Halló, van itthon valaki? Nincs, jó...

Úgy tűnik, hogy a karácsonyis-újévis időszakot soha a büdös életben nem fogom lezárni, és sose jutok a végére, így inkább csak gondolatjeles megemlékezést tartok, úgy gyorsabb, csak kevésbé izgi olvasni. Már és amennyiben a blog bármely bejegyzése valaha is izgalmas lett volna...

- 30-án Jane-ékhez mentünk vendégségbe kutyástul, ahol életemben először, de nem utoljára ettem steak-et. Szupernagyonjól átsütve, szerencsére nem voltam ezzel egyedül, hogy ne legyen a húsom nyers, vagy vérben tocsogó, legyen szarrá átsütve. A kiskutya is élvezte a bulit, főleg, hogy Bob dudára tömte az asztal alatt

- 31-én érkezett Edit és Csaba, értük mentünk, hazahoztuk őket, örültünk egymásnak, felhajtottunk kocsit, ételt, majd levonultunk a partra sütni. Nyugdíjas szilvesztert tartottunk, egyrészt ők fáradtak voltak, mi meg sose voltunk partiállatok, így itthon ért minket az újév. Este 10-kor azért lementünk a partra megnézni a koránfekvők tűzijátékát (este 10-kor és éjfélkor van tűzijáték) összefutottunk Balázsékkal is, aztán 2 órát elröhögtünk azon, hogy tulajdonképpen el is mehetnénk aludni, mert ez senkit nem érdekel. Nem, nem hallgattunk magyar himnuszt se állva, se ülve. Ausztrált se.

A Rundle Mall megunhatatlan malacai

- 1-én a konditeremben kezdtünk, mert annyira sportemberek vagyunk, meg Csaba be volt pörögve, hogy neki súlyokhoz kell jutnia, viszont ünnepnapon nincs személyzet a kondiban, vele kellett menni, hogy beengedjük* és ha már ott voltunk mindenki tette a dolgát. Délután bementünk a belvárosba, egészen elképesztő volt, mint egy zombifilmben... kb 40 fok volt, délibábos levegőremegtetős és sehol senki. Senki sehol. Tök üres utcák, a Rundle Mall-on, ahol amúgy lépni nem lehet, rajtunk kívül 2-3 ember lézengett, azok is úgy néztek ki, mint akik előző estéről maradtak ott. Nagyon klassz volt és picit félelmetes is, hogy tök üresek az utcák. Este Csabával lementünk a partra, nekem nem volt kedvem otthon ülni, kicsit túlpörögtem,  ő meg a fényképezőgépét akarta babrálni, merthogy új, meg olyan csuda dolgokat tud, amik engem nem érdekelnek, amitől be kell tojni és mi sem alkalmasabb ezen csuda funkciók teszteléséhez, mint a szívfájdítóan szép naplemente :) Még este is dög meleg volt (ez azért érdekes, mert amíg itt voltak, abban a pár napban volt nyár, aztán el is múlt) a víz is tök jó langyos és még ráját is láttunk :) próbáltuk lefotózni, de hát szuper gép ide, vagy oda, van amit nem lehet. Edit és Arkadij otthon maradtak, szétlőtték az agyukat valami új sorozattal, amit nagy egyetértésben néztek, és ez azért tök jó, mert én nem vagyok nagy sorozatnéző, A viszont igen és így volt társasága hozzá, mert ketten minden jobb.

- a 2-a viszonylagos nyugalomban telt, Arkadijt eldobtam reggel dolgozni, Csabát a kondiba, aztán hazajöttem és kihasználtam az alkalmat, hogy kevesebben vagyunk a lakásban és gyorsan kitakarítottam, csak ahol a papok táncolnak. Edit édes volt, kérdezte, hogy mit segítsen és mikor mondtam, hogy a legnagyobb segítség, ha fel sem áll a kanapéról és nincs útban, meg láb alatt, annyira megkönnyebbült, szinte hallottam, hogy leesik a szívéről a kő, hogy nem kell mozdulnia :D Délután bevásároltunk a másnapi bbq-hoz, aztán húztunk le strandolni, ki kellett használni a jó időt. Nem vagyok egy nagy strandolós, de annak, hogy január másodikán a tengerben himbáltatom magam a vízzel, van valami egészen szürreális varázsa, ami még most is felfoghatatlan, szerintem a következő 30 évben sem fogom tudni feldolgozni.

