Ma megejtettük az első inspekciót, 10 perce ment el az ingatlanos.

Korábban már láttunk ilyet Anitáéknál, épp náluk voltunk, mikor jött az ingatlanosuk, körbement a lakásban, mindenhova benézett, és nem túlzok, 3 perc múlva közölte egy levegővel, hogy itsallrightokaybye, és már ott se volt. Gondoltam, hogy nyilván már ismerik a lakást, tudják, hogy a bérlőik nem rúgják ki a ház oldalát, azt hittem az első komolyabb lesz, mert azért mégis...

Ennek megfelelően, amit tudtam előre megcsináltam, kertet rendeztem, garázst rámoltam, pókhálótalanítottam és lemostam a kutyaorr okozta takonycsíkokat a teraszajtóról. Ma korán keltem, mert a levélben, amit küldtek 9-11-ig volt az időpont megjelölve, és 9-ig még fel akartam porszívózni, meg mosni. Kicsit nyilván túlreagáltam, de tényleg nem tudtam mire számítsak, mert mikor beköltöztünk kaptunk egy hosszú listát, hogy ilyenkor minek kell rendben lennie. Alapból nincs rajta semmi olyan, amit ne csinálna meg az ember pár havonta (pl ajtók lemosás, meg ablakpucolás), a nagy része meg olyan, amit az elvetemültek heti többször is megejtenek (porszívás, felmosás, klozet kigányolása az ülőke alatt is :D igen, ez így van a felsorolásban).
Szóval mindent megcsináltam a listán, mert arra számítottam, hogy majd pipálgatja az ingatlanos, hogy igeeeen, ezek a perem alá szarnak és nem szedik le a pókhálót.

Ehhez képest pontban 9kor befutott Maren, akin mindig botrányos mennyiségű smink van, viszont cserébe nagyon kedves és normális. Hozott egy kis tabletet magával, azon pipálgatta, de csak nagyvonalakban, hogy minden oké-e. Pl: az előkertről volt egy képe, hogy az hogy nézett ki legutóbb, azt megnézte és kipipálta, hogy okés. A többi szobáról már nem volt képe sem, csak pipált, hogy mindenhol tisztaság van, aztán jó napot. Örült a dolgozószobának, hogy milyen klassz, sajnálkozott a harcban elhullott tuják miatt (van 6 tujánk, amiből 5 kipurcant, mert nem bírták szegények a tűző napot a nyáron, a 6. árnyékban van, az érdekes mód túlélte). Nem egészen 7 percet töltött nálunk, amiben benne volt egy kis csevegés és röhögcsélés is, meg örömködés, hogy milyen szép rendben tartjuk a házat, hogy érezzük magunkat, de cuki a kutya.

Szóval túlreagáltam, tudtam, hogy túl fogom, de inkább ez, mint alábecsüljem a dolgokat, mert nem hiányzik az életemből egy kis ejnyebejnye, viszont a jövőre nézve jó tudni, hogy nem kell nagyobb takkerolást rendezni, mint amit egyébként csinál az ember.