vendégségben, voltam TAFE-s összeröffenésen, rákaptam a lomizásra és a garázsvásárokra, véget ért a tanfolyamom, felvásároltuk az IKEA-t, megjártam az állatorvost, és átvészeltük Arkadij munkahelyválasztós válságát és névváltoztatását. Na lássuk sorban.
A királynő szülinapja miatti hosszúhétvégén Arkadij egyik munkatársa, Jane, aki egy hiperédeskedves idősebb angol nő, meghívott minket magukhoz ebédre. Tőlünk 3 napi járóföldre laknak, szerencse, hogy van kocsink, így csak egy órát autóztunk oda az autópályán, és még mindig nem hagytuk el a várost, Adelaide nem kicsi, a híresztelésekkel ellentétben :) Én iszonyúan izgultam, konkrétan majdnem elájultam, 2 angoltanár és egy native ausztrál jelenlétében szólaljak meg angolul, hát perszeeee :D Ráadásul valamiért azt képzeltem, hogy mivel Jane angol ezért majd rém kifinomultnak és udvariasnak kell lenni, meg hogy
a bébiubi a szofisztikáltság csimborasszója szörnyen leégünk az egri bikavérrel, amit viszünk. Persze erről szó sem volt, megint én voltam csak a hülye, pl amikor ebéd után feszengtem, mint egy hülye, hogy hogy kell udvariasan és burkoltan megkérdezni, hogy merre van az illemhelyiség, csak annyit mondott Jane, hogy Do you want to know where's the loo? Azt akarod tudni, hol a budi? :D Ezen persze iszonyúan nevettünk, mondta hogy nem kell udvariaskodni, ez nem egy olyan ház. Amúgy a ház iszonyúan tetszett, mindenféle összevissza bútorokkal volt berendezve (és 300ezer könyvvel) és annyira otthonos volt, hogy nem sok hiányzott hozzá, hogy megkérdezzem nem maradhatnánk-e örökre :D Ebédre valamiféle kagylóleves volt garnélarákkal. Itt gyorsan megjegyezném, hogy nem szeretem a halat, tengeri férgeket pedig eddig még nem ettem, de mindenki úgy odáig van értük, gondoltam nagy baj nem lehet. A leves iszonyú jó volt, a lé és a zöldség része :D Egy kagylót megettem udvariasságból (pedig elmondták 90x, hogy ne egyek meg semmit, ami nem tetszik), borzasztó iszap íze volt, meg valahogy nem bírtam elvonatkoztatni attól se, hogy annak ott benne van a bele, meg mindene, vagy hát nem vágom a kagyló anatómiáját, de valamiféle bélés abban is van, mindegy, én ezekhez öreg, hülye, finnyás, válogatós vagyok (tetszés szerint tovább egészíthető). A garnéla állaga nagyon vicces volt, azt megettem, egyelőre még nem tudnék dönteni, hogy ízlett-e vagy sem, szeretem-e vagy sem.
Egyébként tök jól éreztük magunkat, Bob, a férj (az ausztrál) megdicsért, hogy mit szégyenlősködök, tök jó az angolom, legalábbis ért mindent, rettentő jó humora van és láthatóan nagyon élvezte, hogy nevetünk a poénjain :) Pogácsát és bort vittünk, ez vicces volt, mert mondtuk, hogy mi nem iszunk, azonnal gyanús lett, hogy szart vittünk, ezen is nevettünk, de olyan rossz nem lehetett, mert semmi perc alatt benyakalták és a pogácsa is fogyott rendesen.
Ebéd után lementünk a partra sétálni, én mentem elöl Jane-el és beszélgettünk mindenről, ami szóbakerült, főleg utazásról, állatokról, én mit csinálok, mi a hobbim, neki mi a hobbija, szóval ilyen ismerkedős, lányos témákról, mögöttünk a fiúk jöttek gyök kettővel, de hát ők a világot váltották meg. A part gyönyörű szép volt és isteni jó idő volt, napsütés és meleg (tombolt a tél), sokan fürödtek is.
Sötétedésig maradtunk, hazafelé tök jó élményünk volt, ugyanis elvesztette a jelet a gps úgyhogy "vakon" jöttünk, de hazatalálunk :) Jó érzés volt, a végén még kiismerjük magunkat.
