Ez a hét elég vegyesen alakult, volt benne minden, mi szem-szájnak ingere.

Volt például kedden fogorvos, megint vacakol a bölcsességfogam, úgyhogy elmentem, hogy csináljon valamit, csinált is, valamennyivel jobb lett és a szakértő véleménye szerint most már ki fog bújni a rohadék, nem lesz több ilyen. Ámen.
Aztán angoloztunk, vagyis inkább beszélgettünk helyette, valahogy mindenki túl izgatott volt az angolozáshoz.

Csütörtökön munkahelyi karácsonyi ebéden voltunk, hát kicsit máshogy képzeltem, nem mondhatnám, hogy túl jól éreztem magam. Hiába voltunk idén meghívva, mégis olyan ötödik keréknek éreztem magam, és erre kicsit a kolléganők is rásegítettek, nehogymár jól érezzük magunkat. Indult az egész úgy, hogy mikor jeleztük, h mennénk ketten a közvetlen munkatársammal, mondták hogy jó, de ők már húztak egymás között, úgyhogy akkor ebből kimaradunk. (Nem akartunk mi menni, de többször, többek is hívtak, ezért engedtünk a meghívásnak, de sejtettem én hogy nem kellene). Aztán mikor megérkeztünk kb. le se szarták a fejünket, evés után meg jött az ajándékozás, hogy ki kit húzott. Azt végig kényszervigyorogtuk, meg tapsikoltunk, klassz volt. Utána mondta az egyik kollegina, hogy hát ő külön is készült mindenkinek ajándékkal, kivéve persze nekünk, mintha mi nem ott dolgoznánk. Mindez azért esett ilyen szarul, mert pont ennek a nőnek csomó mindent behoztam már, mert tudom, hogy szereti, és általánosságban mindenkinek ott segítek, ahol tudok, kérés nélkül a kulimunkában is. Ezek után jött egy harmadik ajándékozás, ahol a kisfőnök mondta, hogy tudja, hogy sokan kimaradtak a húzásból (csomó olyan kollegina is eljött, akik már nem dolgoznak nálunk) és hát nekik ő készült ezzel azzal. Jellemző mennyire naiv vagyok, egyből arra gondoltam, hogy de jó fej dolog ez tőle, hiszen ő mondta amikor feliratkoztunk, h jövünk, h sajni kimaradunk a húzásból. Na mindegy, nem ragozom, persze nem nekünk készült ajival :D Bár az tény, hogy a maradék ajándék tollból mi is kaptunk egyet-egyet,  nem vagyok telhetetlen és hálátlan, azért végülis kaptunk ajit. Kár, hogy azt is csak azért, mert sokan nem jöttek el és maradt feleslegben, és nem azért, mert bele voltunk számolva a létszámba. 
Mindegy, biztosan csak én látom nagyon gyászosan, de ez nekem nagyon szarul esett, nem jó érzésekkel jöttem haza. Illetve főleg a "de jó, hogy vége", és "de jó, hogy jövőre nem kell mennem" érzések domináltak, ami végül is mindkettő jó érzés :D :D
Pénteken meg a szűk kis körben, a közvetlen kolleginákkal karácsonyoztunk, ami viszont nagyon nagyon jó volt, sütiztünk, meg röhögtünk nagyokat, ez azt hiszem ez a lényeg, hogy akikkel szó szerint egymás mellett dolgozunk, azokkal jól ellegyek, és ez megvan :)
Sütizés után egy gyors influenza elleni oltás (AU influenza vírus volt benne, ezt véletlen vettük észre és röhögtünk rajta vagy egy fél órát) majd tepertünk vásárolni még állatoknak enni, meg apróságokért.
Este pedig opera :D Ettől fostam rendesen, nem vagyok egy kifejezett opera rajongó, mondhatnám utálom, mint a szart és a kultúra úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben, sajnálom, de tényleg. Ennek ellenére jól szórakoztam, és egy szép estét töltöttem azzal, akit szeretek, és azt sem tartom kizártnak, hogy megyünk máskor is :)