Hétfőn voltam az első angolon, amitől persze alaptalanul féltem. Nem tudtam mire számítsak, valamiért az volt az elképzelésem, hogy majd szörnyen bonyolult nyelvtani szerkezeteket tanulunk és mindenféle nyakatekert módon kell majd kifejeznem magamat. Ehhez képest tök laza volt az egész, nagyon jó volt a hangulat, nevettünk sokat. A tanár, John jópofa, laza fickó, poénkodik állandóan, próbálja oldani a hangulatot, mert azért néha érezni egy kis feszkót, mégiscsak 8 vadidegen van összezárva. A hétfői órán egy idióta lánnyal voltam párban, nem volt képes 3 szavas válasznál hosszabbat adni, bármit kérdeztem, és mivel ez egy ilyen ismerjük meg a másikat óra volt, elég nehezen ment, hogy utána beszámoljak róla, hogy ő mégis milyen ember. Szerdán hála az égnek ez a lány nem volt, 2 új jött, mind a kettő normális, kommunikatív, úgyhogy nem volt ilyen probléma, hogy a másik ül kukán, aztán beszélgess vele. Egyelőre jól érzem magam, remélem meg is tanulok majd szépen fogalmazni élőszóban is. Sajnos ugyan az a hibám, mint mindenki másnak, hogy a passzív angolom messze jobb, mint az aktív, ezen kell majd javítani, hogy a kérdésekre élőszóban ne úgy válaszoljak mint egy konyhalány.

Szerdán még bementem okmányirodába is, hogy kellemesen csalódjak. A vízumhoz kell egy anyakönyvi kivonat, ami nekem még a régi típusú, egy nyelvű, és úgy voltunk vele, hogy inkább kérek 3000 ft-ért egy újat, ami már az EU konform és 3 nyelvű, így nem kell lefordíttatni 60 dollárért ( kb 13000 ft). Az anyakönyvi hivatalban nagyon rendesek voltak, csak én voltam és kb 5 perc alatt készen is lettünk, fizetni se kellett érte :) Biztos alanyi jogon jár egy új fajta is ingyér :D
Okmányiroda után angol, utána pedig felszaladtam Csabáékhoz, hogy Arkadijjal együtt jöjjünk haza. Edit rögtön le is sokkolt, mondta, hogy ha már meghoztam az anyakönyvimet, mit szólnánk, ha be is adná a vízumunkat? Hát, így történt, hogy január 23-án beadtuk a vízumkérelmet, visszaszámlálás indul :)

Csütörtökön pedig végre bent is szóltam a gyárban, egyelőre csak arról, hogy nyáron kimegyünk egy hónapra, ők úgy tudják, hogy turistáskodni és Arkadijnak egy tanfolyamra és vizsgára, de én csak elkísérem. Aranyosak voltak, örültek, meg már írják a kívánságlistát, hogy kinek mit hozzak. Szar lesz egy hónap után hazajönni, és kb 2 hónappal utána bejelenteni, hogy kislányok akkor ennyi volt, én megyek is.
Most az a menetrend, hogy június közepe felé kimegyünk, becsekkolunk az országba, hogy érvényesítsük a PR státuszt, Arkadij letesz egy fordítói vizsgát, és utánajárunk az én szakmai követelményeimnek, hogy milyen vizsgát kell majd tennem és hátha hozzá lehet jutni egy sample test-hez. Meg persze várost nézünk, felderítünk, ismerkedünk az egész helyzettel. Nagyon szeretném, ha minél többet tudnék kint is angolozni, hogy amikor hazajövünk, akkor egyből szeretnék majd elmenni vizsgázni, hogy ősszel aztán tudjunk menni végleg, még a nagy meleg előtt (mmint az ottani nagy meleg előtt). Majd meglátjuk mi lesz belőle, meg hogy, elsőre most a szeptember-i vizsgaidőpontokat tűztem ki célul.
Közben persze be vagyok zsongva iszonyúan, menni akarok már, világot látni, új embereket megismerni, kiszabadulni ebből a posványból, ami mostanában a munkahelyen van. Tervezgetem, hogy mit kell venni még, mit kell vinni, mert sose mentem sehova egy hónapra úgy, hogy itthon nyár van, ott meg akkor már ősz-tél lesz, és bár tudom, hogy az ausztrál tél nem olyan, mint itt, azért fázni nem akarok egy hónapig. Tudom, olyan messze van még a június, de annyira izgatott vagyok, gyerünk már :) Még jó, hogy az angol eltart áprilisig, addig el leszek foglalva :)