Pénteken aztán végre valahára vége lett a hétnek, és elkezdődött a szabadsáááág! (minnyár vége mondjuk :D) Kicsit nem úgy alakult, ahogy terveztem, mert egyrészt azt írták, hogy 26-27 fokok lesznek, erre jött egy bazi kánikula, másrészt el akartunk menni pár napra ide-oda, de kiderült, h anyósomnak is most van a befizetett kirándulása Prágába, úgyhogy itthon maradtunk őrizni a házat.

Vasárnap hazamentünk apuékhoz grillezni, minden évben aug 20 körül szoktunk. Nevelőanyám éppen lomtalanítást tartott, összepakolta a régi cuccaimat, kicsit nosztalgiáztam, meg kimentettem pár értéket. Arkadij is, talált rólam 10 éve készült fényképeket, hát na :D :D Jól éreztük magunkat, ettünk, ittunk, tüzeskedtünk, nevettünk sokat, öcsém sokat változott, egyre jobb fej. Hazafelé kicsit elszontyolodtam, hogy talán egy jó darabig ez volt az utolsó családi sütögetés.

Hétfőn Péterék jöttek minimálgrillezni, ezt sose lehet megunni, csak az előkészületeken spóroltunk picit, előre gyártott kolbikat sütöttünk most kivételesen. Jó kis nyugis, beszélgetős délután/ este volt. Elmentünk cukiba is, ettem gyömbéres rebarbara, és ánizsos-karamellás körte fagyit, annyira rettentően finom volt, hogy jaaaj, leírhatatlan. Ettünk ország tortáját is, így emlékeztünk meg az ünnepről, mert a tűzijátékra nem volt kedvünk kimenni, és mire elkezdődött még ahhoz se volt kedvünk, hogy a teraszra felvonuljunk, hogy legalább egy kicsit lássunk. Nagyon jó volt, el tudnám viselni az ilyen hétvégéket, még akkor is, ha előtte-utána sokat kell pakolni, mindenképp megéri. Tesóm is velünk volt, úgy volt, hogy elmegy haverokkal tűzijátékozni/kocsmázni, de aztán nem volt kedve, ennek tökre örültem, hogy maradt, sokat röhögcséltünk.

Kedden Arkadijjal nyakunkba vettük a 36 fokos belvárost. Ő elment edzeni, én meg később utána indultam és a törzshely étteremben találkoztunk, hogy mászkálás előtt még megtömjük magunkat, bár ne tettük volna. Az étteremnek új tulajdonosa van, és nem tudom, hogy a személyzetet lecserélte-e, de valahogy nem olyan hű de jó ott a kaja, mint volt, és drágább is lett. Szóval, ettünk már jobbat is. A pazar lakoma után elindultunk a várba, megnéztük a Sziklakórházat, jobb helyre nem is mehettünk volna, lent kb 15 fok volt, a lábam rendesen el is fagyott, de ezen kívül tökre érdekes volt, nagyon tetszett. Volt egy aranyos kis vezetőnk is, egyedül ott nem lehet csámborogni, csak csoporttal. Másfél órát kolbászoltunk mégis valahogy kicsit nagyobbnak gondoltam, bár biztosan vannak olyan részei is, ami a közönségnek nincsenek megnyitva. Hazafelé még fagyiztunk (velencei álom és joghurt), csavarogtunk a várban, de annyira meleg volt, hogy hamarosan hazafelé vettük az irányt. Itthon pedig képeslap várt Ausztráliából, juhiii! Csaba írt, nem felejtette el :)

Bazárban találtuk, gyerekpóló :)

Szerdán Szentendre Napcsival. Szintén 30sok fok, a délutánt a kanapén dögölve vészeltük át, majd csináltunk (főleg Napcsi) gyrost, én az ubisalit gyártottam, bezabáltunk, ittunk rá egy jó fröccsöt, egyikünk se szokott inni, úgyhogy jó hülyék is lettünk tőle, vihogtunk sokat, meg dumáltunk, dumáltunk orrvérzésig. Mikor végre lement a nap elmentünk fagyizni (ARANYGALUSKA, bocs Napcsi :D és túrórudi), meg kimentünk a Duna korzóra, mert kiakadtam azon, hogy már többször voltam Napcsinál, de a korzóra sose mentünk ki, pedig ott lakik mellette, ha kiköpnénk az ablakon, a Dunában csattanna. Láttunk baglyot, szép volt, és marha nagy, meg lődörögtünk az utcákon, kiderült, hogy Napcsi konkrétan a Karácsony múzeum fölött lakik, és még csak nem is tudott róla, ezen fél éjjel röhögtünk. Én tudtam, hogy létezik, de nem tudtam hol van, Napcsi azt se tudta, hogy van ilyen, így már megvan a program a következő randira. Meg a Mikrocsodák múzeuma is a listán van. Jégkását is ettünk, ami inkább csak jéghideg víz volt, de azért nagyon jól esett a 300 fokban. Este 10kor még kacsingattunk a sajtos-tejfölös lángosra, de lemondtunk róla a pihentető alvás jegyében, majd legközelebb. De akkor tényleg :)
Később fürdés, pofázás, pofázás, pofázás, najóaludjunk, pofázás, pofázás, reggel 6kor kelés, úristen, már kelni kell, kész a kávé? pofázás, pofázás. Buszmegállóban könnyes búcsú, Napcsi dolgozni ment, én haza, reggel 9re már otthon is voltam.

Csütörtökön aztán egész nap nem bírtam magammal mit kezdeni, olyan üres lett az élet, de Arkadij kreatívan megoldotta, este átmentünk a kislakásba még elhozni a maradék földi javainkat, hát basszus ennyi szar a világon nincs, mint amit mi felhalmoztunk. Jutalmul elmentünk fagyizni (túró és csilis csoki) meg még autókázni az éjszakába.

Ma meg már ma van, mosás ezerrel, mert 7végére elhúzzuk a csíkot és nem lesz időm. Pakolászok, meg csomagolok, délután pedig irány Zsédeny!