Nagy nap ez a mai :) Úgy alakult, hogy ma színt vallottam a munkahelyen előre meg nem fontolt szándékkal, mondhatnám az események szerencsés alakulása folytán csodásan tökéletes alkalmam nyílt erre.

Az történt, hogy a közvetlen munkatársam felmondott ma (vagyis nagyon szeretett volna, de szarul írta meg a felmondólevelet és a főnökség nem fogadta el, plusz a főfőnök nem is volt bent, hogy aláírja, vicces). Bejött reggel, kérdeztem tőle, hogy a jövőben tervezett egyik megoldandó problémával mi lesz, hogy lesz, mire ő így elkezdett hebegni habogni, hogy halasszuk el, meg ne kezdjünk bele, mert több okból is felejtős. Kérdeztem, hogy milyen okokat tud felsorolni, azonkívül, hogy egyikünknek sincs hozzá kedve? Akkor mondta, hogy hát a kisfőnöknek akart szólni először, de hát hogy ő tulajdonképpen a felmondását hozta ma be. Ó, igazán?- mondtam én. És nagyjából ennyiben is hagytam a dolgot, valahol számítottam rá, mert ezt már pedzegette régebben, de nem vettem komolyan, mert már volt ilyen felmondós rohama, aztán sose volt belőle semmi. Persze attól, hogy nem mutattam túl nagy érdeklődést majd szétvetette az ideg, azért csak elkezdett mesélni. Hogy felmond, mert hazaköltözik. Nocsak, ez új, tán csak nem valami dráma van? Nem, nincs, csak hazamegy mert be akarják indítani a faszijával a saját vállalkozásukat... éttermet nyitnak...mert a pasinak ez az álma... Kérdeztem, hogy azért ezt jól meggondolták-e, mert ha a vonat elé ugranak az egy gyorsabb és fájdalommentesebb formája az öngyilkosságnak, de le lettem hurrogva, hogy tudja mit csinál. Persze, nem ismerem a fasziját, nem tudom, hogy neki mennyi tapasztalata van a vendéglátásban, de gyanítom nem sok, tekintve, hogy nem abban dolgozik, és a kollegina sem, sőt a kollegina családja sem, de ez nem rám tartozik, nem is az én ügyem, not my circus, not my monkey.
Később befut a kisfőnök is gyanútlanul, jól le is támadta a kollegina, hogy hát hozott valamit, a felmondását. Kicsi hatásszünet, a kisfőnök azt hitte hülyéskedik, aztán jön a jaj de miért, mi lesz stb, vendéglátós lemez újra pörög. Ez a rész engem már nem nagyon érdekelt, nyugisan üldögéltem a kis fotelemben, lökögettem a candy crush saga-t a telefonon, amikor előszednek engem is, hogy engem ez nem ráz meg különösebben... vigyorgok, hogy hát nem, tényleg... őő hát izé, számítottam rá, nézek közben ártatlanul.
Aztán csak nem akartak leszállni rólam, mondja a kisfőnök, hogy valahogy gyanús neki a pofám, majd biztos jól otthagyom én is, mert szülni fogok, érzi. Mondtam, hogy rosszul érzed, nem azért hagylak itt :D Ehhez már vigyorogtam, mint a tök, hátha viccnek veszi, de mondta, hogy "firnyákos" a mosolyom, mondjam el mi van. Hümmögtem, meg halottnak tettettem magam, de csak nem akart békén hagyni, mondtam, hogy rendben van, elmondom, de nincs nyivákolás, meg hiszti.
Aztán kiböktem, hogy januárban* elmegyek, vissza se nézek. Volt hüppögés, meg nagy kerek szemek, hogy baszki komolyan? Hát igen... de hogyhogy? Aztán elmeséltem, hogy hogy...
Rámzúdítottak egy tonna kérdést, hogy akkor mi, meg hogy, ők is jönni akarnak :D Aranyosak voltak azért, mondtam, hogy ez még nem publikus, a nagyfőnöknek még ne mondjanak semmit, meg a többi kolleginának se, mert egyelőre a január a biztos, más nem, és nem tudok én se többet mondani, baszkurálást meg nem szeretnék. Alapvetően jól fogadták a hírt, kiderült, hogy januárban a kisfőnök részlege is elköltözik másik épületbe, úgyhogy így is-úgy is bomlott volna a csapat.
Igazából nem így terveztem színt vallani, de végül jól jött ki a dolog, mert ha most nem mondom el, akkor később sztem tuti sértődés lett volna, így meg el tudtam magyarázni, hogy miért nem szóltam előbb, az okokat, a miérteket. Úgy tűnt megértik, nincs sértődés, meg semmi cirkusz, de azért megleptem őket :)

Nagyon nagy megkönnyebbülés, elmondhatatlanul könnyebb a lelkem, eléggé nyomasztott ez a dolog, mindent fapofával kellett intézni, facebookon mindenkit le kell tiltani, ha olyat osztok meg, telefonon csak félszavak Arkadijjal, szóval szar volt na, de ennek most úgy tűnik vége :) Jó érzés, ha nincsenek titkai az embernek :)

*sajnos az októberi utazás januárra datálódott, részben a nyelvvizsga miatt, részben Arkadijnak is vannak tgy vizsgái még, meg rengeteg minden tanfolyam, úgyhogy belecsúsztunk volna már a karácsonyi időszakba, akkor már inkább még itthon ünnepelünk, aztán január közepefelé indulunk. Arkadijnak mondtam, hogy ez a deadline, nincs tovább tologatás, mert én a szülinapomon a tengerben akarok ülni egy koktéllal és egy zacskó caramello koalával, jár nekem erre a szép kerek számra egy nyári szülinap :) Vele, vagy nélküle, de én megyek :) Azt mondta inkább jön, mert még a végén nem találok oda.