Még a hónap elején, egész pontosan 5-én voltam OET vizsgán. Akik ismernek tudják, hogy az ilyen vizsgákkal rém babonás vagyok, vagy inkább elővigyázatos. Nem szeretem kiteregetni boldog boldogtalannak, hogy megyek, mert (örök optimistaként) arra gondolok, hogyha nem sikerül, mekkora égés mindenkinek elmondani, hogy hát elhasaltam. Ezen okból kifolyólag most is csak egy maroknyi embernek mondtam el, meg néhány okosabb kitalálta magától is, hogy mikor megyek, de nem vertem nagy dobra.
A vizsga, mint olyan talán életem legszarabb élménye volt. Nem gondoltam volna, hogy a budapesti szervezésű IELTS vizsgákat alul lehet múlni, de igen, sikerült, megvan a nyertes!

Küldtek vizsga előtt egy levelet, hogy jaj de nagyszerű, hogy jössz és hozod azt a rengeteg pénzt, amibe kerül, ide és ide gyere, ekkor és ekkor. Az ide és ide annyira jól volt megadva, hogyha beírtam a Google Maps-ba az egész címet, tök más helyet adott ki, mintha csak az utcacímet adtam volna meg. Lehet ez az én hülyeségem volt, nem tudom, mindenesetre tök véletlenül derült ki, hogy hova kell akkor mégis menni.
Csodás szombat reggel beszambáztam, építkezéseken, Central Marketen és plázákon keresztül, oda is értem háromnegyed 9-re. A tájékoztató levél szerint 8:15-9:30-ig volt a regisztráció, ebből nagy naivan én azt gondoltam, hogy akkor 10-kor már biztos kezdünk. Így szerveztem az életem, a napom, nem vittem magammal semmit, hiszen a szóbelim este negyed 6-kor volt, van idő bőven hazamenni. Nem tudtam, hogy bilibe lóg a kezem. 10-kor nem hogy nem kezdtük el, de egy nagy rakás ember akkor érkezett. Hogy, honnan, miért? Persze tájékoztatásképp semmit nem mondtak, csak 10 után valamivel, hogy 10:20-kor kezdjük. Addig én 5x-6x voltam már vécén az idegtől, lepergett az egész életem többször is, már félholt voltam az izgulástól, jót tett a másfél órás várakozás csöndben, merthogy beszélgetni nem szabad, pisszenni sem, és úgy egyáltalán semmit sem, azon kívül, hogy kitöltöd a kis papírodat az adataiddal. Később jött egy ember, leellenőrizte, hogy tényleg én vagyok-e én, kipipálta, aztán kész.
Nagy nehezen aztán elkezdtük, a listening (50 perc) az első felvonás, két részből állt. Az első egy interjú a beteg és az eü dolgozó között, ami lehet akárki, orvos, nővér, tűzoltó. A téma most a csontritkulás, D-vitamin témakör volt, szerintem elég könnyű. A második feladat egy monológ, amiben a deliriumról volt szó. Ez egy kicsit trükkösebb volt, mert bár szépen, lassan és érthetően beszélt a nő, valahogy a válaszok nem voltak egyértelműek, csak vártam, vártam, hogy mikor mondja, aztán hopp, már rég másik kérdésnél vagyunk. Próbálj meg nem pánikolni :D Különbség az IELTS és az OET között, hogy itt gondolatjeles helyek vannak kihagyva és néhány szavas választ kell írni. Pl az a kérdés, hogy mi volt a beteg panasza, amivel jön a rendelésre? A beteg meg elmondja, hogy 5 napja megy a hasa, először iszonyúan csikart, aztán hányt, most meg napok óta nincs étvágya és lázas is. Ebből kell kiszedegetni a lényeges infót, mindig a megfelelő számú gondolatjellel jelzik, hogy hány választ kellene meghallani. Szerintem nehezebb, mert sokat kell írni ( tehát nem egy számot mondjuk, vagy egy utca nevet, hanem 3-4 szót is akár) és írás közben figyelni a következő tünetet, vagy amit írni kell, nem könnyű. Rövidíteni lehet, minden kérdés után van egy pici szünet, ahol átnézheted, kiegészítheted a válaszod.
