Volt egy kis fogorvosos kalandom, nagyjából mostanra értünk a végére, ideje megörökíteni.

Szóval van nekem egy problémás fogam, mert 32-ből egynek nyominak kell lenni. Még otthon gyökérkezelt kisőrlőről van szó. Na ez a kis fog úgy gondolta, hogy akkor ő növeszt magának egy cisztát a fejembe, mert azt is ki kell próbálni. Ez számomra úgy derült ki, hogy a szájpadlásomon volt egy kis pukli, ami hol volt, hol nem, nem is tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, fájni se fájt, meg mivel inkább nem volt, mint volt, nem foglalkoztam vele nagyon. Semennyire. Aztán egyszercsak a pukli nőni kezdett, meg fájni is, elmentünk a fogorvoshoz, nézze már meg.

A fogorvosi rendelőben 4 vagy 5 doki van, kis pici szobákban dolgoznak, mindenkihez tartozik egy asszisztens kislány is, mindenki állati kedves és folyton csevegnek, csicseregnek, hogy meg kell bolondulni tőle. Amikor az ember becsüccsen a székbe kap egy partedlit és egy napszemüveget, ne süsse már ki a szemét a reflektor, amivel megvilágítják. A doki beül a beteg mögé, majd a gyanútlan szerencsétlent székestül hanyattvágják, de frankón hanyatt nem csak kicsit megdöntenek, mint Mo-n. Igazából a doki ölében van a fejem, csak közben van a fejtámla. Először egy picit furcsa volt, aztán mikor megláttam a plafonon a tévét, ahol nézhetem a legyen ön is milliomost amíg babrálnak, még furább :D jó mi?

Mikor már kezdtem azt gondolni, hogy ez itt annyira mesés, hogy baj nem is lehet, akkor jött Dr Wally, hogy a frászt hozza rám. Olyan jól sikerült, hogy 3 perc múlva már bőgtem, pedig nem csinált semmit :D Kiderült, hogy a puklit az okozza, hogy egy jól megtermett ciszta nőtt a fog gyökerére és ennek a megszerelése meghaladja Dr Wally hatáskörét,  úgyhogy átirányított a "specialistához".  A mezei fogorvos itt csak fúr, meg fogkövet szed le, fehérít, meg nem tudom mit csinál, esetenként gyökérkezel, de minden bonyibb dologgal áthajtanak a specialistához, mert nekik a kis rendelőben nincs olyan profi felszerelésük, bahaha. Attól a felszereltségtől az otthoni fogorvosunk szerintem sírt volna, hogy csak hadd érintse meg.

A specialista Dr Farmer (tényleg ez a neve, nem én hívom így) egy akkorka kis ember, mint egy kutya ülve, viszont nagyon kedves, halk szavú, mosolygós, ezzel téveszti meg a gyanútlanokat :D Amikor az egyik doki beteget küld a másikhoz, akkor elküldi az összes addigi anyagát a betegnek, rtg-t, leletet, így mikor odakerültem Dr Farmerhez ő már képben volt, hogy mivel áll szemben. Én persze azt hittem, hogy ott helyben megkínoz, majd kihúzza a fogam, de csak felmérte a helyzetet, majd elhajtott 3D-s scan-re, hogy nincs-e mikrorepedés a fogon. (A scan nem volt izgalmas, harapjon rá, ne mozduljon, ha vége a zenének mozoghat. A Für Elise ment ha valakit izgatna a kérdés :) ) Vázolta a helyzetet, a ciszta elkezdte felzabálni a csontot maga körül, hogy helyet csináljon magának. Hát nem varázslatos az emberi szervezet? Az volt a szerencsém, mert ilyen kurva szerencsés vagyok, hogy valami csoda folytán a ciszta időnként kiürült (guszta tudom) vagy fel, vagy le, a lényeg, hogy ott nem maradt, így nem okozott különösebben semmi panaszt. Szóval a terv az lett volna, hogy kiszedi a régi tömést, kimossa a fogat belülről, meg a cisztát, aztán meglátjuk. Ezzel a lendülettel haza is küldött, én pedig máris a szívembe zártam,ahhoz képest, hogy úgy mentem oda, hogy aznap tutira meghalok, viszonylag könnyű szívvel sétáltam haza, hogy még nem húzták le a rolót.

