Megérkeztünk! Juhiiii, végre :D

A vonatút hiperhosszúra sikeredett, 3 órás késéssel sikerült befutni Münchenbe, ott fogtunk egy taxit és a szállásra vitettük magunkat. Kiderült, hogy Arkadij tesójáék a másodikon laknak, lift nincs. Nekünk meg van fejenként 30 kiló pakkunk, nem mondhatnám, hogy örültem, mikor ez kiderült.
Másnap fél 1-re jött értünk a fuvar, vitt a reptérre, na az durva volt. Egy cuki bácsi vezette a taxit, de aztán az autópályán megmutatta, hogy nem cuki bácsi ő, hanem egy őrült taxis, 180-al mentünk, hogy behozzuk a lemaradást egy dugó miatt. Nem voltam benne biztos, hogy túlélem az utat.

A repülés eseménytelen volt, Münchenben még elnézelődtünk a duty free-ben, bár én ezekben sose találok semmi érdekeset, azért az időt el lehetett vele ütni. Dubajig az út nyugis volt, megnéztem a Hobbitot (3x) az kb ki is töltötte az időt :D
Dubajban az átszállás pikk pakk ment, nagyon jól ki vannak írva a dolgok, kinek merre kell menni, mire kell átszállni, mi honnan megy, és ha még ezután se sikerülne megtalálni a járatodat, nagyon kedves kislányok álldigálnak az infós tábla előtt, akik segítenek eligazodni. A reptér bazinagy, vonatoztunk a terminálok között, nézegettünk a boltokban, bejelentkeztünk a családnál, hogy megvagyunk :)
Beszálláskor áttúrták a kézipoggyászokat, nem derült ki mit keresnek, mert ugye akkorra már 2 becsekkoláson és ellenőrzésen és amit vehettünk volna azt is csak a duty free-ben, de valamit nagyon nézegettek. A mögöttünk álló ausztrál néninek se volt fogalma róla, mondta ilyen még sose volt, hát ilyet is láttunk. Viszont aki átvizsgálta a motyót nagyon rendes volt, úgy tette arrébb a cuccaimat, mintha hímes tojás lenne, nem dobált semmit, nem túrt a dolgokban csak bekukucskált. Kicsit felváltottam volna a munkában, sztem érdekes lehet látni mások miket hurcolnak magukkal :)
Sydney-ig a repülés szintén elég eseménytelen volt, szundikáltunk, ettünk, ittunk, filmeztünk. Szerencsénk volt nagyon, mert a 4 üléses sorban ültünk, de csak 3-an, egy angol idős bácsikával, akinek a fia él itt, úgy ujjongott, mint egy gyerek mikor mondtuk, hogy ide jövünk. Mondta, hogy imádni fogjuk, merth Sdyney fabulous :) Szóval mivel csak 3an voltunk így tudtunk Arkadijjal felváltva fekve aludni. Én egy kicsit jobban szenvedtem, valahogy a sok himbálózástól tengeribeteg lettem és egy másfél órát agonizáltam, hogy kidobom-e a taccsot, vagy sem, de aztán inkább nem :) Ezt leszámítva viszont ki lehetett bírni, nyilván nem csinálnám minden héten, de azért nem volt annyira iszonyú, mint előtanulmányaim során gondoltam :D
Kijönni a reptérről izgisebb volt, kaptunk ilyen kis vallj be mindent, különben neked annyi kártyát, amire nem tudtuk, hogy mit kell írnunk ahhoz a részhez, hogy miért jövünk. beikszeltük, h permanentek vagyunk, de nem akarunk 12 hónapnál többet maradni, aztán ezen a halálba stresszeltük magunkat, hogy ebből mi lesz. Hát, egy nagy semmi, senkit nem érdekelt, inkább az érdekelte őket, hogy milyen gyógyszert hoztunk, és hogy Arkadij mit szív a pipájával :D Ez is így kb 5 percben, a pipát azért megnézték, de látták, hogy semmi extra, el is lettünk hajtva, hogy ne tartsuk fel a sort, menjünk kifelé :D
Edit várt minket, berámoltunk az autóba, kicsit kerülgettük a kocsit, hogy ki hol száll be, aztán irány Surány Sydney. Az első kanyarnál kicsit megijedtem, hiába tudom, hogy minden fordítva van, azért ijesztő volt a "szembe sávba" bekanyarodni.
Még egy gyors bejelentkezés a családnál, hülye kérdésekre válaszolgattunk, aztán el is húztunk aludni, mert annak ellenére, hogy fél órával hamarabb érkeztünk, sok időt elszartunk mire kipörögtek a csomagjaink, meg átverekedtük magunkat az ellenőrzésen, fél 12 lett mire hazaértünk, és éjfél mire mindenkinél bejelentkeztünk, hogy megvagyunk.

Ma reggel még semmi extra, ülünk pizsamában és mindketten blogolunk, várjuk Csabát, aki meg edzeni ment, közben ismerkedünk a helyi flórával és faunával. Van itt valami madár, aminek olyan hangja van, mintha egy nyikorgó biciklivel tekerne egy öregember az ablak alatt, meg valami másik, ami iszonyúan rikoltozik de látni nem látom honnan ordibál. Vannak cicák, Editnek 3, meg van itt egy kis tiritarka a teraszon, nagyon nézeget befelé, de bejönni nem akar (meg mondjuk nem is tudom itt lakik-e, de én simán beengedtem volna :D), viszont beszélget, meg kedveskedik.
Szerintem elleszünk itt, mint a befőtt :)