Másnap, vasárnap meghívtak a TAFE-s lányok egy összeröffenésre, tök jól esett, úgyhogy sütöttem újabb adag pogit és mentem, főleg amikor írta sms-ben a szervező lány, hogy a szobatársa tök odavan, hogy én is megyek :D Már többször találkoztunk, mindig jól elröhögünk együtt, jó fej lány nagyon. Most sok volt a számomra új arc, egyen-ketten voltak csak a régiek közül, de azért jól éreztem magam, bár mikor a régiek leléptek főleg Karával beszélgettem, jól ki is cikiztek minket, hogy mi vagyunk a granny-k, amíg a többiek biliárdoznak, pingpongoznak, mi addig csak punnyadunk és beszélgetünk :D Kivételesen most a kaja borzasztó volt, mindenki hoz ilyenkor a saját kultúrájára jellemző ennivalót és beadja a közösbe. Na volt ott narancsos-kakaós tejbegríz torta (fincsinek hangzik, de rémes volt) krumpli-pizza (krumplipüré, bacon, sajt összekutyulva és megsütve, ez nagyon sótlan volt) és egy csomó kínai mindenféle, amire azt mondták iszonyú csípős, úgyhogy én kihagytam, szerintem nem volt kár érte, maradtam a fasírt, tzatziki, tiramisu menünél :P
Maradva a kajálás vonalon, múlthéten végetért a tanfolyamom és ilyenkor utolsó nap az a szokás, hogy mindenki visz valamit és közösen ebédelünk. Rengeteg indiai csoporttársam volt, szóval életemben először ettem igazi, autentikus indiait és azóta is álmodom vele :D Hoztak rengeteg kaját, én valamiféle majonézes-tejfölös salátából ettem (persze megtaláltam benne a fél csilit, azt hittem leég a fejem), aztán csirke curry és mazsolás, fahéjas, kesudiós és még nem tudom milyenes rizzsel folytattam, és más nekem nem is kellett. Elképesztő finom volt, a rizs elsőre bizarrnak tűnhet, hiszen ezeket a fűszereket én max sütibe teszem, de ezt a rizst hetekig tudnám enni. Nem győztem dicsérni, a receptek begyűjtése folyamatban van, mert ezeket muszáj megtanulnom, hogy hogy kell elkészíteni :)
 |
| A RIZS és a csirkecurry <3 yumm yumm |
Az, hogy a tanfolyam végetért jó is, meg rossz is. Rossz, mert szerettem járni, élveztem, hogy van mit csinálni, van kivel beszélgetni és még tanulok is. Jó viszont, mert annyira nem éreztem jól magam, mint a TAFE-n. Itt a csoporttársak nagy része már jó ideje itt van, van aki már állampolgár és megvan az életük az iskolán kívül is, annyira nem voltak barátkozósak. Kedvesek voltak persze, meg sokat beszélgettünk, nevettünk, de időnként szörnyen egyedül éreztem magam, mert mindenkinek volt valaki, akivel közös nyelvet beszéltek (nem az angolt persze :D ) így sokszor a saját nyelvükön karattyoltak. Erre meg mit mondasz, 2x szólok, hogy helló, én nem értem, meg mosolygok, aztán amikor megint visszaváltottak arabra/kínaira/hindire, akkor már nem szóltam újra. Így aztán az ebédszünet egy órájában gyakran inkább elmentem sétálni, közel volt a Rundle Mall, (helyi Váci utca) ahol annak ellenére, hogy szét van robbantva (már egy éve, tavaly mikor voltunk akkor is szét volt már verve) nagyszerűen el lehet szarni tölteni az időt, és pl ilyet is lehet látni:
Még a héten voltam és a jövőhéten is bemegyek gyakorolni, meg a kis irományaimat leellenőriztetni, mert utána kezdődik a következő term és nem lesz idő rám, meg aztán vizsgázni is kéne. Megpróbálom az OET-t, aztán meglátjuk, most úgy látom, hogy azért talán könnyebben teljesíthető, mint az IELTS. Aztán persze lehet, hogy jól pofára esek, volt már erre is példa :D
Az utóbbi időben rákaptam/tunk a garázsvásárra. A gumtree-n mindig van egy-két (sok) hirdetés, hogy a közelben hol és mikor szerveznek garázsvásárt, ezeket sorba teszem és megyünk. Mindenhol nagyon kedvesek, persze azonnal levágják, hogy nem vagyunk ausztrálok, innen egy kérdés hogy mikor jöttünk és onnantól már a kék eget is ránk akarják tukmálni 50 centért :D Aranyos volt az egyik nénike, mert az összes konyhai cuccát rám akarta sózni, mert ha most jöttünk, akkor biztos nincs egy tányérunk, amiből együnk, hiába mondtam neki, hogy pici a konyha és ha ezt a sok szart kincset hazaviszem én már nem férek be a konyhába, csak