2014. január 27., hétfő

Nem mondhatnám, hogy nagyon képben vagyok azzal, hogy mi történt ma. Úgy általában olyan kótyagos a fejem, hogy csak külső szemlélője vagyok az eseményeknek és azért az elszenvedője is, mindjárt mondom min szenvedek :D

Az utazás viszonylag eseménytelen volt, apa vitt minket Bécsig, ott repülőre szálltunk, Dubajig olvastam, kicsit szundikáltam, bámultam ki a fejemből. Dubajban valahogy felpörögtünk a tranzitban, jöttünk-mentünk, remekül szórakoztunk, aztán becsekkoltunk. egy pár épp akkor upgrade-elt bizniszre, azt hittem ott helyben megüt a guta :D Az út unalmas volt és nekem nehéz is, nem nagyon tudtam aludni, összességében egy 3 órát ha aludtam részletekre osztva a 12-ből. Arkadij elég sokat horpasztott, mire megérkeztünk nekem már minden mindegy volt, csak a fejemet hadd tegyem le valamire. A vámon marha sok időt elszartunk, csomó mindent megnéztek, beleszagoltak, rákérdeztek, már a végére úgy voltam, hogy tartson meg mindent, csak egy tiszta bugyit adjon és hadd menjünk, mert állva elalszom, mint a lovak. Amúgy rendesek voltak, nem volt semmi gáz, pipadohányt vettek el, mert abból többet hoztunk, mint szabad lett volna. Még a biosecurity-t (drogkereső kutya) is ránk küldték, nagyon csóvált a nagy bőröndnek.amiben a cicák aludtak, édes volt, de mivel szolgálatban volt nem álltunk le barátkozni vele :) A kijáratnál Anitáék vártak zászlóval, ovációval :D Gyors felvettük a kocsit, aztán irány az ágy. Persze már átestem a ló másik oldalára, olyan fáradt voltam, hogy nehezen aludtam el.

Reggel arra ébredtem, hogy egy tyúkudvarban vagyok, olyan rikácsolás és csipogás volt, hogy fél 7kor felkeltettek a férgek. Ma gyakorlatilag zombi vagyok, csak nézek előre, meg vetődök jobbról-balra, nem találom még a helyem, meg igyekszem nem vízszintbe kerülni, mert olyan vagyok, mint azok a nagy babák, vízszintben becsukódik a szemem. Nagyon finom meleg van, nekem valami baj van a hőmérőkémmel, mert reggel nyár van és 36 fok felkiáltással felvettem a rövidgatyót meg pólót, aztán nagyon hamar hosszú mackóra cseréltem és gondolkoztam egy pulcsin is. Később jobb lett, a napon azért nem ülnék hosszabban, mert felforrnék, de egyelőre jó hosszúban is. Ebéd után kicsi szundi, alig bírtam felkelni, nagyon húzott az ágy, ilyesminek képzelem a futóhomokot, mint amilyen most ez az ágy, ébredés után meg tengerpartozás, le kellett ellenőrizni, hogy megvan-e még :) Megvan! Botor módon mezítláb mentem a kocsitól a vízig (eleinte, a végén már szaladtam) annyira forró volt a homok, meg is égett a talpacskám, úgyhogy ezen szenvedek most. Jó, hülye vagyok, tudom, de Anitáék azt mondták sose szokott ennyire felforrósodni, vagy csak nekem van nagyon nyomi bőröm. De legalább le nem égtem, az is valami. Holnap első körben beszerzünk valami árnyékolót, meg egy gumiklumpát :D Aztán én haza se jövök a partról, Arkadij majd csinál, amit akar.

Este 8 van, szerintem 10-kor már le lehet feküdni, igaz?

3 kedveske:

Péter írta...

És akkor még egy lényeges kérdés: aztán pókok, olyan ugrós félék, vannak e már? :o))

Esztimese írta...

Ugrós nem, de most írtam neked egy pókosat, amitől még most is frászban vagyok.

Dóri írta...

Sajnálom hogy ilyen nehéz volt...bár ez egy hosszú út volt, így érthető ha kótyagos voltál. Kitartás hamarosan jobb lesz. :)

 

Blog Template by BloggerCandy.com