Trehány vagyok és lusta is írni, pedig történt pár dolog az elmúlt pár napban hétben.

Hosszú tervezgetés és szervezgetés után június 25-én pénteken befutott BePe és Melinda. BePét Arkadij régről ismeri személyesen is, én csak úgy szegről végről. Melindával még sosem találkoztunk korábban, de annyit leveleztünk, meg skype-oltunk is párszor, hogy teljesen úgy éreztem, mintha 1000 éve ismerősök lennénk. Az a hét amúgy is szenzációs volt a már ismert okok miatt, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak ambivalens érzéseim az érkezésükkel kapcsolatban. Egyrészt a hátam közepére nem kívántam senki ember fia társaságát, ugyanakkor viszont tudtam, hogy ez majd kiránt minket a nyomorból. Figyelemelterelésnek pedig nagyszerű volt, kitakarítottam, osztottam-szoroztam, hogy mit együnk-igyunk, mi hogy legyen.
Pénteken végül némi-nemű késéssel, de befutottak, nagyon örültünk nekik, jó vendégek voltak, vagy csak szörnyű éhesek, mert 2x is szedtek a vacsiból aztán fiúk-lányok külön megbeszéltük az élet fontos dolgait. Melindától kaptam kb 5 kiló citromot, egy csomó élesztőt, paradicsomlekvárt! Éjjel fél 1-ig beszélgettünk, amikor is rájöttünk, hogy bár megváltottuk a világot, azt még mindig nem találtuk ki, hogy szombaton hova menjünk kirándulni, így ráhúztunk még egy jó fél órát, de sehogyse sikerült megbeszélni :D

Másnap késő délelőtt aztán Melinda kijelentette, hogy Hahndorf, vagy Barossa valley, ebből lehet választani, ő Barossa valley-be akar menni :D Hát így esett, hogy ott kötöttünk ki, mert nekünk Arkadijjal tök mindegy volt, mert sehol se voltunk még a környéken (ami mondjuk botrány és a jövőben orvosolni kell). Barossa valley kb egy jó órányira van tőlünk, olyasmi, mint otthon a Balaton környéke Balaton nélkül, de van itt szőlő, egycsillió pincészet, kis falvak, dimbek-dombok, hegyek, borvidék. Mi nem vagyunk nagy borozók, de sétálni szeretünk meg kényelmes tempóban kirándulni, világot látni. A környéken sok pici "falu" van, mindegyikhez tartozik pár pincészet, kinéztünk egy szimpatikus települést, Tanundát a mindenek közepén, szereztünk térképet és nyakunkba vettük a várost. Bort is kóstoltunk, tudom, hogy mindenkit csak ez érdekel :D Sajnos a történet ezen a ponton válik unalmassá, én lószart se értek a borokhoz, nem is szeretem a szőlőnek semmiféle folyékony formáját, erről beszámolni nem tudok, hogy milyen az ausztrál bor. Vörös meg fehér, és ugyanolyan savanyú, mint otthon :D Persze azért vettünk, nehogymár úgy jöjjünk haza, üres kézzel, mint az amatőrök, vörös habzóbort* vett Arkadij, neki ízlett, szerintem csak a neve tetszett neki :)

Nightwatch sparkling shiraz

Ezután a pince után át szerettünk volna menni másikba, további borokat kóstolni, de valahol eltévesztettünk egy kanyart és csak mentünk, mentünk, odaérni mégse akartunk. Mondjuk én annyira nem bántam, mert remekül elbeszélgettünk Melindával, az idő baromi jó volt, jól esett gyalogolni is. Pár km után kezdtük úgy érezni, hogy ételhez kell jutni azonnal, különben felfaljuk a teheneket, akikkel találkoztunk, egy baromi nagy kerülővel visszakanyarodtunk a városba egy nagyon édes kis kávézóba. Sültkrumpli, hamburger, kóla, semmi fancy, de kaja ilyen jól tán még sosem esett, mint akkor :) Azóta is az almás chutney-ról álmodom, ami volt a hamburgerben.

Szombaton itt minden csak 5-ig van nyitva, sajnos el kellett hagyni a kandallós nagymamás kávézót, hogy még zárás előtt odaérjünk a másik pincészetbe, de ott szerencsére vártak minket és volt ott is kályha :) A többiek kóstolgattak, én a kályhára tapadtam és a házőrző fenevaddal barátkoztam.
Hazafelé valahogy csendesebb volt a csapat, befáradtunk, én majdnem be is aludtam.

Vasárnap itthon voltunk, piacoztunk, Anitáékhoz mentünk, leadtam neki egy pár citromot aztán a nap többi részében itthon agonizáltunk, filmeztünk, éltük a nyugdíjas életünket.