erősködött, még az árakkal is lejjebb ment, csak vigyem. Sajnos akkor sem volt szükségem 5 részes kerámia, csatosfedelű kávé-cukor-liszt-akármi tartóra, és most sincs, így visszautasítottam az évszázad ajánlatát, pedig kaptunk volna mellé olcsón kerti hintát is :D Azért ez valahol vicces, de közben olyan jó érzés is, mert nem átbaszni akar, meg nyerészkedni, hanem tényleg segíteni, meg olyan alacsonyra levitte az árait, hogy szinte szégyelltem magam, hogy nem veszünk semmit. Nagyot néztünk viszont, amikor a férje kérdezte honnan jöttünk, mondtuk, hogy Mo erre mondja, hogy a 80-as években nyomtak itt egy magyar detective karate girl kicking ass sorozatot :D Igen-igen, a Lindát :D Mondta, hogy imádta, nagyon klassz sorozat volt :D Szóval ilyen túrákra megyünk szombat délelőttönként, és bár eddig nem hoztuk haza a nagy fogást (az megvolt februárban ugye a kanapéval), de apróságokat azért találunk, főleg könyveket, dísztárgyakat, mécsestartót, ilyesmi apró dolgokat, meg 2 könyvespolcot, ami majd a garázsban fog kamraként funkcionálni, mert a konzerveket kiköltöztetem, a konyhaszekrény sajnos nem alkalmas nagyobb mennyiség tárolására. Hoztunk haza tök ingyen egy piknikkosarat (ne is kérdezd) 11 tök jó poharat (kilomtalanították, mert hiányos a 12-es szett) meg néhány kertbe való apróságot. Borzasztóan élvezem különben, mert fillérekért lehet elhozni dolgokat, ha nem ingyen, és bevallom, szeretek más cuccaiban turkálni :P Lomiba is sokat járok, ahonnan szintén pár dollárért egy halom cuccot haza lehet hozni, vagy 200-ért mindjárt egy pianínót :D Jó, ezt nem hoztam el, túlzásnak éreztem volna kicsit :)
Aztán volt itt évközi gigasale az IKEA-ban, mi meg még mindig a kölcsönágyneművel aludtunk, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt, hogy beszerezzük a kelengyénket végre. Persze nem mi lennénk, ha nem lett volna valami zűrzavar itt is, de nagylányosan megoldottam. Történt ugyanis, hogy a neten kinézett paplan a tetthelyen $20-al többe fájt, ami kettőnk esetében már $40 ugye. Sebaj, bedobtuk a nagy sárga zacsiba, hogy biztos csak nincs kiírva, mert akármiért hát a neten fent van az akciós cuccok között. Amíg én a huzatok között túrtam derékig, Arkadij elment hogy leellenőriztesse a paplan árát, mire jön vissza, hogy ez rohadtul nem akciós, most mi legyen? Nem akartuk otthagyni, mert otthon is ilyenünk volt és nagyon szerettük, olyan paplan, ami 2 külön takaróból van, össze lehet pattintani és összesen 3 melegségi fokot tud. Ha össze van pattintva akkor nyilván az a legmelegebb, és a 2 takaró külön-külön más vastagságú. Szóval nem engedtem a 21-ből, nekem a paplan márpedig kell, úgyhogy odabattyogtam a sárga pólós macához, hogy na anyukám, ez akciós, ha én mondom. Oké, nem egészen így volt, kedvesen megkérdeztem, hogy ha ez ennyiért van, akkor mutassa már meg melyik az élőben, amelyik a neten van akciósan, mert én nem találtam. Kérte, hogy mutassam meg, hogy a neten hol van, amiről én beszélek, naná, hogy az volt amit szorongattunk, mondta, hogy nem is érti, ez egy hete nincs akcióban, de hát ha már így esett odaadja az akciós áron. Persze papírt nem adott róla, mondta hogy a pénztárnál mondjuk a nevét, ő a menedzser, majd a pénztáros tudni fogja. Na persze... a pénztárnál természetesen egy új fiú volt, aki egy hete dolgozott, az életben ilyen csúnya srácot még nem láttam, de legalább nagyon kedves volt és segítőkész, telefonálgatott, intézkedett, de nem jutott semmire. Arkadij visszabattyogott, megkereste XY menedzsert, aztán mire visszaért a pénztárhoz már hívták is a srácot telefonon, hogy adja olcsóbban, különben baj lesz :D Nem szarrágásból, de azért $40 igenis számít a büdzsénkben, nekem megérte 10 percet állni a pénztárnál érte. Így most van már mibe csavarni magunkat, a kölcsönágyneműt meg mosom, macskaszőrtelenítem, csak lassan haladok vele, köszönhetően az esős évszaknak, amikor is nem szárad semmi, cserébe viszont napokig áll a nappaliban a szárító.