Második felvonás, reading (15+45 perc). Az OET mumus, a lehetetlen feladat. Két részből áll ez is, A és B. Az A rész 4 rövid szöveg (tényleg rövid, lehet egy táblázat is, vagy egy rövid felsorolás) és egy hozzá tartozó összefoglalás, amiből 30 szó hiányzik. Ezt a 4 szövegecskében kellene megtalálni, azok alapján kiegészíteni, nyelvtanra, helyesírásra figyelve. 15 perc alatt. Ami nagyon kevés erre és nem azért mert lassú vagyok. Már a tanfolyamon elmondták, hogy ne is reméljük, hogy befejezzük, akik már próbálták élesben azok is mondták, hogy lehetetlen, szóval ennek mindenki úgy megy neki, hogy amennyit tud azt beírja, inkább kevesebbet, de biztos jót. Szeretem azt hinni, hogy rám annyira nem hat a vizsgahelyzet, mintha órán kéne gyakorolni, mert ugyanannyira izgulok. Rettegek a gyakorlások során is, hogy szar lesz, és akkor elmegy az életkedvem is, meg a maradék önbizalmam is, úgyhogy azokat is úgy írtam mindig, mintha az életemért küzdöttem volna. Jól is sikerültek, annyira nem féltem ettől a feladattól. A vizsgán viszont hiába igyekeztem mindent a megtanultak szerint csinálni, kb eszemet vesztettem, hogy úristencsak15percvan. A szöveg az aranyérről szólt, tüneteiről, műtéti kezeléséről, ennél bővebben nem tudom, mert rohadtul semmit nem olvastam el :D 3 hely maradt üresen, a többibe írtam valamit, szinte füstölt a ceruza, mert bár 15 perc máskor sem volt sok, de most úgy éreztem, hogy gyakorlatilag azonnal beszedték, még le se ért a papír a kiosztás után az asztalra. A második, B rész hosszabb szöveg, összesen kettő, egyenként 10-12 egyszerű választásos kérdéssel. Abból is a sunyi fajtából, amikor az összes válasz jó, vagy igaz, de az egyik jobb. Vagy úgy van megcsűrve csavarva, hogy egy-egy pici szó módosítja az egész jelentést, ezt szerintem nyelvtanulóknak nem kell bemutatni, anyázott már miatta mindenki. Ennél az a kicsike segítség van, hogy a kérdésbe beleírják, hogy melyik bekezdésben kell keresni. Ezekre elég idő van szerintem, hogy kényelmesen elbizonytalanodjon az ember a válaszai helyességében és pánikoljon, hogy sokkal előbb befejezte, mint a többiek, és hogy biztos kihagyott egy teljes oldalt, mert nem létezik, hogy mások ennyit szarakodjanak ezzel.
Ezek után jött az én személyes iszonyatom, a writing (45 perc). Eddigre már tényleg totál leépültem agyilag, ami nem sokat segített abban, hogy nyugton maradjak és épeszűen lássak neki a feladatnak. Az írásnál egy feladat van (szemben az IELTS kettőjével) és a számomra legkezelhetőbb formája az írásnak, a levél. Szakmaspecifikus, mindenki a saját asztalának megfelelő témában kell írjon. A téma, amiről írni kell úgy néz ki, hogy kapsz egy esetleírást, ez 1 v. 2 oldal amit az első öt percben csak olvasni kell, mint egy történetet, nem lehet aláhuzigálni, beleírkálni, csak elolvasni, és nagyjából (a szerencsésebbeknek) felfogni, mit olvasnak. Az egész esetleírás gondolatjeles, rövidítéses, neked kell belőle szép kerek mondatokat gyártani a megfelelő igeidőbe rendezve, betűzés, központozás, kötelező udvariassági fordulatok, ajtócsapkodások, félre vert harangok, miegymások. A levél lényege, hogy jön egy beteg hozzád, csinálsz vele ezt, azt, amazt, ez mind le van írva, jutsz vele ötről hatra, vagy nem, és írni kell a beutaló orvosnak, hogy mire jutottál, és a következő lépés is le van írva. Pl jön XY a Z bajával, csinálsz vele n+1 dolgot, de nem lesz jobban, írni kell a beutaló orvosnak (ha orvos vagy éppen, akkor nem tudom kinek), hogy hát ez nem javul, kell egy röntgen, UH, másodvélemény. Az én esetemben jött az ember a bajával, x hétig járt, ezalatt csodásan javult, olyan nagyon jól, hogy többet nem is jött, és ezt kell megírni Dr. Hűdefájnak, hogy a beteg gyógyultan távozott az életünkből. A writingtól az IELTS alapozta élmények miatt annyira féltem, hogy elmondani nem tudom, és amit a legjobban utálok, hogy hiába írom meg, utána sem tudom megítélni, hogy milyen lett. Ráadásul itt a szöveg 180-200 szóban van korlátozva, na ehhez képest én 300 alatt a gyakorlások alatt nem nagyon álltam meg. Ami szintén rohadt nagy hiba. Most legalább ebben biztos lehettem, hogy ez ment, mert időm volt rengeteg megszámolni a szavakat (mások mi a jó eget baszkolódnak ennyit, tuti én nem csinálok valamit jól).
