A héten nem voltunk a legjobb passzban, az idő is ócska volt a hét elején, úgyhogy a hétvégére megérkező vénasszonyok nyarának igencsak megörültem.

Nem tudom hány fok volt tegnap, olyan 30 körüli, és ragyogó napsütés, így elérkezettnek láttam az időt, hogy a kiskutyának megmutassuk a helyi "városligeti tavat". Otthon oda jártunk kutyát úsztatni, imádta, alig lehetett kirángatni a vízből. Kíváncsi voltam hogy az óceán hogy fog neki tetszeni, hiszen nagyobb víz, hullámzik is, szép hosszú a part, lehet szaladni, cserébe viszont sós :D

Már az autóban olyan izgalomba jött, hogy alig bírt magával, kidugta a fejét az ablakon és úgy vakkantgatott, mikor megérkeztünk úgy rontott ki a kocsiból, mint akit puskából lőttek ki, rohant végig a homokon, állati édes volt :) Mivel itt a partokon a szabály szerint este 8 után lehet csak elengedni a kutyát visszahívtuk, láncra vertük és úgy mentünk a vízhez, viszont ott megint elengedtük, aztán izgultunk, hogy nehogy egy vagyonba kerüljön egy kis pancsikálás, szerencsére nem jött senki hatóság :)
Először csak a partra kisodort és halmokban álló tengeri fű izgatta, de az nagyon, hempergett benne, túrta fúrta. Aztán csak besétáltunk a vízbe is, egy percig nem félt, pedig én azt hittem megijed, mert nagyon hullámzott. Ez a kis majom nem törődött semmivel, berohant, bevetette magát, harapta a hullámokat, aztán meg tüsszögött, prüszkölt, fröcskölt, és rohant ki, látszott, hogy meglepi a sós íz :D Hihetetlen cuki volt, nagyon élvezte a vizet is és a homokot is, nem győzte magát panírozni, túrta, ásta, hempergett a homokban :)

Ami a homokozás után jött azt már nem élvezte, ugyanis a kocsinál le kellett mosni őkelmét. A parton van majdnem minden kijáratnál* egy zuhany, ahol magadat is le tudod öblíteni, és egy alsó csap is, ahol a lábad, vagy a kutyát. Zserbó, amilyen nagy mellénnyel veti magát a természetes vizekbe, olyan nagy paragép, ha zuhanyról van szó. Alig bírtam fogni és legalább egy kicsit leöblíteni róla a 3 mázsa homokot, nagyon nem örült neki, de sajnos ez ezzel jár, nem tudom mások ezt hogy menedzselik, hogy viszik haza a kutyát a partról. Vagy csak simán leszarják, hogy beviszi a tonna homokot? Meg a só nem csípi ki a bőrüket?

A 2 cica jól van, nagyon bújósak, kedvesek, állandóan ölbecicák akarnak lenni, de most már teljesen megszokták a lakást, az új zajokat (kakaduk ugye :D). Borisz is megnyugszik lassan, ő még azért szeret a nyomomban lenni, sokat alszik az asztalomon, vagy mellettem a kanapén, vagy ahol éppen vagyok és oda tudja magát passzírozni valahova a közelembe, de többet van egyedül. Az első napokban alig aludt, mert ha én felálltam valamiért ő is felugrott, rohant utánam, most már azért ez nincs így, csak felnéz, hogy elmegyek-e és vissza is alszik :) Többen kérdezték, hogy a cicák nem sértődtek-e be, nincs-e büntetés a részükről? Eddig sem voltak egy sértődős cicák, de most pláne semmi ilyet nem tapasztalunk. A nagy bújóságból látom, hogy azért nem múlt el nyomtalanul ez a kaland nekik, viszont egyáltalán sincsenek olyan rossz állapotban lelkileg, mint gondoltam, hogy lesznek. Nem féltek, nem rettegtek a bútorok alatt, első perctől kezdve ettek-ittak-almoztak, nem volt büntiből össze vissza pisálás. Mindenki (én is persze) attól retteg(tem), hogy nem bírják majd az utat, vagy a karantént, nehogy belehaljanak a félelembe, vagy bármi más miatt meghaljanak nekem, de azt hiszem, hogy alaposan alábecsüljük ezeket az állatkákat, sokkal szívósabbak, mint azt mi gondoljuk :)


* nincs kerítés, vagy ilyesmi a part mentén, csak növények, bokrok és a vízhez a kialakított ösvényen tudsz lemenni, legalábbis ott érdemes :) ezeknek az ösvényeknek az úthoz közeli végén van általában kuka, pad, ivókút, zuhany