Kedden kicsit sokáig sikerült aludni a jetlag miatt, miután a fél éjszakát ébren töltöttük röhögcséléssel. Lefeküdtünk olyan 10 óra körül, alig éltünk akkor már, el is aludtunk, mint akit agyonütöttek, és hajnali 3kor TIKK, kipattant a szemünk és két órát beszélgettünk egymással, meg hazatelefonáltunk a családnak. Az éjjeli dorbézolás eredményeként délelőtt fél 10kor keltünk, dél volt mire összekotortuk magunkat, hogy elindulunk. Először bementünk a belvárosba felderíteni, hogy hova kell majd pénteken menni a fordítói vizsgára. Vonattal mentünk, nagyon tetszett, 2 emeletes és az emeletről pompásan belátni mindent, klassz volt nagyon ahogy beértünk a városba, a semmiből egyszercsak kinőttek az égigérő házak.
A vizsgahelyet viszonylag könnyen megtaláltuk, annak ellenére hogy nem volt kiírva a bejáratnál, kicsit forogtunk körbe körbe, hogy hol vagyunk, ők hol vannak :) A kötelező letudása után felpattantunk az első buszra, ami a Bondi junction felé ment, az olyasmi, mint otthon a Moszkva tér, egy csomó vonat és busz találkozik ott. Volt a buszon egy cuki nénike, aki kérdezte, hogy vásárolni megyünk-e? Nem is értettük, hogy miről beszél, tekintve hogy fogalmam sem volt, hogy mi az a Bondi junction, azon kívül, hogy egy állomás ( utána kiderült, hogy van ott egy akkora bevásárlóközpont, mint egy kisebb afrikai ország), és csak reméltem, hogy találunk egy buszt, vagy villamost, vagy trolit, vagy riksát, vagy bármit, ami a Bondi beach-re visz. Cuki volt, mondta, hogy le ne szálljunk, mert ez a busz is oda megy, még vagy 10 percet ülni kell rajta, de ne izguljunk, nem tudjuk eltéveszteni hol kell leszállni, a jobb oldalon látszani fog az óceán. Erre viszont nem számítottam, amit láttunk, azt hittem betojok :) Ülünk nagy nyugiban, egyszer csak balra fordul a busz, és ott vigyorog ránk a strand, homokos tengerpart, hullámok és olyan kék ég, hogy sírni kell tőle. Le is pattantunk a buszról, alig bírtam magam visszafogni, hogy ne rohanjak ész nélkül a partra :)

Gyönyörű volt, és az érzés leírhatatlan. Sokan mondják, hogy olyan semmilyen, meg nem ez Sydney legszebb strandja, nem is azt mondom, de valahogy nekem ez adta meg azt az érzést, hogy igen, Ausztráliában vagyok, itt vagyok. Ezt a strandot látom minden naptárban, képernyővédőn, képeslapon, ez nekem annyira Ausztrália, mint amennyire a Lánchíd jelenti Budapestet. Álltam a vízben és csak bámultam a vizet, a hullámokat, nagyon jó érzés volt :)
Kisebb baleset vetett véget az örömködésnek, jött egy hatalmas hullám, amit nem gondoltam olyan nagynak, és szó szerint seggig beterített, csurom vizes lett a nadrágom. Kiültünk a napra száradni (és még bámulni a vizet) aztán nagy duzzogva elindultunk hazafelé, mert kezdett hideg lenni a vizes nadrágban. Visszafelé még "beugrottunk" vásárolni, másfél órásra sikerült, elbámészkodtunk ott is :D

Szerdán csapatostul indultunk neki a városnak, Csabáék mentek dolgozni, mi meg várost nézni. Az iroda tök közel volt a Sydney Tower Eye-hoz, és mivel nagyon szép idő volt, gondoltuk, hogy felmegyünk. 250 méter magas kilátó, tiszta időben 80 km-re ellátni. Mondjuk én biztos nem látok el addig még szemüvegben sem, de a kilátás valóban csodás volt. Még a bejáratnál vettünk olyan jegycsomagot, amivel fel lehet menni a kilátóba, ki lehet menni a Skywalkra, a Madame Tussauds panoptikumba, a Sydney aquariumba, és a Wild Life Sydney Zoo-ba, 30 napig érvényes, szerintem teljesen megéri :)

