Halló, van itthon valaki? Nincs, jó...

Úgy tűnik, hogy a karácsonyis-újévis időszakot soha a büdös életben nem fogom lezárni, és sose jutok a végére, így inkább csak gondolatjeles megemlékezést tartok, úgy gyorsabb, csak kevésbé izgi olvasni. Már és amennyiben a blog bármely bejegyzése valaha is izgalmas lett volna...

- 30-án Jane-ékhez mentünk vendégségbe kutyástul, ahol életemben először, de nem utoljára ettem steak-et. Szupernagyonjól átsütve, szerencsére nem voltam ezzel egyedül, hogy ne legyen a húsom nyers, vagy vérben tocsogó, legyen szarrá átsütve. A kiskutya is élvezte a bulit, főleg, hogy Bob dudára tömte az asztal alatt

- 31-én érkezett Edit és Csaba, értük mentünk, hazahoztuk őket, örültünk egymásnak, felhajtottunk kocsit, ételt, majd levonultunk a partra sütni. Nyugdíjas szilvesztert tartottunk, egyrészt ők fáradtak voltak, mi meg sose voltunk partiállatok, így itthon ért minket az újév. Este 10-kor azért lementünk a partra megnézni a koránfekvők tűzijátékát (este 10-kor és éjfélkor van tűzijáték) összefutottunk Balázsékkal is, aztán 2 órát elröhögtünk azon, hogy tulajdonképpen el is mehetnénk aludni, mert ez senkit nem érdekel. Nem, nem hallgattunk magyar himnuszt se állva, se ülve. Ausztrált se.

A Rundle Mall megunhatatlan malacai

- 1-én a konditeremben kezdtünk, mert annyira sportemberek vagyunk, meg Csaba be volt pörögve, hogy neki súlyokhoz kell jutnia, viszont ünnepnapon nincs személyzet a kondiban, vele kellett menni, hogy beengedjük* és ha már ott voltunk mindenki tette a dolgát. Délután bementünk a belvárosba, egészen elképesztő volt, mint egy zombifilmben... kb 40 fok volt, délibábos levegőremegtetős és sehol senki. Senki sehol. Tök üres utcák, a Rundle Mall-on, ahol amúgy lépni nem lehet, rajtunk kívül 2-3 ember lézengett, azok is úgy néztek ki, mint akik előző estéről maradtak ott. Nagyon klassz volt és picit félelmetes is, hogy tök üresek az utcák. Este Csabával lementünk a partra, nekem nem volt kedvem otthon ülni, kicsit túlpörögtem,  ő meg a fényképezőgépét akarta babrálni, merthogy új, meg olyan csuda dolgokat tud, amik engem nem érdekelnek, amitől be kell tojni és mi sem alkalmasabb ezen csuda funkciók teszteléséhez, mint a szívfájdítóan szép naplemente :) Még este is dög meleg volt (ez azért érdekes, mert amíg itt voltak, abban a pár napban volt nyár, aztán el is múlt) a víz is tök jó langyos és még ráját is láttunk :) próbáltuk lefotózni, de hát szuper gép ide, vagy oda, van amit nem lehet. Edit és Arkadij otthon maradtak, szétlőtték az agyukat valami új sorozattal, amit nagy egyetértésben néztek, és ez azért tök jó, mert én nem vagyok nagy sorozatnéző, A viszont igen és így volt társasága hozzá, mert ketten minden jobb.

- a 2-a viszonylagos nyugalomban telt, Arkadijt eldobtam reggel dolgozni, Csabát a kondiba, aztán hazajöttem és kihasználtam az alkalmat, hogy kevesebben vagyunk a lakásban és gyorsan kitakarítottam, csak ahol a papok táncolnak. Edit édes volt, kérdezte, hogy mit segítsen és mikor mondtam, hogy a legnagyobb segítség, ha fel sem áll a kanapéról és nincs útban, meg láb alatt, annyira megkönnyebbült, szinte hallottam, hogy leesik a szívéről a kő, hogy nem kell mozdulnia :D Délután bevásároltunk a másnapi bbq-hoz, aztán húztunk le strandolni, ki kellett használni a jó időt. Nem vagyok egy nagy strandolós, de annak, hogy január másodikán a tengerben himbáltatom magam a vízzel, van valami egészen szürreális varázsa, ami még most is felfoghatatlan, szerintem a következő 30 évben sem fogom tudni feldolgozni.

