A múlthét elég vegyesre sikerült, volt sok jövés menés, meg gasztrokaland.

Hétfőn befutott a villanyos ember, egy nyikhaj huszonpár éves (öreg vagyok, mint a szar) göndörhajú srác, olyan volt a haja, mint Justin Timberlake-nek régen, fogadjunk senki sem emlékszik. Ilyen:

Eddigi tapasztalataim alapján az itteni szakik sokkal normálisabbak, mint akikkel otthon összehozott a sors ( a gázost kivéve, mert az aranyos volt). Itt akikkel eddig találkoztam, mindenki kedves, mosolygós, és nem utolsósorban gyors volt. 

Ez a gyerek is hasonlóképp normális volt, bár indításnak rámüvöltött, hogy gdajmééé, én meg néztem, hogy a beszélgetés többi része ugye nem ebben a stílusban zajlik majd, mert ehhez nekem még éretlen az angolom. Gondolom az arcomra volt írva a döbbenet, vagy a rettenet, mert utána átváltott bevándorlóbarát angolra és onnantól el tudtunk beszélgetni szépen a villanyszerelésről, a tömegközlekedésről, az oroszok vezetési stílusáról, meg hogy itt mi más és miben más, mint otthon. Legfőképp persze a konnektorok és a villanydugók érdekelték, mutattam neki otthoni dugót, hát annak irtóra örült, milyen jópofa, hogy kerek a pöcök, ami a falba megy. Aztán megkérdezte, hogy itt hogy használom... ajajajaj :D Szerencsére gyors is volt, úgyhogy 20 perc múlva el is tiplizett, engem meg otthagyott a fényárban úszó konyhában, halleluja. 

A kedd és a szerda az agyalás jegyében telt, ugyanis szombatra áthívtuk Arkadij kolleganőjét és a férjét, akiknél mi is voltunk ebéden. A menün agyaltam, hogy mit főzzek, amivel nem kell sokat szarakodni, de magyaros, és passzol a gulyás mellé/után, és mivel az kívánság volt, nem lehetett rajta variálni. Nem tudom mit illik gulyáshoz, mert mi nem nagyon szoktunk semmit, palacsintában nem vagyok egy nagy zseni, nincs türelmem sütögetni, a mindenféle olajban sült cuccokkal (fánk, lángos) pláne nem szokott kedvem lenni szarozni, úgyhogy tanácstalan voltam. Aztán kipattant a fejemből, hogy túrófánkot csinálok, mert igaz, hogy olajban sütős, de iszonyú gyorsan megvan. Vettem ricottát, merthogy abból majd jó lesz, csináltam egy tesztadagot, a felét kisütöttem és tényleg jó volt. Lehetett volna kicsit édesebb, de finom lett. A másik felét szerdán csináltam meg, több cukrot tettem bele, és... ilyen fost még az életben nem ettem :D Az a néhány darab, ami jó lett nagyon fincsi lett, de a többségnek folyós volt a közepe. Hogy nem sült át rendesen, vagy a ricotta olvadt ennyire meg, azt nem tudom, de irtó gusztustalan volt, úgyhogy elvetettem a túrófánk ötletét, mert túl rizikósnak nyilvánítottuk. És nem mellesleg förtelmes fritőzszag volt a lakásban még 2 napig. 

Szerdán délután a cseppfolyós fánkom után úgy voltam, hogy az lesz a legjobb, ha nem is jönnek, és halottnak tettetjük magunkat a hétvégén, vagy hoznak magukkal, amit enni akarnak. Túrtam a netet és szembejött velem az aranygaluska. Nem tudom miért nem gondoltam rá előbb (nyilván, mert én sose csináltam még, viszont imádom és korlátlan mennyiségben tudom enni) de most úgy éreztem, hogy ez egy égi jel, ezt fogok csinálni. Friss élesztő kell hozzá, ó sebaj, hát majd veszek, valahol csak kapni. 