- 3-án volt a CSEAU-s sütögetős összejövetel, ami eddig csak Sydney-ben és Perth-ben volt, most először Edelényben, ezen apropóból jöttek ugye Editék, meg hát mert szeretnek minket <3 remélem :D Szóval levonultunk a sok pakkal, ótvaros szar idő volt, ahhoz képest, hogy előző nap meg lehetett dögleni, most pulóverben voltunk és a fejünket majd levitte a szél. Lassan elkezdtek szállingózni az emberek, eleinte ment a kínlódás, mindenki egyik lábáról a másikra lépegetett, senki nem ismer senkit, te mikor jöttél, te mikor jöttél, izé bizé, rém kellemetlen volt. Edit azon aggódott mi lesz, ha nem jön senki aztán a fejünkre rohad a sok kolbász, de mondtam neki, hogy no worries (azt hittem pofán csap érte :D), majd 2 dollárért árulunk sausage sizzle**-t a parkban a vadidegeneknek :D Az idő se segített, el is kezdett cseperegni az eső, még magamban reménykedtem is, hogy hátha leszakad az ég és gyorsan vég lesz a bulinak :D Aztán valahogy kitisztult az idő, egyre többen jöttek, végre valahára elkészült a kaja is (a kültéri sütögetők ingyér vannak ugye, de némelyik nem annyira működik, pl ez sem, amit választottunk, a kavics is kivirágzik, mire megsül bármi) és ez megtörte a jeget, úgy tűnik üres hassal nem lehet barátkozni :) ahhoz képest milyen vacakul indult, nagyon jól sikerült, tök sokan eljöttek és sokáig is voltak, minden elfogyott (ami tök jó, mert nem kellett még napokig utána grillkolbászon élni) és szerintem jól is érezték magukat az emberek :) Este volt már mire mindenki lelépett és összerámoltunk, aztán Dani mondta, hogy náluk folytatódik a buli, menjünk, hát mentünk, vittük a kutyát is, hogy szokja a tömeget :) Nem kellett altatni, mire végre ágyba kerültünk.

- 4-én és 5-én megint belváros, ezúttal nyitva is voltak a boltok, üzletek, kultúrprogramot szerveztünk múzeummal meg könyvtárlátogatással, meg bámészkodós-vásárlós programot, szóval lejártuk a lábunkat, még jó, hogy viszonylag kicsi a belváros :D Olyan más így mászkálni, hogy mutogatom valakinek az épületeket, hogy ez itt ez, ez itt az, mert én sem mozgok még igazán magabiztosan, és jó érzés, amikor ismerős dolgokat megtudok mutatni. Meg én szeretek mindenféle apró hülyeséget tudni épületekről, helyekről, növényekről, mindenfélékről és szeretem, ha ezeket megosztják velem, amikor nekem mutogatnak, és én is így adom tovább, jó érzés idegenvezetőnek lenni egy olyan városban, ami még nem az enyém, de lassan azzá válik.

- 6-án aztán Csabáék reggel hazarepültek és nagyjából ezzel véget is ért a holiday időszak, lassan kilábalok a post karácsonyi depresszióból.

Most már csak egy egy hónapos lemaradást kell behozni, csuhaj! :D


*vonalkódos tagsági van és a konditerem 24 órás, valameddig van személyzet, de ha ők hazamennek akkor is be tudsz menni a tagságiddal a súlyokhoz meg a kardiógépekhez, így mentünk karácsonykor is, meglepően sokan voltak akkor is, most is rajtunk kívül

** a sausage sizzle kb minden kültéri eseményen megtalálható, meg hétvégente a helyi barkácsáruházban, semmi extra, sütnek grillkolbit, amit szendvicskenyérbe fognak, barbiszósz, vagy vmi más öntet és omnomnom a helyiek megvadulnak tőle és mindig mindenhol tömött sorok állnak