Voltam állatorvosnál is Borcsival, nagylányosan, egyedül. 3 napos hasmars után a cica olyat produkált, hogy majdnem elájultam, úgyhogy bedobozoltam és elhúztam Dr. Brian-hez. Nézett, mikor előtúrtam, hogy mi a jó eget hoztam, mert ez nem macska, de nagyon tetszett neki, főleg hogy Bogyisz jól viselkedett. Hagyta magát megnyomkodni, lázmérni, minden lyukába belenézni, majd arra jutott a dottore, hogy hát ez egy upset tummy. Na jó, hát ő a szakember, de akkor miért véres, ami kijön a cicából? Azt mondta normális, merthogy a hosszantartó fosinkázás miatt kicsit felmaródik a bele, ahol rengeteg az apró ér, és az erőlködéstől megpattan, nem kell beszarni, ez nem szokatlan, nem para, főleg, hogy amúgy tök jól van a cica, eszik, iszik, rohan, játszik. Naja, neki nem para, nekem viszont Borcsi is the love of my life, just don't tell to my husband, úgyhogy vegye komolyan. Diéta van, csirke-rizs és diétás, szörnyen büdös konzerv a menü (egy evőkanál moslék az egyszeri adag, napi 5-6x kell neki enni, csak egészen keveset ordít 2 evés között a 10 kilós állat, hogy éhen akar dögleni), meg napi 2x kap antibiotikumot, ami akkora még félbetörve is, mint egy kockacukor, igazi élmény beadni. Viszont cserébe már jól van a cica szarókája, jól formált a széklete, nem véres, nem nyákos :D Csak tájékoztatásul ;)
(Lassan 3 órája írom ezt a posztot, jó, hogy vacsoráztam is közben, de akkor is)
Arkadij már írta a blogján a munkapánikot, azért leírom én is. Tehát, békésen dolgozgatott a Flindersen, amikor is felhívták a TAFE-ről, hogy óó kapna 10 hétre egy csoportot, északon. Ez tőlünk egy óra kocsival (tömeggel is az átszállás miatt), viszont csak heti 3x kell menni. De a Flindersen már ismeri a kollegákat, ismeri a dörgést, beilleszkedett, szereti is, viszont a főnök hazament Amerikába, a term meg lejár a jövőhéten, hát mi legyen. Ment az őrlődés, a para, hogy két szék között a pad alá, viszont egy seggel nem lehet 2 lovat megülni, muszáj választani. Így írt egy levelet a Flinders-es főnöknek, hogy mi az ábra, ő maradna, de azért jó lenne, ha tudna is, mert hát a term lejár, további alkalmazásáról meg eddig nem nyilatkozott a kiöregedett hippi*. Természetesen pénteken küldte el a levelet, így az egész hétvégét végigstresszelhettük (nem válaszol, biztos nem olvasta, rossz címre ment, meg se kapta, mi van ha megkapta, akkor miért nem válaszol, mi van ha válaszol, agyrém) de hétfő reggelre jött a válasz, hogy a flowerpower túl tudja licitálni a másik ajánlatot és szeretné, ha Arkadij maradna a seggén. Mi is örülünk, ő is örül, mindenki örül :)
Közben Arkadij nevet is változtatott, most olyan, mintha új férjem lenne :) Fura is, amikor nézem a postaládát, hogy ez kinek jött, ilyen itt nem lakik... ja de :D A nagyszülők nevét vette fel, azon egyszerű oknál fogva, hogy ezt ki tudják mondani, és könnyebb is lebetűzni. Én meg maradok a lánynevemen, ha már az útlevelem azon van, jól össze is zavarok ezzel mindenkit, de egyszerűbb ezt használni, mint a közös nevünket. Ami most már nem is közös, pff :/
Na, kész, jó éjszakát!