Következő alkalommal aztán megkaptam a magamét, jó egy órát macerált, de nagyon alapos volt, azt meg kell hagyni. Fájni egy másodpercig nem fájt semmi, de olyannyira, hogy az érzéstelenítőt úgy adta be, hogy nem éreztem, csak egy kis nyomást és eléggé be is voltam szarva, hogy basszus ez érzéstelenítés nélkül tesz rajtam erőszakot, állítsa le valaki! Ja, a szám ki volt peckelve és egy gumiszarral letakarva, esélyem se volt szólni :D

Így, a képen nem én vagyok :D

Majd egy kerek órát babrált, időnként biztatott, hogy nagyon jól csinálom (egy vadidegen ölében feküdni egy órát, jól ment az tuti :D ), meg tartsak ki, maradjak vele (elájulni mondjuk nem akartam) meg néha mondta mi fog történni. Ahhoz képest, hogy mennyire be voltam szarva, úgy jöttem el, hogy ez tök kellemes kezelés volt :D Még párszor vissza kellett menni, de sajnos a dolgok nem úgy alakultak, ahogy Dr Farmer eltervezte, még egy pár alkalommal átmosta a fogat, de a ciszta csak nem akart elmúlni.

Hogy megvigasztaljon közölte, hogy akkor egy műtét keretében le kell csippentenie a fog gyökerét, és akkor felszámolja a kuplerájt, mert jobban hozzáfér. Igazából amikor megtudtam, hogy ehhez altatni fognak, onnantól nem is igazán figyeltem, mondtam neki, hogy amíg nem fáj, addig azt csinál, amit akar, de ki nem húzhatja, have fun, úgyse fogok emlékezni semmire. Ez nagyjából így is van, fogalmam nincs mi történt :)

A műtét napján (éhezve szomjazva kellett menni) elvitt szobára egy öreg róka anesztes doki, nagyon édes volt, mondta, hogy fogok kapni valamit, amitől minden nagyon szép lesz és jó, kértem, hogy csomagoljon majd nekem belőle elvitelre is, megbeszéltük, hogy tök jó alany vagyok az altatásra, ne izguljak, ez rutin téma. Nem izgultam, az altatástól tökre nem félek, mert abba belehalni az egyik legjobb halál sztem, jobb, mint bentégni valahol vagy megfulladni, és érdekelni úgyse fog utána :D Ezen elröhögcséltünk, biztosított, hogy nem makkanok meg, megnyugtattam, hogy ennek azért örülök, majd visszavitt a váróba, hogy mindjárt jön és kezdünk. Aztán mindjárt jött és kezdtünk, odáig emlékszem, hogy annyit mondott, kicsi a vénám, meg megkaptam a csodaszert, innentől nekem szünet van :) Arra, hogy a műtét után hogy kerültem át egy tök másik szobába, arra végképp nem emlékszem, sem a körülöttem sertepertélő nővér nevére vagy arcára.Varázslatos az emberi agy, hogy hülyére drogozva képes egy másik nyelven kommunikálni, mert habár csak részletek vannak meg, emlékszem hogy elég sokat dumálok és a nő válaszolgat, meg kérdezget, szóval gondolom, hogy angolul osztottam neki az észt :D Később bejött Dr Farmer is, őrá emlékszem, hogy ül és valamit nagyon mond, én meg vigyorgok rá, mint a tök, de hogy mit mondott, arra nem, de egy büdös kukkra sem. Amikor úgy ítélték meg, hogy eleget vigyorogtam rájuk, hívták a responsible adult-ot, Arkadij, hogy vigye innen a drogos nőjét. A nővérke lekísért az utcára, hogy biztosan épségben eljussunk a kocsiig, ez is olyan bizarr, mert nem rémlik, hogy kimegyek a rendelőből, be a liftbe, le az utcára, viszont arra emlékszem, hogy várunk a lámpára, hogy váltson, hogy átmegyünk az úton és leülünk a padra. Ez szerintem állati vicces, meg kicsit ijesztő is persze :) Hazajöttünk után további drogokkal láttam el a szervezetem, aztán elhúztam aludni.

