Itthon vagyok egyedül, ilyen sem volt még rövidke itt tartózkodásunk alatt. Mivel is üthetném el az időt, mint egy jó kis porszívózással, meg takarítással.
Pakolászok, rendezkedek, megyek ki a "kertbe", hogy kirázzam a rongyikámat, és látom, hogy a pókunk, ami fent van a tető és a falak alkotta sarokban, nagyban nassol. Odamegyek alá, hogy nézzem mégis mi van vacsorára, hát annyira megijedtem, hogy ihaj. Nem különben ő, mert közben valahogy megbasztattam a "hálóját*" úgyhogy berohant a sarokba, de ez a kb 3 másodperces kaland elég volt arra, hogy lelepleződjön a sunyi kis féreg. Igazából már mióta megvan lesem, mert gyanús volt és erre tessék, a mai napon bizonyosságot nyert, hogy ez egy redback. Szép nagy, pohos, pirospöttyös. Visszamentem a lakásba, magamra zártam a szúnyoghálót, aztán eszembe jutott, hogy óó, lakik egy másik is a garázsban. Na lehet tippelni, az mi. Hát persze, hogy az is redback, kisebb ugyan, de az meg a garázskapu sínje és a sarok között lakik, lent. Fejjel lefelé lóg, úgyhogy legalább elsőre megmutatta a hasát, amin szintén van egy jellegzetes foltja.
Most várom Arkadijt, hogy beszámoljak neki a kalandjaimról és megbeszéljük, hogy mi legyen ezekkel a férgekkel, mert maradni nem fognak az egészen biztos.

Gerald Durell megirigyelné mekkora természetbúvár vagyok, itt egy kép a garázspókról, amint másik pókot fogyaszt:

Tudom, hogy ritka szar fotó, de a fényképező ennyit tud én meg közelebb nem mentem, mert a "Hogyan csípett meg a redback" című posztot nem szívesen írnám meg :D

*amit sző az nem a klasszikus háló, hanem csak egy nagy vonalakban összegányolt ragacsos építmény