Igazán sűrű és rohangálásban, sorban állásban bővelkedő napok állnak mögöttünk, de legalább sikerrel jártunk :)

Szerdán elmentünk az itteni okmányirodába nekem is csináltatni jogsit, ami csak elsőre ilyen egyszerű, mint ahogy írom. Normál esetben nem lenne bonyolult, de azok nem mi vagyunk, akik a normál esethez tartoznak. Először azért fordultunk vissza, mert otthon hagytam a nemzetközi jogsimat. Nem tudom említettem-e, hogy kedden, mikor Arkadijét intéztük, akkor az enyémet azért nem, mert nem vittem magammal a magyar jogsit :D Szóval hazajöttünk, felszedtem az összes cuccomat, amiről azt gondoltam kellhet és visszaindultunk, kiálltuk a kilométeres sort, majd a hiperkedves ügyintézőnek vázoltam a helyzetet, miszerint a jogosítványom a férjezett nevemen van, de az útlevél, vízum, és minden, de minden Au iratom a lánykorira, ilyenkor mi van? Néz rám, uh-oh, that's a problem... mondja ő... na, kiváló, biztos voltam benne, hogy mehetek vissza a balettba ugrálni a tanpályára meg a kresztanfolyamra, de aztán hála az égnek kiderül, hogy csak prezentálnom kell a házassági anyakönyvit nekik. Kocsiba vissza, haza, papír felmar (rajta volt angolul is minden, halleluja :D). Vissza az irodába, nem kellett újra sorszám, mehettünk az előző kiscsajhoz, aki vigyorgott, mint a tök, választhattam magamnak nevet, hogy akkor a jogsin mi akarok lenni (lánykorit választottam, hogy ne legyen zűr, ha megállít a rendőr, vagy akármi, bár ha megállít akkor az már önmagában nagy baj :D ) sztárfotó, néhány aláírás és kész is voltunk. Szóval ha nem kell 3x hazamenni, mert botor módon valamit otthonhagysz, akkor elsőre is sikerrel lehet járni :)

Innen elhúztunk autókat nézegetni (ekkor volt a pókos intermezzo), útközben rohadtul eltévedtünk, majdnem a sivatagban kötöttünk ki, fura is volt, hogy oké, hogy nagyok a távolságok, na de ennyire? :D Kiautóztuk magunkat rendesen, elfáradtunk, pedig a java csak ezután jött.

Volt két ház, ami a hirdetés alapján akár szóba is jöhetett volna, aznap volt az open inspection, gondoltuk, elmegyünk, megnézzük magunknak. Hát, inkább kíméltem  volna az idegeimet. Az első ház gyanús volt kicsit, mert nem voltak képek, csak kívülről, 3 utcára volt a tengerpart, viszont ehhez képest nagyon olcsó volt. Kívülről még csakcsak elment, de belülről annyira lepra volt, hogy elmondhatatlan, majdnem sírva jöttem ki. Az egész inspection tök fura volt nekem, hogy odamegyünk 12-en legalább a házhoz, amiben laknak is, és miközben anyu főz a konyhában, egy csomó vadidegen nézi az otthonukat. Tisztára úgy éreztem magam, mint aki mások után leskelődik, kb be se mertem menni sehova, mert ott a személyes cuccaik vannak (másrészt olyan volt, hogy vegyvédelmiben se szívesen), rettentő hülye élmény volt. Gyorsan el is húztunk, mert volt egy másik ház is, bár én úgy voltam, hogy nekem ennyi egy napra bőven elég, inkább sátorozok a tengerparton, vagy megyek csövezni a jetty* alá. 

A másik ház nem volt annyira gáz, de azért eléggé, itt is sokan érdeklődtek. Biztos mi vagyunk rutintalanok, mert mások bemennek, mennek egy kört, és be is fejezik a nézelődést, mi meg mindenhova benézünk, többször körbejárjuk a témát annak ellenére, hogy kb az első 5 másodpercben már tudom, hogy én ide, soha, semmilyen körülmények között nem költözök be. 

Csütörtökön elmentünk az első autókereskedésbe, ahol több órányi vakarózás után megvettük a kisautót:

Nem értek hozzá, nem tudom a paramétereit, váltós és zöld, ennyit tudok. És rém büdös szegény, állott nyaralószaga van, de javul a helyzet :) Állati soká tartott, míg minden papír meglett, lemosták, megtankolták, tettek bele ablakmosó vizet, meg még egyszer kiporszívták (bár addig is tiszta volt). Kaptunk hozzá 3 hónap ajándék regisztrációt és 3 év szervizelést. 

