Szóval a múlt7 is sűrű volt, a hétköznapok nagyjából munkával teltek, mentem délután is dolgozni, amit nagyon szeretek, de annyira messzire kell menni, hogy ihaj, 2,5 órám elmegy csak az utazással.

7-8-9-én kiállításon voltunk, ezúttal a másik oldalon, nem nézelődőként, hanem kiállítókként, és megkértek, hogy én is segítsek be. Izgultam szörnyen, de aztán pikkpakk belejöttem, jól elröhögtem az érdeklődőkkel :)
Fárasztó volt a 3 nap nagyon, nem csinálnám minden hétvégén, ugyanakkor hatalmas élmény is, hogy mennyi érdeklődő, kíváncsiskodó jött. Nagyon sokat idétlenkedtünk, meg nevettünk a kiállítás alatt, hol egymással, hogy az érdeklődőkkel, szerencsére csupa jó fejjel találkoztam. Tök hülyeség, de mikor vége lett kicsit elszomorodtam, hogy annyit dolgoztunk a standdal, meg mindennel, és kb egy fél óra alatt lebontottuk, és a munkások el is hordták a darabokat, ahol egy órája még nyüzsgő érdeklődő tömeg volt, ott nem maradt semmi. Fura érzés, hogy erre készültünk már hónapok óta, és 3 nap úgy eltelt, mint a sicc.

Hétfőn a kislányokkal találkoztunk Ágiéknál, Livi hozta a babót, igazi társasági gyerek, nem nyűgösködött, meg sírt, mondjuk felváltva pesztráltuk, úgyhogy le volt kötve a figyelme :) Tök jól éreztük magunkat, Áginak megkérték a kezét, Dóriék költöznek, szóval mindenhol zajlik az élet.

Ezen a hétvégén meg szalma vagyok, Arkadij előadásokra megy, én meg itthon mosok, főzök, sütök, tömegeknek van, volt, lesz névnapja a környezetemben, úgyhogy süteménysütés ezerrel. Holnap megyek át Csabáékhoz meglepetés sütivel, ők nem tartják a névnapokat, úgyhogy sztem el is felejtették, hogy most lesz Edit nap :)

Az ausztrál ügyünk meg, tyű, most már tényleg a jó szerencsére, az Isteni gondviselésre, meg a sorsra, és a nemtudom még mikre vagyunk bízva, Arkadij papírjait beadta Edit Dél-Au-nak elbírálásra, nagyjából 2 hónap míg választ kapunk. Izgulok, de jó érzéseim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban :) Ámen.