Things I Love Thursday

Annyi minden történt ma, hogy rendbontok és egy bővebb, magyarázósabb TILT lesz a mai, már csak azért is, mert a poszt amit írni akartam gyakorlatilag lefedi a listán szereplő pontok felét, és így egyszerűbb :)

♥ Megérkeztek az állatbabák Sydney-be :) Hétfőn (itt este) indultak és nem kis izgalom, meg kalamajka után sikerült megérkezniük Amszterdamba. Ott aludtak egyet az állathotelben, a kiskutyát megsétáltatták este is, reggel is, majd repülőre ültek és Kuala Lumpur-ig meg sem álltak. Egy hosszú, 10 órás várakozás után indultak Sydney-be, ahova itteni idő szerint csütörtök reggel érkeztek meg. Emiatt egész héten idegbeteg voltam, de a suliban szerencsére tudták kezelni, kérdezték mi bajom és nyugtatgattak, hogy nem lesz gáz :) Nyilván tenni senki nem tudott semmi, de jól esett a szóbeli támogatás. Ma délelőtt írt Arkadij, hogy felszedték őket a reptéren és mennek a karanténba, mindenki megvan, él és mozog, láthatóan az ijedtségen kívül más bajuk nincsen. Édes volt az officer, mert küldött egy e-mail, hogy a cicák jól vannak, elfoglalták a helyüket, és egyéb hivatalos tudnivalók, mikor lehet telefonálni, blabla. Arkadij meg holtra váltan odatelefonált, hogy és a kutyaaa? Mert róla nem szólt egy szót se, és akkor mondta, hogy mert a kutyinkó még a vizsgálaton van (nem sérült-e meg az úton, nem bolhás-e, ilyesmik) és később küldött még egy emilt, hogy az ebecske is jól van és elnézést a kellemetlenségért, amit az előző levél félreérthetősége okozott. Otthon ebben az esetben max lekussolnak, hogy mit türelmetlenkedsz, nem elnézést kérnek, hogy rád hozták a frászt. 

♥ Megjöttek a Crown-os cuccaink! Még a múlthéten kaptunk egy emilt, hogy a kiszállítás tervezett ideje március 13, majd szólnak. Pont tegnap már kezdtünk morcogni, hogy ebből se lesz semmi, aztán tegnap késő délután hívott az itteni Crown-os ember, hogy akkor 13-án jönnének, ahogy azt megbeszéltük :) Hát én nem tudom kivel beszélték meg, de mindenesetre mondta Arkadij, hogy itthon lesz, de tempózzanak, mert nem ér rá egész nap, ugyanis állásinterjúra megy :) 

♥ Arkadij délben jött a sulimba állásinterjúra :) Még korai az öröm, semmire nincs semmi garancia, mert ha lesz is belőle valami, akkor is csak helyettesítő, meg kisegítő tanár lesz, de én nagyon bízom benne, hogy ezzel elindul szépen az úton :)

♥ Megkaptam a prezentációm értékelését, és bár picit túlléptem az időkeretet, nagyon érdekes és informatív előadás volt, ismertem a témát és magabiztosan adtam elő. Szépen és tisztán beszélek, csak kicsit gyorsan, még jó, iszonyúan izgultam :P A személyes történetek, amiket elmeséltem illettek a témába és érdekesek voltak, és az összegzés csodás volt :) Régen kaptam ennyi dicséretet, komolyan mondom, mindenkinek el kéne menni egy ilyen tanfolyamra egy kis önbizalom hizlalásra. Tutira megtartom ezt a kis papírkát :D

♥ Megkaptam az esszém értékelését is, és wow! Nem azért mondom, de kibaszottul büszke vagyok magamra és a tanár szerint joggal :) Szuperédes volt, mert külön miattam jött be, ma nem lett volna órája, de még a múlthéten jeleztem, hogy ez az utolsó órám (vele hétfőn lett volna, de az ünnepnap volt, és holnap lenne megint, de holnap már nekem nincs iskola). Leizzasztott azért, mert jön be a terembe egy papírral, azt hittem az esszém és hogy csak odaadja aztán viszlát, de az valami más volt, nem is nekem, nekem csak mondja, hogy vele tudnék-e menni egy kicsit. Hát persze, de miért? Hát mert egy pár dolgot meg kéne beszélnünk...ó anyám, ez nem kezdődik jól... Bemegyünk a tanáriba, leültet, molyol a papírokkal, kérdezi mit gondolok? Hát semmi jóra nem számítok és ha nem akarja, hogy behányjak, akkor mondja mi van :) Vigyorgott és előszedte a lapomat, amin ott mosolygott a 7-es :) Huhúúúúú! És nem is volt benne olyan sok javítás. Szépen végigvettük az egész esszét, halálra dicsért, hogy milyen boldog ezzel, vagy azzal a résszel, mert milyen jól megírtam (ilyet se hallottam még soha ezelőtt, hogy valamit jól írok meg) és hogy ami hibám van annak is a fele olyan, hogy ha picit hamarabb befejezem és van időm átolvasni, tuti kiböki a szemem és kijavítom. Pici helyesírási, fogalmazási hibák, ezeket tuti nem követem el újra. Mondta, hogy legyek magamra büszke, mert ez egy nagyon jó esszé, és neki is öröm volt javítani, mert szépen le van tisztázva, olvasható az írásom, és az egész rendezett, ahogy annak ki kell néznie :) Kicsi dolog ez, de olyan jól esik, annyit számít nekem, kár, hogy ez nincs meg felvételen ez a sok lélekmasszírozás :D Tudom, hogy még ez semmit se jelent, but hey that's a start!