A hazaút kalandos volt, Arkadij vezette a békát, én meg a pókos autót, mert azt meg vissza kellett vinni a kölcsönzőbe. Bal oldalon vezetés, automata autó és én. Bájos kombináció, igyekeztem nem ön- és közveszélyes lenni, sikerült is személyi és tárgyi sérülés nélkül elérni a célállomást. Vicces volt, mert azt mondták, mikor felvettük a kocsit vasárnap, hogy ha előbb hozzuk vissza, akkor visszakapjuk a fel nem használt napok árát, ami nem kevés pénzmag, erre mikor leadtuk, mondja Andy, az autóvisszavevő jómunkásember, hogy 50 dollár jár vissza :D Hát én azt hittem el is ájulok, ezért törtük magunkat, hogy vasárnap óta kocsikkal kelünk és fekszünk, hogy találjunk hamar egyet? Azért bementünk az irodába, ahol tisztáztuk a helyzetet, hogy több jár vissza, csak a béna rendszerük miatt nem tudják azonnal, csak pár nap múlva visszautalni, csak Andy az autóvisszavevő ember ehhez nem ért, mert az ő kis kütyüje, ami a blokkot nyomtatja csak azt az infót tudja, amit a rendszer küld neki. Na azééééért :) Innen haza már Arkadij vezetett, én csak az utcában mertem kipróbálni a kocsit, ott azért kisebb a balesetveszély. Mármint amit én jelentek másokra :D

Délután pedig elmentünk lakást nézni, ezúttal egy tök jót, illetve ami tök jónak tűnt, mert kép nem volt a neten csak kívülről. Olyat meg már láttunk :D Ez a lakás nagyon közel van, el is mentünk megnézi még mikor a hirdetést találtam, lakatlan úgyhogy jól körbekémleltük, bekukkoltam az ablakon és amennyit láttam, az nem volt lepra, és új(abb) építésű is, kíváncsiak voltunk milyen belülről. Az inspection-re kb 3 millió 400ezren érkeztek, volt ám jövés menés abban a kis lakásban, de sajnos érthető volt a nagy érdeklődés, mert normálisan nézett ki belülről, új, modern, nem lelakott, nem mocskos. 2 embernek éppen pont jó, úgyhogy ott is hagytuk az összes papírunkat és a jelentkezésünket, meg beszélgettünk az ingatlanossal sokat, hogy jó benyomást tegyünk. Kedves, több diplomás európai pár, felelős állattartók, rendezett anyagi háttérrel :D Azt ígérte az ingatlanos maca, hogy péntek délután visszajeleznek. 

A péntek ennek jegyében telt, hogy izgultunk, mi van már, és hogy lekössük magunkat elmentünk a Big W, K-mart és Target túrára. Ezek ilyen vegyes mindenféle boltok, kaja kivételével mindent kapni bennük, ruha, játék, kerti cuccok, állattartáshoz cuccok, bőrönd, táska, lakásfelszerelés, autós cuccok, tisztítószerek, még vagy egymillió egyéb dolog és mindig valami éppen akciós. Nagyjából felmértük a terepet és mikor kellőképp kicsináltuk magunkat a bóklászással hazaindultunk, ahol az a levélke várt, hogy:

Congratulations on your new home! 

Nagyon örültünk, kb kibújtam a bőrömből, délután rá is kattantam a gumtree-re (helyi vatera) és a mindenféle helyi bútorboltok honlapjára, hogy mi kellhet és hol mi van jóárasítva. Sajnos az itteni honlapok eléggé le vannak sajnálva, kb az árukészlet negyede ha fent van, úgyhogy a mai napot arra szántuk, hogy elmentünk mindenhova, ahova csak eszünkbe jutott. Nagyjából összeállt a kép, hogy miket kell venni, egyelőre nagyon zen berendezésű lesz a lakás, mert tényleg csak a legszükségesebbeket vesszük meg, aztán majd alakul a dolog később. 

Iszonyúan örülök a házikónak, szeretni fogják az állatkák is szerintem, és klassz lesz ott nekünk :) Valamikor a jövőhéten jön vissza az ingatlanosunk (elment valahova "vidékre"), most csak egy helyettessel tudtunk elmenni és lemérni a dolgokat, szerintem hétfőhöz egy hétre már lassan be tudunk költözni. Meglátjuk, rajta vagyunk az ügyön, aztán jöhetnek az állatbabák is végre :) Édespofák, nagyon hiányoznak.

*iszonyú hosszú stég szerű építmény, ami messze benyúlik a tengerbe, ott szoktak horgászni, aki illetékes