Újabb hosszú hétvégének örülünk, idén péntekre esik az ANZAC Day, ami itt munkaszüneti nap, így 3 napos a hétvége.

Mivel ezt az ünnepet nem igazán érzem a magaménak, annyira nem erőltettem, hogy menjünk felvonulni, vagy bármiféle megemlékezésre, a délelőttöt csendben, nyugiban töltöttük itthon. Kora délután kivonultunk a tengerpartra sárkányozni, merthogy a hétfőn rendelt sárkány csütörtökön meg is érkezett. Egy borzasztó magas jómunkásember hozta, aki először kitépte a szúnyoghálós ajtót a helyéről (oké, hogy nincs csengőnk, de azért nem kell úgy rázni, mintha az élete múlna rajta, hogy meghallom-e) majd mikor kivergődtem az őrjöngő kutyán keresztül az ajtóhoz, rámüvöltött, hogy gödááááj. Nem mondom, egy cseppet lesokkolt, viszont a sárkányoknak nagyon megörültem, még aznap este le is rohantunk a partra kipróbálni. Szóval pénteken is ez volt a program, szerencsére az időjárás is jó volt, tömeg sem volt, így remekül szórakoztunk. Azt hittem, hogy itt ez egy gyakoribb szórakozás, mint mondjuk otthon, meg hogy most volt a fesztivál nem egy akkora kuriózum, de tévedtem. Nagyon sokan megbámultak minket, meg a sárkányokat, és sokan szóba is elegyedtek, hogy ez mennyire klassz, amit csinálunk, meg milyen könnyűnek látszik, pedig biztos nehéz. Egyáltalán nem az, csak fogni kell a madzag végét, a többit a szél elintézi :D Jó 2 órát elszórakoztattuk magunkat, aztán húztunk haza, mert már olyan éhesek voltunk, hogy a szöget kirágtuk volna a falból.

Enyém a szivárványos, Arkadijé a Batman :D

Lest we forget

Arch of remembrance

Gondolkoztam, hogy az ünnepre való tekintettel csinálok Anzac biscuit-et, de aztán persze ebből nem lett semmi, mert kb semmi hozzávaló nem volt itthon és a boltok ünnepnap itt is zárva vannak. Egy üzlethálózat van csak nyitva, de az meg nyilván egy kicsivel drágább, mint minden más, ami ünnepekkor zárva van, annyira meg azért nem akartam kekszet :)

Ma a nap nagy részében a kertet rendezgettük, na nem mintha olyan hatalmas lenne, de a jövő7en lesz az első inspekciónk és az előkert nagyon el volt hanyagolva, szó szerint térdig ért a gaz. Az előkert fele szépen meg van csinálva, növényekkel, meg kis bagoly szoborral, de a másik fele úgy néz ki, mintha építési törmelékből állna. Ronda köves-kavicsos, vörös agyagos föld, amin én azt gondoltam semmi nem él meg, de a gaz nagyon szereti, na ezt kellett kipucolni. Kikapáltunk mindent, ami zöld, na nem sokat javított a helyzeten, igazából nem is tudom mit lehetne hosszú távon csinálni vele. A 3 szomszédunkból 2-nek ugyanilyen, a harmadik megpróbálta befüvesíteni, na neki minden kutyafüle nő ott, fű csak elvétve :D A délutánt benti takarítással folytattam, mondjuk olyan fene nagy ganézást nem kellett csinálni szerencsére.
Kíváncsi vagyok milyen lesz ez az inspekció, bár leginkább azon aggódom, hogy Arkadij már nem lesz itthon, mire befutnak.