Ma voltunk Borisszal is állatorvosnál, megvizsgálta, megröntgenezte, van jó és rossz hír is. Jó hír, hogy a csontosodás előrehaladottabb állapotban van, mint anyósom cicájánál, holott Borcsi egy évvel fiatalabb, úgyhogy a doki szerint ezzel nem lesz baj, néhány ízületnél le be is záródott neki a növekedési zóna, pár van nyitva, de azoknál is egy vékonyka vonal jelzi csak. A rossz hír, hogy diszpláziás mind a 2 csípője szegénynek, és ez idős korában okozhat majd bajokat, főleg arthrózist. Egyelőre teendő nincsen, mert jó állapotban vannak az ízületek, jó az izomzata, ideális a testsúlya (erre is figyelni kell) sok mindent nem tudunk tenni. Vázoltuk a dokinak a helyzetet, hogy utazunk és visszük a cicapöcköt is, véleménye szerint nincs akadálya, nem fenyeget a veszély, hogy megérkezés után 3 hónappal műteni kellene. Szóval egyik szemünk sír, a másik nevet, bár azért annak nagyon örülünk, hogy akut probléma nincsen és fájdalmai sincsenek a cirmaléknak.

A hétvége nagy részében macskáztam, anyósomnak dolgoznia kellett, úgyhogy macskaszitterkedtem nála. Nem volt életem legszebb 2 napja, de túl vagyunk rajta. Vasárnap konkrétan azt hittem estére annyi a cicának, nagyon rosszul volt, ráadásul pisilni se pisilt akkor már 2 napja, úgyhogy reggel nyitáskor már az állatdokinál toporogtunk, hogy csináljon valamit. Kiderült, hogy csak félig van tele a hólyagja, meg ilyenkor belefér, ha sokáig nem pisil, végül ez a kérdés hétfőre oldódott meg magától, de addig azért izgultam, hogy mi lesz (pénteken délben műtötték, és hétfő reggel pisilt először, durva). Szegény nehezen viseli a gallért, de hát ez van. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem könnyebbültem meg, mikor kiderült, hogy Borisznak nincs ilyesmi baja, és ha műteni is kell az is sok év múlva lesz, azt hiszem be is diliznék, ha most kellett volna. 

Szombaton délután átmentünk Norbiékhoz bandázni, a fiúk otthagytak minket Esztiket, tök jót beszélgettünk, kiveséztük a gyerek témát és elmondhatatlanul megnyugtató volt. Ugyanúgy gondolkozunk a gyerekvállalásról mind a ketten, és annyira felszabadító volt végre valakivel úgy beszélni erről, hogy nem feszengek, hogy mikor kezd el csesztetni, hogy tik-tak-tik-tak, és ugyanúgy gondolkozik, ugyanazon a véleményen van, mint én :D Jó volt, jól éreztük magunkat nagyon, Arkadijt megint féltékennyé tettem, mert valamiért Malac megint kipécézett magának ölikézésre ( 2x is!! :D ), még a végére szerelembe esünk egymással :D 

Hétfőn beszéltünk a Crown-al, 31-én jönnek felmérni, hogy mennyi cuccal számoljanak, aztán november 11-én rámolnak össze és útnak indul a motyónk. A hét többi részében felmérem, hogy mi az amit viszünk, bár nagy része fejben már megvan, de kell egy lista, meg végigjárok minden szekrényt, mert a fele így is kihullik a fejemből, hogy mire bólintottam rá, hogy jöhet. Rohadt nehéz ez, nem bánnám, ha nyernénk a lottón és azzal megoldódna ez a mit vigyünk kérdés (is) :)