Pókos bejegyzés Péternek

Olyat láttam ma, hogy kis híjján összeszartam magam, pedig nem vagyok alapból egy pánikolós darab.

Ültünk szépen a kocsiban, mint a jó gyerekek, Arkadij éppen jobbra nézegetett, hogy kikanyarodjunk, én pedig balra a tükröt, na nem mintha látnék benne valamit, csak úgy bambultam arrafelé. Aztán ahogy nézegetek, egy akkora kibaszott nagy undorító, ocsmány pók szaladt át a tükrön és bújt be mögé, hogy majdnem elájultam. Sikoltoztam, hogy jézusúristenodanézzmiapicsaaz, de Arkadij oda se bagózott, egyedül kellett megbirkóznom a látvánnyal. Az, hogy nagy volt, egy dolog. Hogy szőrös és vaskos lábú förtelmes jószág, az egy másik. De hogy ilyen iszonyú gyorsan mozogjon, az már sok volt nekem. Még jó, hogy fel volt húzva az ablak, le se merem azóta húzni, mert nem tudom bent van-e még a tükör mögött, vagy azóta lelépett, mert minden bátorságom összeszedve megkopogtattam egy bottal a tükröt, de nem történt semmi. Komolyan mondom még most is sokkos vagyok tőle, gondolkoztam hogy lerúgom a tükröt és azt mondom, hogy egy motoros vitte le, úgyis biztosítva vagyunk. Most egyfolytában pókot látok mindenhol és ÉRZEM hogy rajtam mászik.

Persze az is lehet, hogy hallucinálok az alvásmegvonástól.