- 3-án volt a CSEAU-s sütögetős összejövetel, ami eddig csak Sydney-ben és Perth-ben volt, most először Edelényben, ezen apropóból jöttek ugye Editék, meg hát mert szeretnek minket <3 remélem :D Szóval levonultunk a sok pakkal, ótvaros szar idő volt, ahhoz képest, hogy előző nap meg lehetett dögleni, most pulóverben voltunk és a fejünket majd levitte a szél. Lassan elkezdtek szállingózni az emberek, eleinte ment a kínlódás, mindenki egyik lábáról a másikra lépegetett, senki nem ismer senkit, te mikor jöttél, te mikor jöttél, izé bizé, rém kellemetlen volt. Edit azon aggódott mi lesz, ha nem jön senki aztán a fejünkre rohad a sok kolbász, de mondtam neki, hogy no worries (azt hittem pofán csap érte :D), majd 2 dollárért árulunk sausage sizzle**-t a parkban a vadidegeneknek :D Az idő se segített, el is kezdett cseperegni az eső, még magamban reménykedtem is, hogy hátha leszakad az ég és gyorsan vég lesz a bulinak :D Aztán valahogy kitisztult az idő, egyre többen jöttek, végre valahára elkészült a kaja is (a kültéri sütögetők ingyér vannak ugye, de némelyik nem annyira működik, pl ez sem, amit választottunk, a kavics is kivirágzik, mire megsül bármi) és ez megtörte a jeget, úgy tűnik üres hassal nem lehet barátkozni :) ahhoz képest milyen vacakul indult, nagyon jól sikerült, tök sokan eljöttek és sokáig is voltak, minden elfogyott (ami tök jó, mert nem kellett még napokig utána grillkolbászon élni) és szerintem jól is érezték magukat az emberek :) Este volt már mire mindenki lelépett és összerámoltunk, aztán Dani mondta, hogy náluk folytatódik a buli, menjünk, hát mentünk, vittük a kutyát is, hogy szokja a tömeget :) Nem kellett altatni, mire végre ágyba kerültünk.

- 4-én és 5-én megint belváros, ezúttal nyitva is voltak a boltok, üzletek, kultúrprogramot szerveztünk múzeummal meg könyvtárlátogatással, meg bámészkodós-vásárlós programot, szóval lejártuk a lábunkat, még jó, hogy viszonylag kicsi a belváros :D Olyan más így mászkálni, hogy mutogatom valakinek az épületeket, hogy ez itt ez, ez itt az, mert én sem mozgok még igazán magabiztosan, és jó érzés, amikor ismerős dolgokat megtudok mutatni. Meg én szeretek mindenféle apró hülyeséget tudni épületekről, helyekről, növényekről, mindenfélékről és szeretem, ha ezeket megosztják velem, amikor nekem mutogatnak, és én is így adom tovább, jó érzés idegenvezetőnek lenni egy olyan városban, ami még nem az enyém, de lassan azzá válik.

- 6-án aztán Csabáék reggel hazarepültek és nagyjából ezzel véget is ért a holiday időszak, lassan kilábalok a post karácsonyi depresszióból.

Most már csak egy egy hónapos lemaradást kell behozni, csuhaj! :D


*vonalkódos tagsági van és a konditerem 24 órás, valameddig van személyzet, de ha ők hazamennek akkor is be tudsz menni a tagságiddal a súlyokhoz meg a kardiógépekhez, így mentünk karácsonykor is, meglepően sokan voltak akkor is, most is rajtunk kívül

** a sausage sizzle kb minden kültéri eseményen megtalálható, meg hétvégente a helyi barkácsáruházban, semmi extra, sütnek grillkolbit, amit szendvicskenyérbe fognak, barbiszósz, vagy vmi más öntet és omnomnom a helyiek megvadulnak tőle és mindig mindenhol tömött sorok állnak

Pár napja azon gondolkozom, hogy mit fogadjak meg idén, mert sajnos, vagy nem sajnos én a fogadkozós típusba tartozom. Illetve a fogadkozós, aztán nem betartós típusba. Minden év elején azt várom, hogy igen, majd ebben az évben sikerül, pedig szerintem a nagy fogadalmaknak, vagyis inkább a nagy változásoknak nem kellene időponthoz kötöttnek lenniük. Pl. ha valaki szeretne leszokni a dohányzásról, de nem megy neki, akkor attól, hogy január elseje van nem fog jobban menni és semmivel sincs nagyobb esélye, mintha május 25-én tenné le a cigit. Valahogy persze mégis van valami varázsa az óév és az újév közötti időszaknak, ami nekem éjféltől tart addig, amíg le nem fekszem aludni, szóval tulajdonképpen, már az új év része, de ez nekem valahogy olyan senki földje, nem tartozik egyik évhez sem. Arra mindenképpen jó ez a pár óra, hogy elgondolkozzam azon, hogy mégis mit szeretnék ettől az új évtől, min kellene változtatni, mit kellene máshogy csinálni, mi az, amin tudnék javítani.