♥ Ma volt az utolsó napom a suliban, ami annyira nem jó, de az csoporttársak nagyon kedvesek voltak. A nővér fiú konkrétan kiborult, hogy többet nem jövök, az iráni lány egész nap mondogatta, hogy hiányozni fogok neki (vele voltam a legjobban jóban) és többen sajnálkoztak, hogy máris letelt a 3 hét? Hát sajna le, iszonyú gyorsan elszáguldott, hát még csak tegnap mentem be először. Mondták, hogyha arra járok ugorjak be, a tanár is mondta, hogy you are always welcome :) Fura lesz a jövőhéten itthon lenni, bár a kertet kell szökésbiztossá tenni meg indul nekem is a munkakeresés, és nem mellesleg vár rám 25 doboz is a garázsban :D 

♥ Szuper beszélgetésben volt részem ebédszünetben. Valahogy feljött a gyerekvállalás, férjhez menés téma, és az iráni lánynak nagyon határozott véleménye van erről, ő férjhez ment, imádja a férjét, de gyereket nem akar, a férje se erőlteti, ők így boldogok, ahogy vannak. A görög lánynak van gyereke, ő azt mondta, hogy nem biztos, hogyha újrakezdené, megint akarna gyereket. Szereti, imádja, de sok mindenről le kell mondania miatta. Az olasz akar gyereket, de férjet, pasit nem. Én meg csak lestem ott, hogy ilyen van? Itt ül 4 nő és normálisan tud erről beszélgetni? Anélkül, hogy lehülyéznék, leszaranyáznák egymást, vagy akárcsak egy csúnya pillantás lenne, hogy úristen, ez nem akar gyereket. Mondtam is nekik, hogy baszki, otthon nekem ilyen élményem sosem volt, hogy így beszélgessek valakikkel, hogy mindenki elfogadja a másik véleményét, nem próbálja meggyőzni a maga igazáról, csak egy-két emberrel lehetett erről beszélgetni. Állati nagy élmény volt, komolyan mondom, iszonyúan élveztem, hogy megoszthatom a saját érzéseimet ezzel kapcsolatban és nem néznek úgy rám, mint akinek 2 feje van. Ezt amúgy más témában is tapasztalom, hogy meghallgatnak és támogatnak anélkül, hogy véleményt formálnának. Pl. otthon gyakorlatilag mindenki szerint a világ barmai vagyunk, hogy hozzuk az állatokat. Mert drága, meg kínzás, meg drága is és szegény állatok és jaj de sok pénz és még drága is. Nem érdekli őket, hogy évek óta velünk vannak ezek a szőrös jószágok és majd felfordulunk a hiányuktól (ezt se értik, hogy hogy tud így hiányozni, hiszen csak egy macska, csak egy kutya). Amikor erről meséltem, itt elfogadták, hogy igen neki fontos és szenved tőle, senki meg se kérdezte, hogy mibe kerül. Otthon ez az első kérdés, és nem azért, mert mondjuk a kérdező is hozni akarja a kiskutyáját. Egészen más élmény így érzéseket megosztani másokkal, vagy becsatlakozni akármilyen beszélgetésbe. 

♥ virágzik a kis nyomi margarétám és egy csomó bimbó is van rajta :) boldog vagyok tőle, gyakorlatilag ki volt nyuvadva, mikor megvettük, és most tessék, ő is boldog

♥ megjött Brutus, a medve, Arkadij kitúrta a dobozokból, hogy mikor hazajövök már itt üljön a kanapén :)

♥ gála alma, otthon is imádtam, de az itteni egészen más, friss-ress-ropogós-lédús-hersegős

Biztos van valami, amit elfelejtek, de annyira fáradt vagyok, hogy nem fog az agyam. Reggel öt óta pörgök, lesem az szőrösöket, hogy mikor szállnak le, izgultam, hogy mi van velük. Megyek is a tollasbálba mulatni.