Hétfőn este még egyszer összefutottunk, BePéék kedd hajnalban indultak haza, így még egy közös vacsorát beiktattunk. Olasz éttermet szavaztak meg BePéék, előzőleg már letesztelték és jónak nyilvánították, az is volt :) Sütőtök levest és minestrone-t ettünk Melindával, félúton cseréltünk, a tök meglepően finom volt. A végén rákapok a tökre, meg az édesburgonyára, mostanában az is ízlik. Fura. Másodiknak rizikómentes calzone pizzát kértem, így sem ettem még, mert itt a félbehajtott pizzát meglocsolják bolonyai szósszal is. Hogy miért, azt nem tudom, elsőre furcsa volt, de meglepően jó, főleg amíg berágja magát az ember a töltelékig és nem csak a tésztát kell enni magában. Mindenesetre érdekes élmény volt, de már ezt a helyet is ismerjük, van itt is tőlünk nem messze egy üzletük. Fura volt, mikor elbúcsúztunk, mert ők Melbourne-ben laknak és hát mostanában nem valószínű, hogy utaznánk, ki tudja mikor találkozunk újra. Jól éreztük magunkat, örültünk nekik, hogy jöttek :)

Kedden megsütöttünk Arkadijjal 4! tepsi pogácsát, mert náluk a dogozóban mindig mindenki visz valami rágcsát, sütit, és úgy gondolta itt az ideje, hogy ő is vigyen. Na ennek jegyében gyártottunk 3 milliárd pogit én már sírtam a végére.

Szerdán be kellett mennem a suliba uzsonnaidőben, mert a tanfolyam végén kaptunk egy bizonyítványt is, Certificate IV in English Proficiency, bizonyhogy! és ez mostanra készült el (egy A/4-es papírról van szó, ami színesben van kinyomtatva, szóval semmi különleges) Konkrétan fogalmam sincs ez mire jó, szerintem semmire, kb annyit bizonyít, hogy tudok kommunikálni angolul. Mindegy, befáradtam, vittem pogit a tanáraimnak, hadd örüljenek. Bent persze volt nagy sivalkodás, gratulált mindenki mindenkinek, volt nagy összeborulás, jajdeörülünközés. Volt 3 mázsa szendvics, meg sütemény (cheesecake!!) és az egyik lány hozott valami Bangladesi méregerős borsós, pittyputtyot, na az marha jó volt. kicsit csevegtünk, beszélgettünk, azért jó volt látni a többieket. Biztos én vagyok hiperérzékeny, de közben azért olyan vacakul is éreztem magam, mert volt pár ember, aki még nem volt vizsgán mert parázik, hogy nem sikerül és rajtuk azért láttam, hogy örülnek is nekünk, de közben sajnálják is magukat és ez átragadt rám is, tökre együtt tudok velük érezni. Közben megkértek, hogy írjak pár szót hogy milyen volt a tanfolyam, mert még a tanfolyam elején csináltak rólam egy fényképet, ami majd felkerül az új honlapra és az alá kell egy pár sor :) Szóval híres leszek, csak ki kell várni :D
Arkadij munkahelyén is marha nagy sikere volt a pogácsának, befalták szempillantás alatt, hiába na, pogácsában jó vagyok.

Szombaton megint szociális életet éltünk, Daniék jöttek vacsira. Őket még otthonról ismerte Arkadij, kicsivel előttünk érkeztek és még a legelején meghívtak minket vacsira, most sikerült megszervezni, hogy ők is jöjjenek. Tepsis krumpli volt, gombával, kolbásszal, csirkemellel, összezacsálva, megsütve és aranygaluska (még tart a múltkori negyed kilós kocka :D ) Jók ezek a kis összejövések, ez hiányzik a legjobban, a bandázás.

Mindeközben újra horgolok. Találtam a neten egy technikát amigurumi néven, ami nekem új volt és persze azonnal beleszerelmesedtem, ha belepusztulok is megtanulom. Az egész úgy kezdődött, hogy kevés a poháralátétünk és az olcsó dohányzóasztalkánkon meglátszik a vizespohár hagyta nyom, már úgy néz ki, mint a szar, a további ocsmányodást megelőzendő kerestem horgolt poháralátétet és találtam is 2 cukit, amit muszáj volt legyártani. Aztán ugyanennek a lánynak a csatornáján találtam egyéb hiperédes cuccokat és most csak erre bírok gondolni :D

alma és narancs

* gondolom én, hogy az, javítson ki, aki ért hozzá