Kicsit lenyugodtak a kedélyek, sejtettem, h ez lesz, azért is akartam várni az írással, h lecsillapodjak és racionálisabban lássam a dolgokat.

Szóval pénteken mikor kiderült, h a jó hír egyben rossz is, nagyon bepánikoltunk. Aztán egész 7végén ezen pörögtünk, h vajon hogyan lehetne eljönni Adelaide-ből, meg hogy oda se kelljen menni, de aztán kicsit lenyugodtunk.

Sokat agyalunk ezen és arra jutottunk, h mindenképpen Adelaide-ben kezdünk, és ha annyira nem tetszik, vagy nem megy, akkor még mindig átmehetünk Sydney-be, vannak kiskapuk, mondjuk úgy, h félig nyitva :) Vagy legalábbis nem kulcsra zárva. Munkalehetőség elvileg Adelaidben is van, Arkadij szakmája ott is keresett, és azért az sem mellékes, hogy nem diákvízumon kellene tengődnünk. Talán ez a legnyomósabb érv, mert nagyon nem mindegy, hogy permanent residency-n lehetünk, vagy diákvízumon.
Kiderült, h Norbinak is Adelaide a legszimpatikusabb és ő boldogan jönne velünk oda, így ha minden jól megy, akkor legalább négyen leszünk, az már sokkal jobban hangzik, mint a kettő :)

A kezdeti ijedtség után most úgy érzem, hogy nem lesz semmi baj, Csaba nagyon rendes volt, mondta h az első héten odajönne, vagy egyedül, vagy Edittel, és segítene mindenben, ami a kezdéshez kell (lakásbérlés, telefon, bankszámlaszám, adószám, ilyesmik).

Arkadij elkezdte intézni a papírokat, hogy minél előbb beadhassuk őket, meg nézegeti a lehetőségeket, h amíg megyünk még miket lehetne elintézni, hogy jobban "eladható" legyen :) Olyan furcsa, mert azt hittük az elején, h az én szakmámmal megyünk majd ki, aztán kiderült, h az enyémet iszonyú macera lesz elfogadtatni, és csak ott lehet helyben, míg az övéhez kb 3 papírt kell beadni angolra fordíttatva, és most ő visz engem a hátán :) Mindegy, a lényeg, h menjünk, most hogy elcsendesült a para, megint érzem magamban az erőt, hogy a nulláról kezdjünk mindent.

Hát, így állunk.