Tegnap végre megérkeztek az állatkák :)

Délután fél 4-re értek ide, addigra már olyan kész voltam, hogy majdnem hánytam az idegességtől, de azt meg nem tudnám mondani miért, ez az út semmi volt volt a többihez képest. Izgultam, hogy megjöjjenek, egyben legyenek.
Persze túl korán értünk oda a reptérre, és nem is a reptéren kellett őket átvenni, hanem egy másik épületben, ahonnan egy pasi ment értük, és mondta a pasi, hogy késik a gép 20 percet (naná) úgyhogy menjünk sétálni, vagy az IKEA-ba, vagy ahova akarunk, mert itt nem tudunk leülni, és landolástól számítva legalább 20 perc, amíg áthozzák a gyerekeket, majdnem egy óránk van "sétálni". Egy iparterületen... hát sétálgasson erre a bánat. Így aztán átmentünk a sárga-kékbe pisilni, meg leülni, és egy sültkrumplit elfogyasztani, órát 3 másodpercenként nézni. Állati idegesek voltunk, az egész placc meg tele volt és a máskor fel sem tűnő bambaságuk annyira idegesített, hogy a fél vásárlóközönséget fel tudtam volna rúgni :D

Mikor letelt a fél óra, rohantunk vissza, kérdezte a pasi, aki elküldött IKEA-zni, hogy milyen állatokért jöttünk. 2 cica, 1 kutya. Mondja, hogy menjünk ki, majd hozza... jön is kifelé pikkpakk, tolja ki a ketreceket egy kis kézikocsin. Nézek befelé, Kacor megvan, Borcsi megvan, Zserbó megvan, itt már persze bőgtem, hogy mindenki él és egyben van. Cincogtam nekik, Kacor üvöltött, mint akit nyúznak, Zserbó kopácsolt a ketrec oldalán a nagy örülésben, Borcsi meg úgy nézett, mint akit épp akkor akar egy teherautó halálra gázolni, nem annyira volt észnél azt hiszem.
A pasi kb meg se várta, hogy annyit mondjunk, hogy ezek a mieink-e vagy sem, lepakolta a ketreceket és húzott el, Arkadij úgy szalad utána, hogy helló, aláírni nem kell semmit, vagy igazolni, hogy a mieink, vagy valami? Nem kellett... mondjuk akkor leszartam, de azért furi, hogy akárki elvihette volna őket.
Zserbót  gyorsan kiengedtük, szegény azt se tudta kinek örüljön, nekünk, vagy a cicáknak, mert azokat se látta 2 hete, össze vissza rohangált, annyira édes volt. Mikor hívtam a kocsihoz (Kacor még mindig üvöltött, úgyhogy gyorsan bepakoltuk őket) szaladt, ugrott be, hogy akkor indulhatunk is. A cicák hátul utaztak, a kutyuska meg ölben elöl.
Az út agyrém volt, Kacor ordított, ettől Arkadij sík ideg volt (nem tudtuk ugye miért ordít ennyire), a kutyát alig lehetett féken tartani, hol engem nyalt, hol Arkadij ölébe akart átmászni, hol ki az ablakon, nagyon nyüzsgött.
Itthon a lakásban nem különösebben izgatta magát semmin, gyorsan körbeszaladt és ő kész is volt a felfedezéssel. A cicákat kiengedtük, mindenkit beletettünk az alomba, hogy az meglegyen a fejükben, hogy hol van, aztán én kimentem a "kertbe" a kutyival, a cicák meg bent ismerkedtek a lakással.

Meglepően jó kedvűek voltak az állatkák, és a vártnál jobban alkalmazkodtak is. Mindenkire jellemző, hogy fogytak egy keveset és marékszám jön a szőrük. Ez remélem az idegtől van csak, és azért, mert a télből jönnek, és jó, hogy itt sincs éppen banánérlelő meleg, de nincs is hó és tél, meg jég.
Borisz szegény úgy nézett ki, mint egy agyonhasznált mop, egy puli megirigyelte volna a raszta tincseit, őt meg kellett kicsit kozmetikázni, fésülni, most már a régi formáját hozza. Ezen kívül más bajuk nincsen, érezni rajtuk, hogy idegesek még, meg feszültek, de sokkal jobban vannak, mint vártam.
Kacor kiengedés után elkussolt azonnal, még aznap evett-ivott-almozott, felfedezte a szekrényt magának, befeküdt a ruhákba (ennyit a nem engedjük be őket tervről, mondjuk Borisz kitudja nyitni szóval olymindegy), kedveskedett, éjjel velünk aludt.
Kiskutya szintén jött-ment, játszott, evett-ivott, rajta látszott nagyon, hogy semmi nem számít, csak hogy itt van, befeküdt a cicák ágyába, a cicákat is állandóan nyalta, szeretgette, szóval boldog volt nagyon :)
Borisz volt kicsit tegnap még maga alatt, nem találta a helyét, jött utánunk mindenhova, vagy egyedül mászkált fel-alá és ordibált, ezt éjjel is nyomta, úgyhogy sokat nem aludtunk tőle. Ma délelőtt még kicsit feszült volt, sehova nem mehettem egyedül, jött utánam, most már hajlandó egyedül aludni az ágyban, felügyelet nélkül. Konkrétan szerintem semmit nem pihent, mert délutántól míg mi le nem feküdtünk nem aludt, éjjel is járkált, délelőtt meg engem felügyelt, délutánra dőlt ki, órák óta szunyál szegény.

Alapvetően jól vannak én úgy látom, nyilván azért nem kis kaland volt ez nekik sem, és érthető, hogy feszültek és zizik, de lassan azért mindenki megnyugszik :)