Ki vagyok túrva a saját gépemről, laptopról blogolok, csak azért mondom, hogyha a helyesírási hibák és az elgépelések száma meghaladná a kritikus számot, akkor az ezért van.

Rém lusta vagyok tudom, már elmúlt szilveszter, vízkereszt, Arkadij szülinapja, és egy büdös szót nem írtam, most eljött az idő :D

Úgy tűnik hogy egy ünnepi időszakban, csak egy ünnep sikerülhet jól, mert amennyire jó volt a karácsony legalább annyira szar volt a szilveszter.
Ott kezdődött, hogy senkinek nem volt kedve menni, de Csaba verte a tamtamot, hogy szervezzünk neki, hozzájuk bulit. Folytatódott ott, hogy ő enni akart, mi nem, ő főzni akart, mi nem. Mi virslit akartunk, ő nem. Aztán kitalálta hogy legyen disznótoros, aminek mindenki örült, mert nem kell vele szarakodni, de fincsi, és minél többet gondoltam rá annál jobban rápörögtem a dinsztelt káposztára és a sült kolbászra. Persze előző nap lemondta, hogy inkább oldalast enne... egyél, de én nem sütöm meg neked. Ebben maradtunk, igazából már a hótopánom tele volt vele, hogy mi a francot kell ezen annyit variálni.
Aznap egész jól elvoltunk itthon, nem nagyon akaródzott elindulni, de azért a megbeszélt időre elkészültünk, sütöttem egy tonna pogácsát, indulás előtt telefon Norbiéknak. Hát, ők még nincsenek kész, még kell egy fél óra, mert most sül a vaddisznó nyak! Hát persze, lehetett volna egy kis karamellás pacal is akkor már, jaj nem bírom én az ilyesmi kajákat. Ültünk itthon klakkban frakkban egy órát, már elment a kedvem az élettől is, újabb telefon, hát nekik kell még egy óra... :D Itt már elkezdtem levetkőzni, hogy akkor mackónadrág vissza, és én nem megyek sehova.
Nagy nehezen, másfél-2 órás késéssel mindenkit összeszedtünk elindultunk. Megérkeztünk, de óó bár fordultunk volna vissza az ajtóból. Mikor megérkeztünk Csabáéknál volt már egy nem kicsit seggrészeg (nekik) ismerős párocska, akit mi egyáltalán nem ismertünk, soha nem is láttunk, nem is akarom őket újra. A lány nem annyira volt benyomva, de a fiú az borzalmas volt. egy órát maradtak kb, mert elvileg csak beugrottak egy pálinkára, mert valahova a közelbe mentek buliba... életem leghosszabb, legrémesebb egy órája volt. Mikor elmentek kicsit jobb lett a hangulat, de valahogy senkinek nem volt kedve se inni, se játszani valamit, se enni, se semmihez. Rekord idő alatt hazaértünk, 2re már ágyban is voltam. BÚÉK!

5-én pedig huhúúú IELTS. Sík ideg voltam, mintha legalábbis a vágóhídra kellett volna mennem, holott elég normálisak voltak, meg minden egészen normálisan meg volt szervezve a híresztelésekkel ellentétben. A listening sztem jó lett, a reading könnyű volt, a writing téma is egészen tűrhető. Baráti levél és esszé, arról, hogy szerintem mi a jobb, adjuk oviba a gyereket, vagy maradjon otthon anyuval amíg lehet. Nem annyira vagyok érintett a témában, de azért írtam lelkesen a pro és kontrákat, meg írtam bele szép szavakat :D A speaking-el annyira nem dicsekszem, nem voltam valami ügyi, bár ennél bugyutább témát sztem nem is tudtak volna adni. Egy szobát kellett leírnom, hogy milyen, ahol sok időt töltök, hogy mi van benne, mit csinálok ott, meg mit szeretek benne, óó szent szar, nem is tudom mit hordtam össze 2 percben,  Aztán kérdezgetett még sokat, ami nem tudom, hogy jó vagy rossz jel, majd elválik. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lett, de még egy hetet várni kell.