Rémes volt ez a hétvége. Lencsi péntek óta nem jött haza. Alig aludtunk péntek éjjel, hajnalban meg már az utcákat jártam, hátha előkerül, este kiplakátoltuk a környéket, persze senki nem telefonált. Pocsékul érzem magam, hiába tudom, hogy van ilyen, hogy a cicák elkódorognak, de Lencsi nem egy csavargós típus és szörnyen félős is. Nem volt valami jól mostanában, valahogy levertnek láttam, de evett, ivott, aludt, hiába vittük volna orvoshoz, mit mondtam volna neki, hogy nem tetszik a macska? Nem tudom, hogy elveszett, bennragadt valahol, valami garázsban, vagy elment meghalni. Csak remélni merem, hogy nem szenvedett, nem beragadt valahova. Olyan jó gyerek volt :(

Viszontlátásra Lencse :(

Szombaton délelőtt otthon voltunk, elvittek pár bútort, meg a közös képviselő néni szerzett vevőt a mosógépre is, kedden el is viszik a hűtővel együtt, szerdán elvileg a szekrénysort is, lassan lassan tényleg elfogynak a dolgok. Ettől is ki vagyok készülve, és még nagyon nagyon messze van a vége.

Ma az egész napot átvegetáltuk kb, délután voltunk csak egy kicsit a Ligetben, megúsztattuk a kiskutyát, de olyan mocskos és büdös volt a víz, hogy hamar alábbhagyott a kutyában a kezdeti lelkesedés. Itthon megint megfürdettem, lemostam róla a mocsárszagot, nagyon jól tűrte, igazi hős volt.

Hát, ez van.