*a.k.a főnök :)
- 1-én a konditeremben kezdtünk, mert annyira sportemberek vagyunk, meg Csaba be volt pörögve, hogy neki súlyokhoz kell jutnia, viszont ünnepnapon nincs személyzet a kondiban, vele kellett menni, hogy beengedjük* és ha már ott voltunk mindenki tette a dolgát. Délután bementünk a belvárosba, egészen elképesztő volt, mint egy zombifilmben... kb 40 fok volt, délibábos levegőremegtetős és sehol senki. Senki sehol. Tök üres utcák, a Rundle Mall-on, ahol amúgy lépni nem lehet, rajtunk kívül 2-3 ember lézengett, azok is úgy néztek ki, mint akik előző estéről maradtak ott. Nagyon klassz volt és picit félelmetes is, hogy tök üresek az utcák. Este Csabával lementünk a partra, nekem nem volt kedvem otthon ülni, kicsit túlpörögtem, ő meg a fényképezőgépét akarta babrálni, merthogy új, meg olyan csuda dolgokat tud, 
- a 2-a viszonylagos nyugalomban telt, Arkadijt eldobtam reggel dolgozni, Csabát a kondiba, aztán hazajöttem és kihasználtam az alkalmat, hogy kevesebben vagyunk a lakásban és gyorsan kitakarítottam, csak ahol a papok táncolnak. Edit édes volt, kérdezte, hogy mit segítsen és mikor mondtam, hogy a legnagyobb segítség, ha fel sem áll a kanapéról és nincs útban, meg láb alatt, annyira megkönnyebbült, szinte hallottam, hogy leesik a szívéről a kő, hogy nem kell mozdulnia :D Délután bevásároltunk a másnapi bbq-hoz, aztán húztunk le strandolni, ki kellett használni a jó időt. Nem vagyok egy nagy strandolós, de annak, hogy január másodikán a tengerben himbáltatom magam a vízzel, van valami egészen szürreális varázsa, ami még most is felfoghatatlan, szerintem a következő 30 évben sem fogom tudni feldolgozni.
- 3-án volt a CSEAU-s sütögetős összejövetel, ami eddig csak Sydney-ben és Perth-ben volt, most először Edelényben, ezen apropóból jöttek ugye Editék, meg hát mert szeretnek minket <3 remélem :D Szóval levonultunk a sok pakkal, ótvaros szar idő volt, ahhoz képest, hogy előző nap meg lehetett dögleni, most pulóverben voltunk és a fejünket majd levitte a szél. Lassan elkezdtek szállingózni az emberek, eleinte ment a kínlódás, mindenki egyik lábáról a másikra lépegetett, senki nem ismer senkit, te mikor jöttél, te mikor jöttél, izé bizé, rém kellemetlen volt. Edit azon aggódott mi lesz, ha nem jön senki aztán a fejünkre rohad a sok kolbász, de mondtam neki, hogy no worries (azt hittem pofán csap érte :D), majd 2 dollárért árulunk sausage sizzle**-t a parkban a vadidegeneknek :D Az idő se segített, el is kezdett cseperegni az eső, még magamban reménykedtem is, hogy hátha leszakad az ég és gyorsan vég lesz a bulinak :D Aztán valahogy kitisztult az idő, egyre többen jöttek, végre valahára elkészült a kaja is (a kültéri sütögetők ingyér vannak ugye, de némelyik nem annyira működik, pl ez sem, amit választottunk, a kavics is kivirágzik, mire megsül bármi) és ez megtörte a jeget, úgy tűnik üres hassal nem lehet barátkozni :) ahhoz képest milyen vacakul indult, nagyon jól sikerült, tök sokan eljöttek és sokáig is voltak, minden elfogyott (ami tök jó, mert nem kellett még napokig utána grillkolbászon élni) és szerintem jól is érezték magukat az emberek :) Este volt már mire mindenki lelépett és összerámoltunk, aztán Dani mondta, hogy náluk folytatódik a buli, menjünk, hát mentünk, vittük a kutyát is, hogy szokja a tömeget :) Nem kellett altatni, mire végre ágyba kerültünk.