Writing után letámadtam a mögöttem ülő lányt, akinek ugyanaz volt a szakmája, mint nekem, jól megbeszéltük az írásbelit, attól kicsit megnyugodtam. Utána még beszélgettünk, aztán ő hazament, én meg a városba kiszellőzni, mert úgy éreztem, hogy vatta van a fejemben és az iszonyú nagy csúszás miatt nem volt értelme hazamenni. Szombat délben olyan volt a belváros, mint a zombi filmekben, sehol senki, zombik se mondjuk, viszont nagyon szar volt az idő, hamar egy plázában találtam magam, hogy legalább itt nem esik az eső és nem fúj a szél. Ebédeltem, szenvedtem, stresszeltem, visszaindultam, elbíztam magam, hogy mekkora király vagyok, simán odatalálok, na mondanom sem kell, hogy iszonyúan eltévedtem, akkorát kerültem, mint ide Wollongong.
Persze a speaking is késéssel indult, vártam a földszinten egy csomót, hogy jöjjenek értem (na nem ám csak úgy odajárulsz, majd ha visznek), jöttek is, vittek, a sokadik emeleten még jó fél óra üldögélés, utána végre bemehettem. Egy nagyon cuki idősebb pasi volt a vizsgáztatóm, az elején kedvesen elbeszélgettünk bemelegítésképpen, aztán elém tolta az első szerepjátékot. Kettő van, te vagy az eü szaki, ő meg a beteg, mindkettőtök kártyáján rajta van mit kell mondani. Le van írva az alapszituáció és hogy mit kezdesz vele. A beteg mondja mi baja, ettől és ettől fél, ez aggasztja, meg kell nyugtatni, el kell mondani, hogy a kezelés miből áll majd, milyen vizsgálatok kellenek. Jó, mert rögtönözni kb semmit nem kell, nem ott helyben kell kitalálni, hanem adott a mankó, csak szépen mondatokba kell szedni. De pl lehetőség van a szerepjáték előtt megkérdezni, ha valami nem világos, ha nem ismersz egy szót, lehet ugyanazokat a szavakat használni, amik le vannak írva. Könnyűnek hangzik, de nem az, főleg, hogy a vizsgáztatónak rajta van a kártyán (amit te nem látsz) hogy mire hogy reagáljon. Legyen együttműködő? Vagy kukacoskodó? Aggresszív, türelmetlen? Neked meg le kell reagálni, nem küldheted el a picsába, mert ugye ezt nézik, hogy hogyan kezeled és hogyan tudod mondjuk megnyugtatni angolul. Nem könnyű a látszattal ellentétben. Ami a papíron van, mindent érinteni kell, kihagyásért levonnak, valahogy szóba kell hozni, arra is figyelnek, hogy összefüggő-e a mondókád. Ha jó fej a vizsgáztató magától szóba hoz dolgokat, ha nem, akkor neked kell ügyesnek lenni. Mindez egy egész napos szívás, izgulás után háromnegyed 6kor elég nehéz úgy is, ha a bácsi cuki és édes és ő is menne már rohadtul haza így pörgeti a dolgot, ezúton is köszönöm neki, hogy nem szívózott.
Vizsga után valahogy kitámolyogtam az épületből, szakadó esőben esernyő nélkül szaladtam a vonathoz (kerülővel persze, mert a pláza és a Central Market már zárva volt mikor mentem, így nem lehetett rövidíteni), borzalmasan elfáradtam, alig vártam, hogy hazaérjek és kibőgjem magam, mert úgy éreztem, hogy amit lehetett azt én elszartam annak rendje és módja szerint.

Az eredményre 15 MUNKANAPOT kell várni, ami valamiért nekem nem volt világos, azt hittem 15 naptári napot, így egy héttel előbb kezdtem már nyüzsögni, hogy mikor lesz eredmény, aztán mikor az istenek se akart lenni megnéztem, hogy még egy hetet várni kell... így lett múlthéten péntekre (persze aznap technikai problémák miatt nem tudták feltölteni, emiatt percenként frissítgettem kb) és hát őszintén mondom, nem hittem a szememnek

Azok kedvéért, akik nincsenek képben, A-E-ig megy, nekem minden összetevőből B kell a szakmaelismertetéshez. Konkrétan azt hiszem sokkot kaptam, mikor láttam, hogy ez csupa csupa B :) Kb mostanra jutottam oda, hogy örülni is tudok neki.