Borzasztóan indult a reggel, nagyszerű kezdése a hétnek.

Más éjjel se voltam valami jól, egy merő idegbaj vagyok alapjáraton is, ezen az esti/éjszakai vihar sem sokat segített. Este még csak dörgött, villámlott, szakadt az eső, ezzel elvagyok, de utána jött valami iszonyú nagy szélvihar, és nem tudom miért, de attól én nagyon fosok. Nem is tudtam igazán aludni, állandóan felébredtem, rettegtem kicsit, a macskával harcoltam, mert persze az is ilyenkor áll neki gyötörni engem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy 3-4 óránál többet nem aludtam.

Reggel kelés, készülődés, Arkadijnak menni kell munkába, még este szólt, hogy ma korábban akar menni. Na, indulunk, megyünk ki a garázsba, nézem, hát nyitva maradt az utas oldalon az ajtó... egész éjjelre... itt már éreztem, hogy ez szívás lesz, de reméltem, hogy nem. De persze... autó indít, nem megy, köhint egyet, majd annyit se. Szuper. Toljuk be... szerencsére lejt az utca, gurul az autó, hát semmi. Félretoltuk, otthagytuk, hogy akkor pihengessél, mi meg hazarohantunk, hogy akkor mi legyen.

Gyors telefon a munkahelyre, hogy Arkadij késik és bocsi. Közben felhívtam aput gyorsa skype-on, hogy hogy kell kocsit bebikázni, mert egyikük sem ért hozzá. Ap felvilágolt, nem tűnt nagy ügynek, gyorsan hívtuk Balázsékat, hogy hátha nem indultak el a dolgukra,vagy akárhova, ráérnek-e autót pároztatni :D Szerencsére tudtak jönni, felszedtek minket, irány a Bunnies* bikabábelt venni, mert az persze egyikünknek sincs, honnan lenne és minek? Odabent futkostunk egy keveset, elég hamar megtaláltuk, felkaptuk, gyerünk a kocsihoz. Én persze azon is stresszeltem, hogy otthagytuk az utcán, és biztos útban lesz valakinek, kukásnak, útjavítónak, akárkinek és valamiért azt bírtam csak fantáziálni, hogy mire visszaérünk a kocsit lekerékbilincselik és/vagy elszállítják, pedig nem álltunk tilosban.
Mindegy is, a fiúk összekötötték a kocsikat, kicsit töltötték a miénket, aztán nem kis megkönnyebbülésemre beindult a miénk is. Hatalmas kő esett le a szívemről, mert én hagytam nyitva az ajtót, miattam merült le, és azt hittem Arkadij kinyír, hogy miattam késik, izé, de kettőnk közül ő képes volt felnőttként viselkedni és átgondolni, hogy mit évők legyünk.

Még elmentünk egy jó negyed órát autózni, hogy töltődjön a kocsika, elég nyomorultul éreztem magam, de most úgy tűnik, életre kelt és nagy tragédia nem történt, A-t is elment a dolgozójába, ott hála az égnek épeszűek és nem csinálnak az ilyesmikből ügyet.

Velem ilyen azt hiszem még nem is történt, nyilván ezért ijedtem így meg, mert halvány lila dunsztom sem volt róla, hogy ilyenkor mit kell csinálni és valamiért azt képzeltem, hogy ez ennél nagyobb dolog. Ezen is túl vagyunk, azért örülnék, ha nem lenne minden héten ilyen, most 2x is megnéztem, nem hagytam-e égve valami lámpát.



 *Bunnings, helyi Praktiker, Obi