Azt hiszem nem én kapom idén se a legszorgosabban postoló blogger díjat...

Időrendben az előző részek tartamából :D

Múlthét pénteken megünnepeltük a gyárban az egyik kolléganő születésnapját, hát nem volt könnyű. Az a fajta ember ő, aki számomra ismeretlen okból tele van gátlással, és ha ő kerül a középpontba annyira zavarba jön, hogy inkább elsüllyedne, csak kerüljön ki a helyzetből. Ennek megfelelően már februárban, amikor az én szülinapom volt az átveréssel, kijelentette, hogy szó se lehet ilyesmiről az övén, és ha lehet sütit se vegyünk, de tortát semmiképp, és egyáltalán, meg se ünnepeljük. Na persze, hagyjunk ki egy sütizést? Frászt...
Szegény annyira nem akarta, hogy megünnepeljük, hogy még ő vett nekünk ajándékot, meg vett rágcsát, hogy mi már ne tudjunk... haha :D A lényeg a lényeg, hogy szereztünk tortát tűzijátékkal  csipszet, csokit, üdítőt, szóval mindent megvettünk, amiben cukor van :D Örült neki én úgy láttam, persze zavarban volt, meg jajgatott nagyon, de alapvetően élvezte, hogy körbeugráljuk. Most, hogy már 6an vagyunk lehet jó nagy szülinapozásokat csapni, sok Besenyő Pista bácsival és röhögéssel :)
Most majd névnapok jönnek, nyáron meg pangás, senki se született nyáron...

Szombaton elvittük az új gyereket, aki a keresztségben a Borisz nevet kapta, ivartalanításra. Arkadijnak egy gimnáziumi osztálytársához hordjuk most az állatokat, a srác nem volt bent, csak az anyukája aki szintén állatdoki, ő műtötte a cicát. Fiúcska a cica, azt hiszem ezt még nem írtam, így nem volt olyan nagy kaland neki, hacsak azt nem vesszük, hogy 2x-es adag altatót kellett neki benyomni, mert már most nagyobb, mint egy kifejlett házimacska. És még csak 8 hónapos, és ha lehet hinni az internetnek, 3 éves koráig nőni fog. A műtét nem tartott semeddig, 20 perc alatt készen lettünk és jöttünk is haza a szundikáló cicával. Itthon a másik 2 állat leellenőrizte, de aranyosak voltak, nem piszkálták. A dokinéni azt mondta, 5-6 órát aludni fog, ehhez képest 2 óra múlva már elindult a macska az alom felé, persze nem ért oda, félúton becsurizott. Aztán egy jó órával később megint elindult, akkor már eljutott az alomig, beleállt mind a 4 lábával, de a popsija kint volt a dobozból, így megint mellé pisilt. Könnyekig meghatódtam miközben a tollseprű farkát tartottam, hogy ne legyen pisis, hogy még alig áll a lábán, de már elmászik az alomhoz. Estére nagyjából ki is heverte a kalandot, éjjel rendbe tette a csapzott kabátkáját (hiába na, én nem értek hozzá, hiába törölgettem le, úgy nyilván nem volt jó) reggelre megint a régi volt. Nagyon édes cica amúgy, szörnyű kedves, bújós, játékos, kicsit olyan, mint egy kutya és egy macska keveréke.

Vasárnap Ausztrália előadásra mentünk kicsit kíváncsiskodni  Nagyon unalmas volt szerintem, nekem nem tetszett,  és úgy láttam a többieknek se nagyon. Sok volt a 30-on felüli, aki családdal, gyerekkel, párral menne, és valahogy senki nem arra volt kiváncsi, hogy Sydney-nek több, mint 60 strandja van, meg hogy milyen szuper az idő. Mindegy, a vége előtt kicsivel eljöttünk, így legalább a délután még megmaradt.