Mint később megtudtam, a műtét pompásan sikerült, bár ez számomra nem volt világos, ugyanis a műtéttől számított 2 napra olyan faszán fosul lettem, hogy ihaj. Persze mindez normális volt, de én nagyon rossz beteg vagyok. A fejem feldagadt, fájt minden, ha ettem, ha mosolyogtam, ha beszéltem, így a nap nagy részét fagyott borsóval az arcomon agonizálva töltöttem, éljen a hosszúhétvége, meg a nyárias időjárás, amiből nagyjából lófaszt nem láttam. 

A hosszúhétvége utolsó napjára összevakartam magam, hogy azért mégis lássak egy kis napot, elmentünk Andiékkal kirándulni kicsit, levendulaföldre, meg helikopterezni, bár ezt csak a fiúk merték. Jó volt nagyon, kicsit elterelte a figyelmem róla, hogy milyen nyomin vagyok. Ráadásul elnyaltuk az első fagyinkat is :) Amióta itt vagyunk nem nyaltunk, mert ezek a gombócosok elég drágák, 2 gombócból egy dobozzal kapni a boltban és inkább azzal tömtük magunkat, viszont most úgy éreztük itt az első gombóc ideje. Sajnos kurva jó volt :D

Következő héten kellett menni kontrollra, meg varratszedésre, ahol újra elmesélte a doki, hogy milyen jó kis műtét volt (a műtét után egyszer már elmondta, de arra nem emlékszem), milyen jól sikerült, mennyire elégedett és hogy most már minden rendben lesz :) én meg hittem neki, úgyhogy könnyes búcsút vettünk, szó szerint, mert a varratszedést megkönnyeztem, aztán elhúztam, hogy majd áprilisban találkozunk. Persze nem így lett, mert varratszedés utáni pár napban olyan őrülten fájt, hogy lilát láttam, a fájdalomcsillapító szart sem ért, pedig szerintük az valami bivalyerős cucc. Nem tudom, én csak szédültem tőle :( Egy rosszabb pillanatomban aztán felhívtam a rendelőt, hogy adjanak időpontot, de azonnal, mert megbolondulok. Persze csak következő hétre tudtak, ezt amúgy nagyon utálom, hogy a dokik mindig hülyére be vannak táblázva. Nyilván ha valami őrült emergency van, akkor igyekeznek aznap fogadni az embert

A következő héten tehát visszamentem, hogy habár egy kicsit jobb, még mindig nem az igazi, de megnyugtatott a doki, hogy ugyan ha csak ez a baj akkor no worries, elmúlik, legyek türelemmel, sajnos ez normális. Igazából ennyi nekem elég is volt, ha normális, hát normális, ha tudom, hogy elmúlik akkor azért kibírom, de jó tudni, hogy nem azért fáj, mert tudomisén, rosszabbodik a dolog. Aranyos volt a doki, mert bár 2 beteg közé lettem sos beszorítva, nem éreztem egyáltalán rajta, hogy már dobna ki, mert ha nincs baja minek tart fel?

Ez az egész mizéria nagyjából mostanra ért véget, most már nem fáj, nem sajog, nem érzékeny se hidegre, se melegre, se a puszta létezésre, talán megmaradok. 

Akárki akármit mond, nekem itt eddig csak jó tapasztalatom van a fogdokikkal, mind a kettő rendes volt nagyon. Igaz, hogy állítólag Edelényben jobbak a fogdokik, mert az itteni képzés az csodás, de összehasonlítási alapom ugye nincsen, szóval nem tudom ez mennyire igaz. A lényeg, hogy nekem most már nem csak patikusom és háziorvosom van, de rögtön 2 fogorvosom is :D Sajnos a fogtörténet itt még nem ér véget, de erről majd a következő részben :)