Délután hirtelen felindulásból elmentünk a Decathlonba körülnézés jelleggel, hogy milyen futócipőket árulnak aszfaltra (igen, tudom, hogy nem a legjobb aszfalton futni, de erre megvan a saját elméletem*). Reménykedtem benne, hogy fogok találni olyat, ami jó méretben és meg is tudom fizetni, és ha esetleg nem neonsárga, az csak a ráadás. Bár szürkületkor a neonszín igen praktikus. Turkáltunk egy keveset, majd hamar megakadt a szemem ezen a kis aranyoson. Eleinte féltem, hogy hát nem fűzős, és hogy a tépőzár nem lesz-e gáz, mi van ha nem tartja a lábam rendesen, de úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt, legfeljebb visszavisszük.
Arkadijnak is vettünk egy cipőt, mert a régi sportcipője jó állapotban vagy ugyan, de nem vagyok benne biztos, hogy futócipő egyáltalán, másrészt egy számmal nagyobb, mint a lába :) Nem tudom mit gondolt, mikor megvette, hogy csónaknak is jó lesz? :D Egyelőre egy olcsóbbat vettünk, még csak most ismerkedik a futással, és még nem biztos benne, hogy sokáig űzi majd, (régi gyerekkori "traumák", úszóedzés kiegészítéseként a Margitszigeten kellett futniuk rengeteget, viszont nincs súlyfeleslege, és ez cipő szempontból sokat számít) bár én reménykedem :) Jó egyedül is futni, gondolkozni az élet nagy dolgain közben, de ketten még jobb! Mert bizony, este rávettem, hogy cipőtesztelés miatt egyszerűen muszáj mennünk, nincs mit tenni, mert ha szar a cipő, akkor hnap vissza tudjuk vinni :D
Mivel nekem kimaradt egy hét mindenféle nyűglődések és rohadt melegek miatt, így én is a legelső hét programját futottam, így tudtunk együtt menni, ugyanabban az időelosztásban. Nagyon örülök, mert tök jól ment neki, féltem, hogy nyivákolás lesz, hogy nem bírja, aztán meg mártírkodás (bocs, szeder ♥) hogy ő sétál, de én fussak csak, aztán szemrehányás, hogy otthagytam, de semmi ilyesmi nem volt, végignyomta az egészet :) Én jobban ki voltam pukkanva, mint ő. Már várom a következő futást, együtt jobb. The more, the merrier :)
A cipőm csodásan szerepelt, nagyon könnyű és tök jó ruganyosnak érzem, egyáltalán nem éreztem, hogy zötykölődök, mint a régi cipőmmel, és a tépőzár sem okozott gondot, amitől féltem, hogy menet közben egyszercsak kilépek a cipőből, mert elenged. Jó erős, tartja a lábam, rém elégedett vagyok :)


*saját elmélet szerint, ha jó cipőben futok, és sem menet közben, sem futás után nem érzek semmi fájdalmat az ízületeimben (izomláz oké, az más), akkor nem ez a néhány hét fogja örökre tönkreverni az ízületeimet, amíg picit lefogyok és kisebb a terhelés, emiatt is vettünk új cipőt,  kifejezetten aszfaltra. Másrészt mivel kezdő vagyok, ezért a tempó is inkább kocogós, oda tudok figyelni a helyes technikára, és a gördítésre, valamint hogy ne trappoljak, ezzel is minimalizálva a sérülés veszélyét. Tudományos fantasztikus elmélet :)