Csütörtökön nagyon sűrű, izgulós volt a nap. Csináltunk egy listening-et, "jegyre", még az eredményt nem tudom, de nem számítok semmi jóra. Van egy lány a csoportban, aki állandóan beteg, köhög és szipákol, na persze hogy mellette ültem, és ha ez nem lenne elég, egy olyan teremben voltunk, ami a főutcára néz és ott megy el a villamos, a busz, az egész ország repülőforgalma és a komplett Budapest parádé... szóval cseppet zajos volt, én meg úgy felidegesítettem magam, hogy nem is tudtam odafigyelni rendesen. Szünet után jött az írás, szintén "jegyre", task 1 és task 2, elvileg keddre kiderül az eredmény, ezt viszont nagyon várom, úgy érzem, hogy egészen ügyesen összekalapáltam mind a kettőt. Délre végeztünk, már iszonyú éhes voltam, rohantunk is ebédelni. Kiderült, hogy nem csomagoltam magamnak villát, na sebaj, a büfében árulnak normál esetben 15 centért, de én valamiért ingyen kaptam, szerintem nem volt kedve a büfésnek a visszajáróval szarakodni. Nagy vidáman megyek a többiekhez, hogy hát ingyér kaptam, blabla, gyerünk melegítsük meg az ebédet. Ahogy ott vacakolok a mikrónál, valahogy úgy bénáztam, hogy sikerült az EGÉSZET kiborítanom a mikró elé a pultra. Mindezt persze kb egybillió másik ember előtt, az egyik nagyon kedvesen meg is jegyezte hogy o-óóó that's bad... -.- mintha magamtól nem látnám, hogy ez elég szar, ha a komplett ebéded ott hever a pulton. Összekotortam, kidobtam és hálát adtam magamban mindennek, hogy tettem el egy almát és egy csokit is, pazar ebéd volt.
Ebéd után tovább izgultam, mert még az előadás előttem volt. Meghallgattam 2 másikat, aztán én következtem. Kicsit túlizgultam és nagyon hamar befejeztem, néztem a többiekre, hogy van-e kérdés, és úgy néztek rám, mint akik szellemet látnak. Kiderült, hogy gyakorlatilag nulla információjuk volt eddig a cukorbetegségről és sokkot kaptak attól, amit hallottak. Iszonyú sokat kérdeztek, aztán még jobban rájuk hoztam a frászt, pedig nem akartam :D Mondtam is a végén, hogy nem kell beszarni, csak odafigyelni :) Jó érzés volt, hogy kérdeznek és tudok válaszolni, de azért nagyon örültem, amikor végre leülhettem és nem kellett kint állni mindenki előtt :) Délután megejtettem az első pogácsasütést is, mert pénteken szülinapi zsúrra voltam hivatalos. Iszonyúan izgultam ezen is, hogy vacakolok vele egy csomót, aztán meg pocsék lesz, de szerencsére jól sikerült, pedig nincs semmim hozzá, a pulton nyújtottam egy borosüveggel, és egy feles pohárral szaggattam ki :D

Pénteken laza napnak indult, reading tesztet csináltunk csak, viszont az szerintem az eddigi legnehezebb volt, amit eddig láttam, azért a szintet hoztam. Édesek voltak, az egyik srác mondta hogy irigy, mint a szar, neki is ez az álma (ápolónak tanult, de nem az egészet Au-ban, így neki is kell az academic each band 7), hogy ez nekem hogy megy? Fura érzés volt, hogy úgy néztek rám, mint aki angolból doktorált, mert nem igazán érzem úgy, hogy jó az angolom, éppen hogy használható inkább.
A péntek este viszont nagyon klassz volt. A francia csoporttársamnak szülinapja volt és meghívott egy csomó embert a csoportból magukhoz egy kis zabálásra. Elég sokan el is jöttek, összesen 10-en voltunk, mindenki hozott valami ennivalót, ami a saját országában menő. Így lett nekem a pogácsa, és tök jól döntöttem, falták 2 pofára, és a francia lány csinált tzatzikit is (igen, én sem értem miért ő, amikor jött a görög lány is) és mikor mondtam nekik, hogy mártogassák a pogit a szószba, majdnem betojtak a gyönyörtől :D Volt zöldsaláta, abban semmi extra nem volt, az egyik kínai kislány hozta, de nem mert kínai kaját hozni, mert hátha nem szeretjük, úgyhogy sima lazacos, tonhalas zöldsali volt. A másik kínai lány hozott csípős marhát, meg gyümisalát, ami rém fura volt. Görögdinnye, szőlő, alma volt benne, és gömbölyű szemű rizs, állati érdekes volt, de nem volt rossz. Volt még a görög lány révén fasírt, az nagyon fincsi volt, a francia lány pedig csinált hamburgerhúst, tzatzikit és valami francia "pizzaszerűt", kenyéren egy tonna pirított hagyma, olajbogyó, és az egész megsütve. Mindent felfaltunk, pukkadásig ettük magunkat. Később még befutott a vietnámi srác is, hozott egy csomó szusit, ami nekem nem a barátom, de azért 2 csirkés lecsúszott, az finom volt. Tök jól éreztem magam, csomót röhögcséltünk, meg beszélgettünk, mutogattuk egymásnak kutyás képeket, nagyon jól mulattam. Nagy nap volt azért is, mert pénteken vezettem először egyedül, mint egy nagylány. Nem akartam Arkadij rángatni, így kifuvaroztam magam a vonatállomásra, aztán este haza is hoztam magam épen, egészségesen, és másokban sem tettem kárt :)

Most pedig hosszúhétvégézünk, a hétfő munkaszüneti nap, mert Adelaide cup van, amiről pont ennyit tudok, mint amennyit leírtam. Jó, nem is, mert még azt is, hogy lóverseny. Viszont én az ilyen versenyekben nem vagyok érdekelt, sőt, ha rajtam múlna a zsoké nyakába ülnék és ütném a pálcával, ahogy ő üti a lovat, hogy na szaladjál öcsém... mindegy, inkább távol tartom magam minden ilyesmitől, ha már tenni nem tudok ellene, de szerintem ez semmivel sem jobb, mint a kakas, vagy a kutyaviadal.