Ez a hét nagyon vegyes volt, egyszerre végtelen hosszú és röpke gyors. Hosszú volt, mert egyedül voltam és most hirtelen marha sok munka lett. Ennek egyrészt örültem, mert volt mit csinálni és telt az idő, másrészt szar is volt, mert 3 hete kb csak olvasni járok be és hát elszoktam a pörgéstől :)
Amióta átszervezték az osztályt, azóta nagyon sokan kacsingatnak új munkahely után, engem is kérdezgetnek, hogy nem akarok-e máshova menni. Úgy utálok már hazudozni, még bent nem publikus hogy elköltözünk, és már annyit mondom ugyanazt a kamu sztorit, hogy lassan magam is elhiszem. Szeretem a munkámat, meg szeretem a kollégákat is (többé kevésbé), de mostanában olyan látványosan szarik bele mindenki a munkába, hogy az már nekem is csípi a szemem, pedig engem általában tényleg nem érdekel ki hogyan dolgozik és mennyit, amíg engem békén hagy. Szóval most olyan fura bent, nem rossz, csak fura, senki nem csinál semmit, én meg hiába csinálnám a dolgomat, azért pár dologban össze vagyok másokkal kötve, és úgy nehéz, ha ők nem akarnak dolgozni. Ezen a héten ez nagyon ki is jött, állandóan könyörögni meg kérni, kunyerálni kellett, péntekre el is fogyott a türelmem, még jó, hogy véget is ért a hét :) Ez az átszervezés nagyon nem sikerült jól, és állandóan a levegőben van, hogy senki nem akar maradni. Majd meglátjuk mi lesz, aggódni nem aggódom :)

Annak ellenére, hogy nem vagyok egy sportrajongó, az olimpia se hozott igazán lázba, azért az összefoglalókat én is néztem, meg pár versenyszámot, pl tegnap a Mo-Au vízilabdát. Na nem azért, mintha annyira érdekelt volna, csak közben tök jól el tudtam gondolkozni, meg álmodozni, hogy mi lesz 4 év múlva. Hogy amikor a köv olimpia lesz, addigra már kint leszünk régóta, lesznek barátaink, ismerőseink, és ha összejövünk meccset nézni, akkor mi a magyaroknak fogunk, az ismerősök egy része az ausztráloknak, megy majd egymás froclizása, meg hogy a mi csapatunk jobb, de nem mert a miénk :) Tudom, hogy ez nagyon messze van még, azért jó volt kicsit elgondolkozni ezen.
Az biztos, hogy most igyekszünk minél több időt tölteni barátokkal, családdal, meg akik fontosak nekünk, erre a nyár most tökre alkalmas. Azt vettem észre, hogy azok a barátaink, akik elfogadták a döntésünket, tök pozitívan állnak ehhez, és már most sikerül szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Abban nagyon reménykedem, hogy például Péterék majd x év múlva kedvet kapnak, hogy jöjjenek utánunk, ha már kitapostuk előre az utat. Napcsival is sokat beszéltem már erről, azt hiszem elmondhatatlanul boldog lennék, ha ki tudna jönni utánunk :) Kicsit előreszaladtam, de jó erről gondolkozni, hogy mi lesz, hogy lesz, nagyon mennék már.

Az ügyintézés malmai sajna lassan őrölnek, Edit beadta a papírjainkat, most már tényleg a sorsra vagyunk bízva, illetve Edit még levelezget egy keveset Dél-Au-val az ügyünk miatt, hátha kicsit fel lehet pörgetni a dolgokat.

Most így állunk, kicsit csapongok, elég sokat gondolkoztam mostanában erről az egész Au dologról, és remélem, hogy jó döntést hozunk.