Pocsék beteg vagyok, azt hiszem ezt minden túlzás nélkül állíthatom.

Múlthét csütörtökön kezdődött, kis fejfájás, kis nyűgösség, éreztem hogy nem vagyok jól, de a tagadás fázisában voltam, énnemvagyokbeteg. Estére az lettem, iszonyúan fájt a torkom, a fejem hasogatott, éjjel alig aludtam. Pénteken a pozitív gondolkodás jegyében (jól vagyok, elmúlik) elmentem bevásárolni, onnan már félholt voltam, mire hazamásztam, be is aludtam egész délutánra. Alvás után felszedtem Arkadijt az egyetemen, aztán indult a hiszti részemről.
Ha szarul vagyok nagyon nem szeretem, ha tutujgatnak, szeretgetnek, ápolnak. Azt se, ha meg se kérdezik mit hozzanak enni/inni/gyógyszert/kérek-e vmit? Azt se szeretem, ha mellettem ül az ágyban Arkadij és olvas. Azt se, ha nem ül ott velem. Azt se szeretem, ha a macska nem jön oda (hálátlan szar), viszont azt se, ha odajön (túl meleg, túl hangosan dorombol, túl sok helyet foglal). Röviden összefoglalva: nekem semmi se jó.

A hétvégét átvegetáltam bízva a legjobban és abban, hogy ez csak jön és megy. Miután a torokfájás elmúlt (felzabáltam egy levél szopogatóst) igazán komoly bajom nem volt, se láz, se semmi ilyen, csak iszonyú vacak közérzet és gyengeség. Attól kipurcantam, hogy megpucoltam a zöldséget a leveshez, utána leültem pihenni. Ilyenkor persze iszonyúan tudok unatkozni is, ágyban fekvés nem az én műfajom, olvasni még csakcsak, de a korábban említett hiszti miatt ilyenkor semmi se jó, tehát új könyvbe nem lehet belekezdeni, olyat kell olvasni, amiről biztosan tudom, hogy jó. Trónok harca, mi más, de most még azt is unom.
Vasárnap délutánra egész virgoncnak éreztem magam, gondoltam faszagyerek vagyok, elkísérem Arkadijt inget venni, az nála úgyis gyorsan megy, mert a 20 féle ingből 3 fog csak tetszeni, 2-ből lesz csak méret és egy lesz, ami jól is áll, ez hamar megvan. Hamar meg is volt, szerintem nem voltunk ott egy órát utazással együtt, de már a végén úgy voltam, hogy nekem annyi.
Mire hazavonszoltuk magunkat világos volt, hogy hétfőn ebből nem lesz iskola, mert nem bírok 6 órát végigülni, plusz oda-vissza utazni, és ha menet közben úgy érzem, hogy elég volt még haza se tudok jönni, mert Arkadij dolgozik, a vonatmegállóból meg nem jár semmi busz felénk.

A hétfőt végigfetrengtem és az elmaradt házimunkát próbáltam apró részletekben bepótolni, közben marékszám ettem a köhögéscsillapító szopogatóst. Itt mindenre cukorka van, köhögésre, torokfájásra... mondjuk legalább működik :) Az íze ugyan iszonyú, de annyi baj legyen.

Ma meg már kedd van, ma is itthon vagyok, ahhoz túl jól, hogy ágyban feküdjek, ahhoz meg szarul, hogy virgonckodjak. Köhögés jobb, fejfájás jobb, takony van bőven. Közben persze szétmarcangol a bűntudat, hogy nem vagyok az iskolában, kezdek nagyon befordulni, nem vagyok a legjobb formámban.