Ma olyan jó kis délutánunk volt Arkadijjal, ami már régóta nem, és igencsak szívmelengető volt. Nem történt semmi extra, csak megbeszéltük, hogy ma megyünk a Vörösmarty térre a karácsonyi vásárba bóklászni, meg nekem karácsonyi ajándékot nézelődni.
Olyan 3 óra körül indultunk, hogy már kicsit sötétedjen, de még a nagy tömeg előtt érjünk oda. Iszonyú hideg van ma, az az igazi gusztustalan nyálkás-nyirkos hideg, ami bebújik a kabát alá és a kesztyűbe, akármit veszel fel, átfagysz 3 perc alatt.
Először nem volt valami nagy kedvem bóklászni, azon kivételes ritka alkalmak egyike volt a mai délután, hogy Arkadijnak több kedve és lelkesedése volt, mint nekem és ez valahogy az én hangulatomat is meghozta. Nagyjából a szokásos árusok voltak kint, akiknek a portékáját már ismerjük, de találtunk néhány újat is, akik érdekes és klassz dolgokat árultak. A vásár valahogy most kisebb volt, mint szokott lenni, de valahogy jobban éreztem magam. Nem volt tömeg, nem volt taszigálás, lehetett nézelődni és Arkadijon is éreztem, hogy elvan, nem sürget, hogy fázik, éhes, menjünk már :) Mikor találtam magamnak ajándéknak valót megnyugodott, hogy akkor mégse állok majd a fa alatt üres kézzel, egész felvidult, bár nem teljesen értem miért stresszel ennyire ezen, amikor megbeszéltük, hogy nem idegeskedünk ezen idén.

Kicsit talán benne volt ebben a mászkálásban az is, hogy ki tudja mikor jövünk újra, most egy darabig, ha minden jól megy nem lesz hideg karácsonyozás, és azért ezek a kézműves vásárok nekem hiányozni fognak. Szinte sose veszünk semmit, vagy csak apróságokat, de szeretek elnézelődni, meg egy-egy szebb darabnak a történetét meghallgatni, hogy s mint készült, ha éppen beszédesebb kedvében van az eladó/készítő.

Nem történt semmi különleges délután, de azért mégis magammal viszem ennek a vásárnak az emlékét, kicsit el is búcsúztam a Vörösmarty tértől, meg a nagy karácsonyfától. Még a hideg is hiányozni fog, és az érzés, hogy bánom is ha büdös leszek, de jó odaállni a kürtöskalácssütő parazsa mellé, kicsit kiolvadni.

Vásározás után elmentünk bevásárolni a karácsonyi vacsihoz, amit lehet előre, hogy ne utolsó pillanatban kelljen és pár dolog lemaradt még, most mégis úgy érzem, hogy idén talán tényleg sikerül egy nyugis ünnepet összehozni. Lesz süti, lesz vacsi, lesz fa, lesz ajándék, lesz egymásnak örülés, de talán idén elmarad a rohanás, és veszekedés, mert az elutazás miatt annyira leegyszerűsítettük a karácsonyt, hogy lassan tényleg nem marad min stresszelni :)