Tegnap belefutottam ebbe a listába, és nagyon megtetszett, mert nem konkrét dolgok vannak rajta, hanem irányelvek talán inkább, amiket szerintem könnyebb betartani. Arra gondolok, hogyha idén megint megfogadom, hogy minden nap tornázok, valószínű hogy az első hét után feladom, viszont ha azt fogadom meg helyette, hogy aktívabb leszek, akkor sokkal könnyebb dolgom lesz, mert ha egy héten 3x tornázok csak, már akkor is sokkal aktívabb leszek, mint eddig :)
A többi pont is úgy érzem nekem szól, és könnyebb lesz tartani magam ezekhez, mint a szigorú, konkrét fogadalmakhoz.

Forrás: http://sarahdawndesigns.blogspot.hu/

Nagyon boldog új évet kívánok!!

2014

Ki vagyok túrva a saját gépemről, laptopról blogolok, csak azért mondom, hogyha a helyesírási hibák és az elgépelések száma meghaladná a kritikus számot, akkor az ezért van.

Rém lusta vagyok tudom, már elmúlt szilveszter, vízkereszt, Arkadij szülinapja, és egy büdös szót nem írtam, most eljött az idő :D

Úgy tűnik hogy egy ünnepi időszakban, csak egy ünnep sikerülhet jól, mert amennyire jó volt a karácsony legalább annyira szar volt a szilveszter.
Ott kezdődött, hogy senkinek nem volt kedve menni, de Csaba verte a tamtamot, hogy szervezzünk neki, hozzájuk bulit. Folytatódott ott, hogy ő enni akart, mi nem, ő főzni akart, mi nem. Mi virslit akartunk, ő nem. Aztán kitalálta hogy legyen disznótoros, aminek mindenki örült, mert nem kell vele szarakodni, de fincsi, és minél többet gondoltam rá annál jobban rápörögtem a dinsztelt káposztára és a sült kolbászra. Persze előző nap lemondta, hogy inkább oldalast enne... egyél, de én nem sütöm meg neked. Ebben maradtunk, igazából már a hótopánom tele volt vele, hogy mi a francot kell ezen annyit variálni.
Aznap egész jól elvoltunk itthon, nem nagyon akaródzott elindulni, de azért a megbeszélt időre elkészültünk, sütöttem egy tonna pogácsát, indulás előtt telefon Norbiéknak. Hát, ők még nincsenek kész, még kell egy fél óra, mert most sül a vaddisznó nyak! Hát persze, lehetett volna egy kis karamellás pacal is akkor már, jaj nem bírom én az ilyesmi kajákat. Ültünk itthon klakkban frakkban egy órát, már elment a kedvem az élettől is, újabb telefon, hát nekik kell még egy óra... :D Itt már elkezdtem levetkőzni, hogy akkor mackónadrág vissza, és én nem megyek sehova.
Nagy nehezen, másfél-2 órás késéssel mindenkit összeszedtünk elindultunk. Megérkeztünk, de óó bár fordultunk volna vissza az ajtóból. Mikor megérkeztünk Csabáéknál volt már egy nem kicsit seggrészeg (nekik) ismerős párocska, akit mi egyáltalán nem ismertünk, soha nem is láttunk, nem is akarom őket újra. A lány nem annyira volt benyomva, de a fiú az borzalmas volt. egy órát maradtak kb, mert elvileg csak beugrottak egy pálinkára, mert valahova a közelbe mentek buliba... életem leghosszabb, legrémesebb egy órája volt. Mikor elmentek kicsit jobb lett a hangulat, de valahogy senkinek nem volt kedve se inni, se játszani valamit, se enni, se semmihez. Rekord idő alatt hazaértünk, 2re már ágyban is voltam. BÚÉK!

5-én pedig huhúúú IELTS. Sík ideg voltam, mintha legalábbis a vágóhídra kellett volna mennem, holott elég normálisak voltak, meg minden egészen normálisan meg volt szervezve a híresztelésekkel ellentétben. A listening sztem jó lett, a reading könnyű volt, a writing téma is egészen tűrhető. Baráti levél és esszé, arról, hogy szerintem mi a jobb, adjuk oviba a gyereket, vagy maradjon otthon anyuval amíg lehet. Nem annyira vagyok érintett a témában, de azért írtam lelkesen a pro és kontrákat, meg írtam bele szép szavakat :D A speaking-el annyira nem dicsekszem, nem voltam valami ügyi, bár ennél bugyutább témát sztem nem is tudtak volna adni. Egy szobát kellett leírnom, hogy milyen, ahol sok időt töltök, hogy mi van benne, mit csinálok ott, meg mit szeretek benne, óó szent szar, nem is tudom mit hordtam össze 2 percben,  Aztán kérdezgetett még sokat, ami nem tudom, hogy jó vagy rossz jel, majd elválik. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lett, de még egy hetet várni kell.