Sajnos mind a ketten hajlamosak vagyunk elpatópálkodni az időt, ennek megfelelően most kapkodunk és rohanunk. Persze nem várt események is most történnek, úgyis pont van idő ezek menedzselésére.

Úgy kezdődött, hogy októberben néhány alkalommal iszonyú fejfájásra ébredtem, amire semmi gyógyszer nem hatott, meg úgy egyáltalán semmi. Ez volt 3-4 alkalommal, aztán valahogy rájöttünk, hogy a friss levegő segít és nyitott ablaknál aludtunk, és ez úgy tűnt megoldást hozott a problémára, egész december végéig jól is voltam. Aztán mikor máskor ugye, karácsonykor jött megint a disznó fejfájás, hiába volt nyitva az ablak... semmi sem segít, csak a meleg "borogatás". Van egy lenmaggal töltött párnácskánk, amit a mikróban lehet felmelegíteni és azt tettem a fájásra és úgy tűnik segít, mert negyed óra alatt elmúlt eddig minden alkalommal. Ilyen utófájás persze maradt egész nap, de azzal már vígan lehet jönni menni, nem a sötétben-sarokban sírdogálós várom a halált jellegű fejfájás az már.
Sejtettem az okát persze, de azzal úgysem tudok mit csinálni, hogy többet izgulok, mint amennyit nem. Az egész Ausztrália dolog, az angol, az utazás, az állatok, a lakás, a munka, az itt hagyott család, hogy ott ne menjünk mások idegeire, hogy elkészül-e a jogsim időben, és persze az ugye nincs agydaganatom problémákon rágódás nem valami egészséges. Mivel a jogosítványom is éppen februárban jár le (mikor máskor) elhúztunk a háziorvoshoz, hogy írjon egy alkalmassági papírt, és ki is faggattam a szerintem migrénes fejfájásaimról. Állatira megnyugtatott, mert szerinte a tüneteim nem tipikus migrénes tünetek, és kéne egy CT. Ja persze, 3 hét alatt CT, itthon, muhahahhaaa. Kicsikartam belőle egy beutalót a neurológiára, na nem mintha kellett volna, de jobb ha van, mert inkább egy szakemberrel nézetném meg magam. Nem mondtam ezt neki persze, de nem bízom ebben a dokiban egyáltalán, biztos szenzációs orvos volt 30 éve mielőtt... de ezt hagyjuk. Csütörtökön felhívtam a régi kolléganőmet a neurológián, hogy tudna-e nekem valakit szerválni, aki megvizsgál, mert sürgős lenne és nem akarok a szakrendelésre menni és a 235. lenni aznap az ottani dokinak. Mondta, hogy szabin van, hétfőtől dolgozik, de intézkedik.

Szombaton elmentünk a szemésznénihez is, aki egy nagyon cuki tündér, csak mindig a frászt hozza rám. Most mondja, hogy sokat stresszelek (na ne mondja!) és tök száraz a szemem, mint a tapló, és szörnyű erezett és a szemfenék vizsgálat után közölte, hogy ugrál a vérnyomásom, nem magas? Ott már majdnem elájultam, hogy nekem annyi, elárasztottam kérdésekkel, mire kiderült, hogy nincs semmi dráma, mert amit lát az ereken nem állandó konstans magas vérnyomás, hanem csak időnként felmegy. Mondjuk ha sportolok? Meg mert hülyére izgulom magam? Hát igen, mondja ő.... és hogy igazából ezzel nem is kell foglalkozni. Szuper, akkor miért hozta rám a frászt? Hogy felmenjen a vérnyomásom? :D Persze amúgy minden rendben, a szemem nem romlott (nem is javult :/ ) a szárazságon kívül tök rendben van, még a feneke is, meg az ereim, meg mindenem. Éljen éljen :)

Hétfőn hívott a kollegina, hogy a főorvos vár szeretettel, mehetek. Szuper, el is poroltunk a kórházba, így is tök sokat kellett várni, de azt hiszem megérte. Nagyon rendes volt a doki, alaposan megvizsgált, kikérdezett, odafigyelt a tüneteimre, nem vette félvállról (mint a házidoki) amikor mondtam, hogy azért eléggé rohadtul meg vagyok ijedve. Azt mondta, hogy akármit mondott a házidoki, én bizony tipikus migrénes tüneteket produkálok, és még örülhetek, mert magamtól találtam rá megoldást, és negyed óra-20 perc alatt elmúlik, bezzeg másoknak... itt megkértem, hogy ne mesélje el, hogy másoknak milyen, ez is épp elég szar és nem vigasztal, hogy fekhetnék 3 napig is sírva a sötétben a fájdalomtól. Viszont, hogy jó hír is legyen, nem lát semmit a vizsgálatok alapján, tök rendben vagyok, úgyhogy nagy dráma valószínű nincsen, de azért biztos ami biztos, egy MR-re néz nekem időpontot. Mert a CT-nek nulla értelme van (na ennyit a házidokiról), az csak a daganatokra jó, az MR viszont az érproblémákat is látja, meg a daganatot is, szóval szebb, jobb és menőbb vizsgálat (majd beragasztom a matricás albumomba az MR matricát). Szóval 20-án még megyek egy körre, klasszabb programot magam sem tudtam volna kitalálni indulás előttre.

Kedden elrongyoltunk az optikába, vettünk nekem szép új szemüvegkeretet, aztán bejártuk a fél várost, hogy Arkadijnak is találjunk keretet (nekem 10 keretből 9 jól áll, neki 10-ből 9 szarul, a maradék 1 pedig rémesen) , iszonyú nehezen, de találtunk egyet. Ezekkel átszáguldottunk a városon egy másik optikába, mert itthon kb 3 optika foglalkozik a clip-on technológiával, aminek a lényege, hogy a szemüveg lencsébe tesznek egy icipici mágnest, és csinálnak a lencse formájával megegyező formájú napszemüveg lencsét, amit csak fel kell cuppantani a rendes szemüvegre, és voilá! kész a napszemcsi. Olcsóbb, mint egy dioptriás napszemüveget legyártani, és jól is néz ki, legalábbis Arkadijé jól fog, az enyém meg lesz, amilyen lesz. Neki fekete a kerete és a sötét lencséket összetartó fémbigyó 3 színben válaszható csak (fekete, bronz és szürkésfémes) és nekem a keretem persze piros, így mindenképpen el fog ütni picit a clip-on lencse. Mindegy, elvileg jövőhétre kész a szép új szemüveg :) Az optikát pedig nagyon nagyon ajánlom tényleg, hihetetlen szuperek, értenek hozzá, segítenek, és valami egészen elképesztően kedvesek, még kaptunk kedvezményt is :) Rém elégedett vagyok velük, kár, hogy nem előbb találtuk őket :)

A mai napról majd holnap értekezek, arra még aludnom kell egyet, hogy mindenféle düh és káromkodások nélkül tudjak írni róla :D