Elég furcsa napjaim vannak.

Úgy indult az egész, hogy kitaláltuk, hogy a mama lakását kicsit kipofozzuk, és kiadjuk albérletnek, ne álljon már ott tök üresen, meg csak viszi a pénzt. Ennek megfelelően szombaton kora délután összepakoltam pár napra ruhát, meg a kiskutyát és elindultam haza, hogy összezsákoljuk a mama cuccait, meg amit meg akarok tartani, azokat hazahozom a bőrönddel (hahahaha).
Apu értem jött a Vágóhídra, hazavitt, pakoltunk, ebédeltünk, megint pakoltunk, aztán este 10kor tesóm megvilágosodott, hogy miért nem adjuk inkább el a lakást. Mert ő megy hajóra dolgozni, vagy Angliába, én meg Ausztráliába, és így csak gond lenne a lakás, mint ahogy most is csak az. Hazasétáltunk megbeszélni apuval, hogy mit gondol, volt kis flegmáskodás, de azért sikerült normálisan megbeszélni, hogy tulajdonképpen mindenkinek így lenne a legjobb, mert tök jó kis lakás, de a pénz belőle mindenkinek jobban jön, hogy új életet kezdjen.
Vasárnap azért még pakoltunk, meg felhívtam a lomtalanítós embert, hogy változott a program és fullra ki kéne üríteni a lakást, mondta, hogy akkor jön és felméri mennyi mindent kell elvinni.
Közben voltunk a közös képviselő néninél is, nagyon cuki volt, mondta, hogy amiben tud, segít, meg szól, ha valakit hall, hogy lakást keres, és lehet, hogy egy csomó bútort elvisz egy másik albérlője.

Rengeteg minden van abban a lakásban is, szar volt nagyon pakolni, meg eldobozolni a dolgokat, amik azért a gyerekkorom jelentős részét alkották, csupa emlék az egész lakás. Másrészt még az anyu cuccai is ott voltak, meg az anyu gyerekkori dolgai, a tesójának a cuccai, akit nem is ismertem sose, mert jóval a születésem előtt meghalt, de akkor is a családom volt. Nem tudom mit csináljak, kidobni sajnálom, de csak bőgök ezektől a tárgyaktól. Tiszta ellentmondás vagyok, mert egyik percben mindent meg akarok tartani, a szőnyeget, a béna kaspókat, amiket már gyerekként is förtelmesen rondának tartottam és most se találok szebbnek, az összes porcelán csetreszt, aztán meg mindent dobnék ki, meg ki is dobom, mert úgyse tudok vele mit csinálni.

Azért valahol jó is, hogy így alakul, úgyse szívesen mennék abba a lakásba lakni, ott lenni se szeretek, olyan nem jó érzés, hogy minden a mamáé és állandóan az az érzésem van, hogy csak leszaladt boltba és nemsokára jön.

Persze még iszonyú sok minden maradt ott, amit nem tudtunk elhozni, tesómnak rengeteg cucca, ruhája, szgép, meg a Gárdonyi összes és még másik 8 folyóméter könyv, ezeket majd szombaton hozzuk el apuval, és úgy egy körrel megvagyunk, itthon meg majd kiválogatom, amit tényleg meg akarok tartani.

Ma még itthon vagyok, mert elvileg ugye szabadságon vagyok, csak betelefonáltam, hogy ha nem gáz, akkor mégis mennék dolgozni, mert így minek üljek itthon. Arkadij dolgozik, mert úgy tudta, hogy a héten én a mamánál lakásfelújítok, és annál, hogy egyedül gubbasztok a itthon, még dolgozni is jobb. De egy nap pihi nekem is jár sztem :) Ennek megfelelően kihasználom a hűvösebb időt, és kiganézom a lakást. Lazításképpen, csak úgy. Mert annyira imádok takarítani.