Arról nem is írtam, hogy milyen kalandos egészségügyi ellátásban volt részünk. Illetve Arkadijnak, én csak szemlélője voltam az eseményeknek és lelki támaszt nyújtottam, valamint a fülemet és hallásomat :D

Az történt, hogy igazából nem tudjuk mi, de egyszercsak elkezdett Arkadij füle vacakolni. Nyomott, zúgott, időnként kicsit fájdogált. Nosza, felkerekedtünk, hogy akkor nézze már meg orvos is.
Itt úgy működik, hogyha van valami bajod (kivétel a fogorvos és talán a szemész) elbattyogsz a háziorvoshoz és vázolod neki a problémát, ő megpróbál kikezelni és ha nem megy, továbbküld az illetékes specialistához. Kétfeléből lehet választani, a bulk billinges és a nem tudom mi a neve a másiknak. A különbség az, hogyha van Medicare kártyád (helyi TB kártya szerű), akkor a bulk billinges ingyér van. Viszont ülhetsz ott 3 nap és 3 éjjel, mert x orvos rendel egy időben és aki előbb felszabadul, oda mehetsz be (néhány rendelőben lehet kérni, hogy XY-hoz szeretnél menni, de akkor sztem még többet kell várni). A másik típusnál, aminek nem tudom a nevét, odatelefonálsz, kérsz időpontot, időpontra odamész, kicsit vársz, sorrakerülsz. Viszont pénzbe kerül, mert csak egy részét fizeti a Medicare, az úgy nevezett gap-et neked kell zsebből perkálni. Ez orvosonként eltérő lehet, hogy mennyi a gap.

Szóval a spórolás jegyében elcsattogtunk egy nem messze lévő rendelőbe, ahol a bulk billinges dokik nyomják az ipart, ültünk röpke 3 órát és már sorra is kerültünk. A doki nagyon kis kedves, türelmes volt, Arkadij elpanaszolta, itt fáj, így fáj, megvizsgálta, de nem látott semmi drámát. Azért felírt neki egy fülcseppet, napi 2x 2 csepp egy hétig, biztos rendbejön. Biztos, ami biztos alapon kértünk egy beutalót a fülológiára is, mire közölte a dottore, hogy nem vészhelyzetben akár egy évet is várólistázhatunk. Hogy mivan? Egy fülgyulladással? Ezen gyorsan túllendültünk, mintha nem is hallottuk volna, a recepttel és a biztos hamar rendbe jön reménnyel távoztunk.
Itthon csepegtettünk, meleg sóztunk, ráolvastunk, nem sok sikerrel, olyannyira, hogy inkább rosszabbodott a helyzet, úgyhogy kért Arkadij időpontot a füles embertől, alig 2 hét múlvára kapott is, az egy évnél végülis sokkal jobb. Közben elzarándokoltunk az itteni magyar dokihoz, (ő már fizetős), aki szerintem rém mulatságos, de normális, kedves. Itt van tizensok éve már, ha nem inkább huszonsok és vegyesen beszél magyarul, angolul, ami előbb a szájára jön, engem szórakoztat. Arkadij szerette volna, ha ő is ránéz, illetve belenéz, hátha nem kell mégse a füleshez menni. Na, ez a doki annyit mondott, hogy nem lát szart se, de azt világosan, se gyulladást, se semmit, viszont egy antibió kúra ártani nem árthat, és hát akkor menjünk a fülológiára, mert az a biztos.

Say "ah" AAAAAAAH

Antibiótól sem lett jobb, így elbattyogtunk a füleshez, remélve, hogy nem kerül egy vagyonba majd. Simon doktor szörnyű kedves volt, az év apukája és best daddy ever, mint a három csillió gyerekrajzból, amivel a rendelő volt kitapétázva kiderült, ezen kívül a fülolológia koronázatlan királya. Szóval valami nagy ember az iparban. Belekukkolt Arkadij fülébe, dünnyögött, hümmögött, hogy valami lerakódás van a dobhártyáján, de no worries, mindjárt leporszívózza. Így is tett, feltolt az uram agyáig egy icipici kis fém szivornyát, Arkadij örült 3 másodpercig, hogy hall, mire felnyomott a fülébe a doki egy marék mindenölő krémet (baci, vírus, gomba, amit akarsz), így korai volt az öröm. Fizetünk, mosolyogva távozunk, mostmárbiztosjólesz. Jó is volt (legalábbis nem nyomott-zúgott), csak arról elfelejtett minket tájékoztatni az ember, hogy ez a krém nem szívódik fel olyan könnyen, hanem ott csücsül heteket, sőt van, hogy egyáltalán nem szívódik fel és akkor le kell porszívózni. Mindegy is, mert ez másnap kiderül, a holtra vált, félsüket Arkadij betelefonált, hogy nem hall és még meddig nem fog, de megnyugtatták, hogy a következő 3 hétben biztos nem, de utána visszajön szabadságról a doki és ha még akkor sem, akkor menjen vissza.
Telik múlik az idő, amikor történik a dráma, mert nem is mi lennénk, ha normálisan mennének a dolgok. A fülecskét nedvességtől védendő vazelines vattával kellett eldugaszolni fürdéskor és hajmosáskor, de hiba csúszott a rendszerbe, víz ment a fülecskébe. A víz meg elkezdte feloldani a krémet, ami lötyögő-zúgó hangot eredményezett, mint amikor nem folyik ki úszás után a víz. Ettől rövid távon meg lehet bolondulni, így másnap reggel újabb telefon (mert persze az ilyesmi vasárnap este történik, nyilván), hogy úristen, mostmár biztos a süketülés és orvost, de hamar. Dr Simon még mindig szabadságon, de hála az égnek van helyettesítés, aki valami csoda folytán másnap reggel 8-kor tudta is fogadni Arkadijt.
A helyettesítés egy hiperkedves nő volt, aki hümmögött, dünnyögött, belekukkolt, megszakértett, leszivornyázott, hallásvizsgált, majd közölte, hogy meggyógyult, bármi is volt a baja előtte, ő semmit nem lát.

Ez az egész kaland eltartott egy jó hónapot, és igazán nem derült ki, hogy mi a szar okozta, mert gyulladást egyik orvos sem látott egyértelműen, valami külső fül fertőzés. A lényeg, hogy már jól van Arkadij, hall rendesen, nem fáj, nem zörög, úgy tűnik megmarad, pedig nagyon rákészült, hogy először felvágják a koponyáját és megműtik, majd később koponyába építhető hallókészüléket kap :) Szerencsére ilyesmiről szó se nem van.