A tudattól, hogy megvan a dátumunk, meg a felmondás közeledtének tudatától egészen belelkesültem, hogy kéne egy menetrendet gyártani. Persze olyan nagy sikerrel nem jártam, de már az is nagy előrelépés, hogy Arkadij egyáltalán hajlandó volt erről beszélni és nem elviccelni a felét, lassan úgy tűnik, hogy felfogja, nem 2 perc összerámolni egy lakást. Ráadásul szeretném elkerülni azt is, hogy amikor majd megjönnek utánunk a cuccaink ott álljunk 3 köbméter "szemét" tetején, hogy mégis mi a francot gondoltunk, hogy ezeket küldettük magunk után.

Így ezzel az érzéssel felvértezve elcsattogtunk anyósom természetgyógyász rendelőjébe, ahol a galérián állnak a könyveink, amiket még akkor dobozoltunk be, amikor a Szondi utcából el kellett költöznünk, hmm... 2 éve, azóta feléjük se néztünk. Másfél óra alatt átnéztünk 8 dobozt a 12-ből, és Arkadij eljutott a "jaj ezt a dobozt ki se nyitom, mert minden kell belőle" állapotból odáig, hogy azért csak kipakoltunk 2 doboznyi könyvet összesen, hogy "ez mi ez a szar, minek őrizgettem eddig? Idézet vége :D Szóval remekül haladunk, ez a rész az egyik legrázósabb Arkadijnak érzelmileg, de nagyon jól vette az akadályt. Lassan csak megérti, hogy nem a könyvek ellen vagyok, sőt, szeretem én is a könyveket és a könyv tesz egy lakást otthonná, de azért amikor nem kevés pénzünkbe kerül, hogy a "szemetet" utánunk hozzák, akkor sajnos én leszek a szívtelen rohadék, és nem engedem. Másrészt hiszem azt, hogy az ember vegye magát körül otthon olyan dolgokkal, amiket tényleg szeret és erre nekünk eddig nem volt alkalmunk, mert mindig egy félig kész háztartásba költöztünk be, tele cuccokkal, így most a tiszta lap reménye és lehetősége nagyon erős motiváció nekem, hogy lomtalanítsuk ki, azt, ami nem szép emlék, nem jó érzés. Szóval ügyesek voltunk, és olyan sok időbe se telt, és tök büszke vagyok Arkadijra, szuperférj :)

Délután írtunk Jimnek is, akinél júniusban szálltunk meg, hogy megint mennénk és mint visszatérő vendégek számíthatunk-e némi kedvezményre. Nagyon örvendenék, mert azért ezek a short term szállások iszonyat árban vannak. Hülye időeltolódás miatt Jim még szunyikál, meg ahogy ismerjük nem egy kapkodó idegbeteg, szóval jól megemészti majd a levelünket mielőtt válaszolna, holott én már most izgulok, hogy mehetünk-e vagy új helyet kell keresni. Azért írtunk egy másik pasasnak is szállás ügyben, az jobb környéken is lenne, de ott meg a lakást nem ismerjük, meglátjuk ki ad jobb ajánlatot :)

Elkezdtük intézni a kisállatok szállítását is, Edit talált egy ausztrál céget, akik ezzel foglalkoznak, Arkadij felvette velük a kapcsolatot, egyelőre megy a levelezgetés, hogy honnan hova, meg mikor, milyen állatok, de legalább elindult ez is, most várjuk tőlük az árajánlatot. Gondolom azért is tart tovább, hogy írjanak ők is, mert elvileg full szolgáltatást nyújtanak, chipezéstől, oltáson át a vértesztig (mondjuk lövésem sincs, hogy mindezt hogy menedzselik le Au-ból) de ezeket mi már megcsináltuk, csak doboz kell az állatoknak, meg repülőjegy, aztán a karanténba leszállítani őket. Remélem hétfőn jön ezekre a levelekre válasz, mert nagyon izgulok, jó lenne valami biztos is, meg amit kipipálhatunk a feladatlistán.

Izgalmas napok jönnek, agyalunk a felmondáson is, hogy mikor és hogy lenne a legjobb, mert már nem akarok túl sokáig dolgozni, de otthagyni se akarom őket hirtelen, szenvedek ezen eleget. Nem tudom időben hogy lenne jó, annyi mindent kell pakolni, közben meg azt se tudom mit akarunk kivitetni, nagy szar ez az egész. Közben meg persze állati izgalmas is :D