Ezen a héten szerdán  IELTS speaking felkészítőre mentünk csapatostul, mi ketten Arkadijjal, Norbiék ketten és ott még összefutottunk egy sráccal, akit Arkadij készített fel még régebben. Persze engem szétültettek, nem lehettem Arkadijjal párban, de egy nagyon helyes kislány mellé raktak, úgyhogy nem bántam :) A tanár nem is tudom, hogy szimpatikus-e, vagy sem, vicces, meg jópofa, de azért nagyon látszik rajta, hogy tele a puttonya, igaz, hogy n8tól tart h9ig az óra, ha nekem kéne még 8kor dolgozni én sírva toporzékolnék. A csapat nagyon vegyes, és számomra tök érdekes, van mindenféle versenyző, egy japán zongorista lány, egy cseh fordító, egy divattervező, egy vegyész, több Angliába és Skóciába vágyó, és persze a mi 5 fős kis csapatunk. A tanfolyamról még nem tudom eldönteni, hogy hasznos-e, számomra még nem mondtak újat, de az tény, hogy jó  gyakorlás, hogy megértsem a japánt, vagy a csehet. Időnként a brit tanárt se értem, ha motyog, ehhez is edződni kell :D

Csütörtökön munkahelyi balesetet szenvedtem, belenyomtam egy tűzőgép kapcsot a hüvelykujjamba. Igen, tövig. Majdnem elájultam annyira megijedtem, mikor megláttam, mert először nem is fájt, csak úgy éreztem, hogy megszúrt, aztán mikor néztem nem hittem a szememnek. Az történt, hogy az az ócska szar tűzőgép nem tud 2-nél többször keccinteni, a 3-nál nem adja ki azt a kis kapcsot, csak kattogtatja az ember. Szétszedtem, hogy mi a baja, és amikor raktam össze és nyomtam vissza azt a felét, amibe a kapcsokat kell tenni, hát igen, pont ott nyomtam, ahol a kapocs kijön. Nagyjából így nézett ki, csak nem ennyire vastag kapocs volt. Horror, csak erős idegzetűeknek :) Persze kiszedtem, ömlött a vér, szép lila lett az ujjam, elkocogtam a kisfőnökhöz, hogy mit gondol. Tetanuszt gondolt, úgyhogy elkísért egy dokihoz, aki hümmögött, meg morgott valamit, nem értette mi a gond, mert mondja, hogy ő ebben nem lát kapcsot. Hát naná, mert azt kiszedtem... mennyire nyomtam bele... tövig, koppanásig, totál, teljesen, amennyire csak lehet. Mennyire vérzett? Ömlött... oké, akkor tetanusz :D 
Délután Ausztrália előadásra mentem (megint), ez viszont tetszett. Az eleje legalábbis :) Kevesen voltunk, összesen heten, és mindenkinek igyekeztek egy személyes kis minikonzultációt adni, hogy a szakmájával mit lehet kezdeni, szakmai alapon be tud-e vándorolni, vagy diákvízummal kell operálni. Ezután kivesézték a diákvízumot, lassan én is tarthatnék belőle előadást, annyira kenem vágom már a részleteket :D Nyertem egy plüss koalát is, mert csak 2 hibám volt a kérdőíven, ez volt a kapocskaland miatt a vigaszajándék a sorstól :)

Pénteken megint angol, erősen érezhető volt a csapaton, hogy péntek este van, mindenki be volt punnyadva, de azért vicces volt, én jól szórakoztam :)
Itthon angol után gondoltam gyorsan még bekapok valamit, aminek eredményeképp találkoztam életem első záptojásával. Én nem tudtam, hogy a záptojás fekete belül. Azt igen, hogy szörnyen büdös, de hogy zöld, meg fekete, az új volt, kisebb sokkot kaptam, de tényleg, csak bámultam a förtelemre, hogy ez mi az úristen, Arkadij terelt a klotyóhoz vele, hogy ha befejeztem a tanulmányozást esetleg lehúzhatnám, mert kezd iszonyatos szag lenni. Még most se sikerült feldolgozni a dolgot :D

Ma takarítás, mosás van műsoron, illetve már nem, mert készen vagyok és az orkánnak köszönhetően, ami odakint tombol, lassan megszáradnak a ruhák is :) Délután megyünk Péterékhez, jaj már vagy másfél hónapja próbálunk randevút összehozni, de mindig közbejön valami, vagy valaki :)
Holnap pedig bográcsozni fogunk, remélem addigra csillapodik a szél, mert hideg az nincsen, sőt, pompás idő van, de úgy nehéz lesz megfőzni bármit is, hogy vízszintesen ég a tűz.