Hosszú, de legalább részben eredményes napok állnak mögöttem. Az első részt gyenge idegzetűek ugorják át, én szóltam :)

Szerdán délelőtt elmentünk anyósommal állatorvoshoz (megint), most kivételesen Csaba cicáját vittük, aki nálunk telel, amíg ő nyaral, viszont el kell kezdeni a cicának is a kivándorlását intézni, ami Csaba távollétében ránk hárult (ettől voltam paprikás, hogy van nekem elég gondom enélkül is, meg ritka szarul bírom az állatok orvoshoz hurcolását, hiába tudom, hogy nincs baja, meg nem beteg, ha tudom, hogy szuri lesz én már ki vagyok borulva előre, inkább engem szúrjanak meg 5x, de ne az állatot). Szóval felpakoltuk Nudlit és elindultunk Békásra, ami iszonyat messze van tőlünk, de ott dolgozik Arkadij gimnáziumi osztálytársa, aki szerintem tök jó állatorvos, legalábbis nálam nyert ügye van a pasinak, mert a mi állatainktól profin levette a vért, meg a rendelővel szemben van a labor, ahova a vért le kell adni vizsgálatra, és egyáltalán, Dr. T. már ismeri a dörgést. Ez így szép elképzelés volt, de sikerült éppen azon a napon menni, amikor ő nem rendelt, csak az anyukája (családi vállalkozás). Először örültem, mert Dr. Anyu is nagyon ügyes, Boriszt ő ivartalanította és nagyon elégedett voltam vele akkor. Amikor viszont elkezdett kérdezgetni, hogy akkor mi, meg hogy, felhívta a labort, aztán Dr. T-t is, már tudtam, hogy baj lesz, vagy legalábbis nem lesz sima a dolog. A gondok ott kezdődtek, hogy Nudli már a hordozóban elhisztisedett (sokat utaztunk Békásig ugye), így amikor meghallotta a hajnyíró hangját, olyan veszett üvöltésbe és kapálózásba kezdett, hogyha polip lennék se tudtam volna visszatartani. Valahogy nagy nehezen sikerült egy picurka darabot leborotválni, aztán megszúrni, de a vérét nem akarta adni a cica, az istennek se sikerült vért venni tőle. Viszont legalább további harcok folytak, melynek eredményeképpen a tű kicsúszott és a vér is folyt patakokban mindenfelé. Itt már nagyon úgy voltam, hogy na ebből elég, ha Csaba hazajön intézi ő úgy, ahogy akarja, de én nem csinálom, elég nekem a saját gyerekeimért aggódni. Dr. Anyu rendbe tette a cica lábát, fertőtlenítette, bekente, leragasztotta, én dajkáltam, nyugtatgattam, aztán vissza a dobozba. Dr. Anyu aztán mondta, hogyha kocsival vagyunk akkor menjünk már át a másik rendelőbe, ahol Dr. Apu dolgozik, mert ott ketten vannak állatorvosok, és majd ők jobban értenek hozzá. Remek, Nudli úgyis imád autózni. Átautóztunk, ahol az a remek hír fogadott minket, hogy Dr. Anyu további telefonálgatásokat folytatott a laborral, ahol kiderült, hogy csak akkor tudják a vértesztet megcsinálni, ha az állatorvostól kapnak egy, a labor oldaláról letöltött, hivatalos kérőlapot, amihez regisztrálni kell az online rendszerbe. Dr. Apu és a segédje, vagy nem tudom ő kicsoda volt és ha olvassa bocsánat, hogy lesegédezem, szóval ketten az online regisztráción ügyködtek, de sehogyse sikerült nekik, mert nem jött a visszaigazoló e-mail. Na jó, mindegy, a vért ettől még le kell venni, mondták, hogy Dr. Segéd majd megy délután a laborba, addig biztos sikerül a regisztrálás. Dr. Apu megfogta a cicát, Dr. Segéd profin megszúrta, sikerült vért venni végre valahára nagy nehezen, mert valamiért nagyon sűrű volt a cica vére, és nagyon nehezen jött. Persze mikor a tűt kihúzták megint ömlött mindenfelé, én már az ájulás határán voltam, bírom én a vért, ha emberből folyik, de az állatokat semmilyen formában nem bírom szenvedni látni. Lábikó leragaszt, cica dajkálás, dobozba, fizetés. A vért elkértük, hogy majd visszamegyünk mi a laborba, és kiderítjük, hogy mégis akkor mi van, mert sehogy nem volt világos, hogy akkor kinek milyen lapot, hova, milyen regisztrálás kell. A laborban egy fiatal csajszi végre elmagyarázta normálisan, hogy mire van szükségünk pontosan. Azt mondta, hogy a tesztet el tudják kezdeni csinálni, de az eredményt akkor kapjuk csak meg, ha a hivatalos papír befut egy állatorvostól. Kitöltetett velem egy nem hivatalos papírt, amin megadtam Dr. T-t állatdokinak, hogyha hívni kell valakit, akkor őt, mert ő elvileg tudja mit kell csinálni, hiszen már 3 állattal ezt lenyomta tavaly. Cirka 2 órás ide-oda rohangálás után félig eredményesen hazaautóztunk az addigra félholtra rémült Nudlival. Itthon hamar megnyugodott, kapott vigasz túrórudit aztán letette magát, hogy kialudja az átélt borzalmakat. Én is így tettem, szerintem én jobban kikészültem, mint a cica.
Délután elmentünk edzeni (nehéz volt, de jó volt, juhúúú) aztán kicsit angoloztunk, amikor csörgött a telefon. Dr. T telefonált, hogy ő már be van regisztrálva a labor rendszerébe a mieink miatt, és kellenének neki Nudli adatai is. Bediktáltam, ő megnyugtatott, hogy ne fossak, leadja a papírokat, most már minden oké, meglesz a véreredmény, majd szól. Igazából az egészben attól féltem, hogyha mégse indítja el a labor a hivatalos papír nélkül és megromlik a minta és megint végig kell ezen rángatni a macskát, én belepusztulok.