Csütörtökön nekivágtam a városnak, hogy addig meg nem állok, amíg friss élesztőt nem kapok. Ahhoz képest elég hamar feladtam :D Bementem a bevásárlóközpontyba és Melinda tanácsára sorra jártam a pékségeket. Hülyének éppen nem néztek, csak ufónak talán, de legalább sajnálkoztak, hogy hát nekik nincs, de kérdezzem meg a másikat. 3 pékségnél voltam, egyik se használt, vagy nem tudták honnan lehetne szerezni, de az egyik kislány átirányított a mellettük lévő "healt shop"-ba, ahol ilyen bioszaroktól kezdve a gyógyteán át a sólámpáig minden rosseb volt. Előzőleg a neten is azt olvastam, hogy ezekben érdemes keresni, úgyhogy nagy magabiztosan betoppantam, hogy ide nekem a fresh yeast-et, de hamar, mer' dolgom van. 2 eladó ült bent a boltban, egy fiatalabb lányka, aki vagy be volt szívva, vagy valami más komoly baja volt, nézett rám eltátott szájjal, épp, hogy a nyála nem csöppent ki, hogy freeeessssh yeaaaast? Mire a másik, idősebb boszorka odavakkantott, hogy NINCS! de így, csupa nagybetűvel mondta. Voltam olyan vakmerő, hogy ezek után még megkérdeztem, hogy és nem tudják-e hol kaphatnék, de mire végigmondtam megbántam, ugyanis a mondat felénél elkezdett velem pörölni a banya, hogy ők nem tartanak és nincs és nem tudja hol lehet venni, mert itt senki nem használ ilyesmit... nem akartam neki mondani, hogy persze, mert azt se tudjátok mi az, meg főzni se tudtok, mert még a főtt rizs is zacsiban van, hogy csak mikrózni kelljen, na majd pont a friss élesztővel fog bárki bajlódni. Közöltem vele, hogy én használnék, ha lenne, majd kipenderültem a boltból és hazavágtattam, hogy na majd adok én nekik élesztőt, jó lesz akkor a száraz is. Nekiláttam az aranygalusnak, irtó nagy szar lett. Ízre nem volt rossz, de nem volt puha, omlós-foszlós-lágy, mint amilyennek lennie kell hanem rohadt nehéz volt a tésztája. Arkadij azért befalta vígan, én ettem egy kicsit, de mintha követ nyeltem volna. Kicsit elkámpicsorodtam, hogy majd akkor eszünk zsíroskenyeret hagymával szombaton, de annyira beindultam a galusra, hogy nem volt mese, nekiszaladtam az internetnek megint. 

Már meséltem a Gaganis-ról azt hiszem, még mikor jöttünk akkor jártunk arra. Na, a honlap szerint tartanak friss élesztőt, így pénteken nekivágtam a 3 és fél órás útnak (jó, annyi nincs, de tényleg bazi messze van). Ott már nem lacafacáztam, egyből rárontottam a csemegepultos nőre, hogy mit akarok, meg is mutatta a készletet én meg majdnem sírtam, hogy nahát, végre! Negyed, fél és egy kilós kiszerelésben árulják először magamhoz öleltem egy egy kilós téglát, hogy velem többet nem packáznak, ez kitart halálig, aztán úgy gondoltam, talán egy kicsit túlzásba estem :D A lényeg, hogy van és a csemegepultos szerint mindig szokott lenni, úgyhogy ha elfogy a fél kiló, akkor sincs dráma. Vettem még akciós tejkaramellát, megsimogattam a magyar termékeket (Strong Steve aka Erős Pista és Sweet Anne aka Édes Anna, Univer mustár, Pirosarany) körbecsorgattam a nyálam, hogy azért tudnék itt vásárolni konyhafelszerelést (nem csak kaja van, hanem edények, kukták, étkészlet, olyan, mint a Vasedény) csak egyelőre olyan drága, hogy ihaj, aztán hazarohantam. Délután rendet raktam, takkeroltam, gulyást főztem és élesztőt futtattam teszt jelleggel :D 

Szombaton koránkelés, még elszaladtunk boltba kenyérért meg üdítőért, és végül nekiálltam a galusnak, másodszor. Úgy izgultam, mint egy hülyegyerek, hogy megkel-e, hát meg :D Emlékszünk a Tesz-Vesz Város című mesekönyvre? Itt a vonatkozó rész, utolsó kép:

Szóval feljött, kidagadt a tálból, viszont cserébe olyan lágy és levegős, puha volt, hogy leírhatatlan. Francba a száraz élesztővel, frisset mindenkinek!

A vendégségeskedés jól sikerült, nagyon ízlett nekik a gulyás is, meg a galus is, kaptunk kekszet és virágot, elröhögcséltünk, a fiúk elkockultak, a kutya alaposan meg lett mozgatva, Bob úgy meghajtotta, hogy mikor leléptek eldőlt, mint egy zsák krumpli :) Kár, hogy vacak volt az idő, így nem lehetett sétálni menni, vagy a tengerhez, de majd legközelebb, így is jól mulattunk. Kicsit karácsonyos hangulatom is lett :)

Vasárnap garázsvásárra mentünk, de ezúttal nem jártunk sikerrel, most nagyon vacak dolgokat tettek ki. Nem keresünk semmi konkrét dolgot, csak úgy nézegetünk, hátha megtetszik valami, de most semmit nem találtunk. Tök büszke vagyok magunkra, hogy nem vásároljuk fel az összes ilyet, mert sokszor találunk cuki dolgokat (pl eper alakú eperszeletelő), amikről tudom, hogy egyszer fogom használni, vagy annyiszor se, de nem csábulunk el a hülyeségekre :) Délután szétlőttük magunkat a Róma c. sorozattal, nem, én még nem láttam, nagyjából ezzel el is telt a nap.