Közben macska ült az ölembe és kicsit nehezen megy a gépelés :)

A kilátó után gyors ebéd, aztán irány a National Maritime Museum, tengeralattjárós, hajós program Arkadijnak :) Nem voltam tőle eleinte boldog, de nagyon megérte ez is. A tengeralattjárón, meg a hajókon csupa idős, leszerelt tengerész önkénteskedett, szívesen meséltek mindenről. Ami a legviccesebb, hogy mindegyikük volt már Magyarországon, gratuláltak a PR-hoz, meg mondták, hogy biztosan fogjuk szeretni Adelaide-t. Édesek voltak, és a legjobb, hogy értettük, amiket mondtak :D
Mentünk egy kört a Monorail-el, nekem ez is nagyon tetszett, ahogy fent megy 3-4 emelet magasságban a házak között, sajnos be fog zárni valahogy a nyáron, pontosan nem tudom miért, szerintem kár érte, nagyon hangulatos pedig.

Ma nem csináltunk igazából semmit, Arkadijnak készülni kellett a holnapi vizsgára, én addig meg bementem a plázába Target-be, K-mart-ba, meg BigW-be felmérni a helyzetet, mert hétfőn csak átrohantunk ezeken, most jobban volt időm az árakat is megnézegetni. Tiszta hülyeség, de vissza kellett fognom magam, hogy ne kezdjek vásárolni, mint egy bolond, nyilvánvalóan lesznek ezek a cuccok máskor is :D Persze nem bírtam ki és vettem egy illatos gyertyát cuki üvegben 1 dollárért, meg egy takarót 9-ért, óriási hatalmas és nagyon jó meleg, pedig csak simán polár anyagból van. Majd ezt visszük magunkkal Adelaide-be is, mert itt pl nagyon hideg van és inkább nem bízom ezt a dolgot az ottani szállásadóra, hogy megfagyunk-e, vagy sem. Állati felnőttnek és helyi lakosnak éreztem magam, egyedül vásároltam, még uborkát is vettem a helyi china townban, vagy legalábbis szerintem uborka :D Olyan, mint egy kicsi kígyóuborka, és az íze is olyan :) És az eladót idézném, nice and cheap :D Tényleg az volt :) Feladtam a képeslapokat az otthoniaknak, jaj azok is annyira szépek voltak, a bélyegen kookaburra volt :) Az külön tetszett, hogy nem a postás nyalta fel a bélyegeket, hanem nekem odaadta mind a 15-öt, félreálltam egy kis asztalkához és szépen kényelmesen magam megcsináltam. Nem kellett 8 bélyeg egy lapra, mint otthon, nem kellett az egész képeslapot teleragasztani, az air mail már alapból rá volt nyomtatva, és egy darab bélyeg kellett csak, tök szép lett :D

Ami érdekes:

• itt senki se gyalogol, de senki az ég világon. A pláza körül nyüzsögnek az emberek, de a kijárattól 100 méterre nincs senki, csak én :D Az egész kerületben csak én talpalok, mindenki más kocsival közlekedik. 
• eddig csupa tök jó fejjel találkoztam, eladók, többi járókelő, autósok. Na, az autósok egy külön csoda számomra, megállnak a zebrán, hogy át tudjak menni, ha olyan van, hogy a járda a pláza parkoló kijáratát keresztezi megállnak ha jövök. Ha esetleg mégis bevágna elém (nem úgy, hogy veszélyeztet, meg letarol) akkor integet, hogy ne haragudjak, és mindenki mindenki mosolyog :)
• a boltban ha bámészkodok a polc előtt nem taszítanak félre, hanem szólnak hogy bocsi, és ha én is mondom, hogy bocsi mosolyognak és rögtön mondják, h no worries :) Mindenre ez a válasz, no worries. Ez is olyan, hogy hiába tudtam, egyszerűen sehogyse bírtam elképzelni :)

Holnap vizsganap Arkadijnak, én meg nem tudom mit fogok csinálni addig, aztán még kérdés, hogy Arkadij mennyire lesz kipukkanva, lesz-e kedve menni valahova még, én remélem :) Bár lesz 3 órám elbóklászni, amíg ő senyved.