Csütörtökön elmentem az összes létező hivatalba, ami a szakmámhoz kapcsolódik, hogy itthon mi a módja a működési engedélyem szüneteltetésének, vagy kell-e egyáltalán jeleznem, hogy én most egy kicsit nem itthon leszek. "A" hivatalban, ahova először mentem közölték, hogy ők ezzel nem foglalkoznak, menjek át "B" hivatalba, de náluk, mint "A" hivatalnál nem kell semmit csinálnom. Szuper, elbattyogtam előbb "A/b" hivatalba, ahol egy papírért kuncsorogtam, amivel igazolják nekem, hogy itthon ebben a munkakörben dolgoztam, és nem öltem meg senkit, anyagi kárt nem okoztam, meg egyáltalán, nagyon kedves és rendes munkaerő vagyok (jó, ez igazából nincs is benne). Ott a kislány kezembe nyomott egy 3 és fél km hosszú listát arról, hogy milyen papírokat kell vinnem, és egy csekket, amin egy olyan összeg volt, hogy ha nem ültem volna, biztos leülök, hogy fizessem be, mert ennyibe kerül. Mikor fellocsoltak a sokkból elindultam "B" hivatalba a további kérdéseimmel, ahol nagyjából kaptam is néhány megnyugtató választ, hogy mi a teendő (semmi), de ha biztosra akarok menni, menjek "A" hivatalba. Itt kiröhögtem a nénit, de csak kedvesen, hogy onnan jövök, és ide küldtek, és ha ők se tudják melyik iroda tudja a választ, nekem honnan a bánatból kellene tudnom? Azért sikerült dűlőre jutni, és elindulni "C" hivatalba a további kérdéseimmel. Ott egy nagyon vicces idősebb nénike segített, aki először nem értette mit akarok, majd némi vitatkozás után megértette, de végül ráhagytam, hogy hagyjuk a fenébe, inkább befizetem ott is pénzt (éves tagdíj valami 7900 ft), amit kell, és akkor a gond letudva egy évre. Innen elindultunk a Központi okmányirodába beszerezni "A/2" hivatal számára a papírokat, de mikor megláttuk, hogy az utcán a sor vége, inkább hazajöttünk, elvégre másnap is van nap.

Így érkezünk el a mai naphoz, a délelőtt csupa kellemes meglepetéssel szolgált. Reggel nyitásra mentem az okmányirodába, ahol kiderül, hogy nem kell papírt venni a postán az erkölcsi bizonyítványhoz, mert online megy a dolog (hol tart már a tudomány!) adott egy csekket az információs maca (4400 ft) 2 ajtónyira volt a posta, ott befizettem, aztán beültem a sorba. Kb 40 perc és 2 szuperkedves ügyintéző után készen is voltam, megkaptam az erkölcsimet, hogy tiszta vagyok, nyargaltam vissza "A/2" hivatalba a papírokkal, ahol miután átjutottam a szigorú portáson, felmentem az irodába, ahol nem volt senki. Szerencsémre épp akkor jött a tegnapi ügyintéző, aki először kérdezte mit akarok, megmondtam, mire közölte, hogy nincs ügyfélfogadás ma. Biztos kiült a fejemre a kétségbeesés, mert miután benyögtem, hogy de, de hát itt van minden papír, mondta, hogy najójöjjöngyorsan, én meg fénysebességgel le is csaptam magam az első székbe, mielőtt meggondolhatta volna magát. Nem egészen 3 perc alatt végeztünk, papír majd egy hónap múlva lesz kész, nem kapkodnak. Az egész rohangálás, intézkedés nem volt 2 óra. Mondom én, hogy ez már a ló évének szele :D

Most este pedig megkaptam a szalagavatós videónkat, végignéztük Arkadijjal, kicsit megkönnyeztem :) Szép voltam, fiatal és nagyon vékony. Olyan furi, mert akkor sem voltam elégedett magammal, nem találtam magam sem szépnek, sem vékonynak, pedig... de hülye voltam :D Jó motiváció a továbbiakhoz legalább :)