A múlthéten szerdán ellátogattunk a Sydney aquariumba, ez ugye benne van a jegycsomagban, amit még egy csillió évvel ezelőtt vettünk :) legalábbis úgy érzem, hogy nagyon régen volt az már. Éppen belecsúsztunk már az iskolai téli (?) szünetbe, ennek megfelelően mindenhol gyerekek voltak, de szó szerint térdig kellett gázolni a kölykökben, már az épületbe bejutás is kalandos volt. Az előre váltott jegynek hála nem kellett végigállni a kígyózó sort, kicsit hülyén is éreztem magam, hogy mindenkit beelőzve bemegyünk, néztek is furán az emberek, biztos azt hitték csókosak vagyunk :D
Odabent egészen borzasztó volt a tömeg, innentől kezdtük magunkat nem olyan jól érezni. Az összes látnivaló előtt fürtökben lógtak a gyerekek, mögöttük a szülők, azok mögött a babakocsiban hátrahagyott kistesó, így ezen a hármas védelmi vonalon nem nagyon jutottunk oda az üveghez, hogy lássuk mégis mi van ott. Valahogy itt nem szokás egy menetirányt tartani, ezt a többi múzeumban is érzékeltük, de ott nem voltak ennyien, és nem volt zavaró. Itt mindenki rohant ahova tudott, és mikor egy 5 tagú család rohan feléd babakocsival, hát nem biztos, hogy felveszed a versenyt, hogy vethess egy negyed pillantást a kacsacsőrűre. Ilyen iszonyú tülekedésben nem volt akkora élmény, bár mikor végre kikeveredtünk az épületből azt beszéltük Arkadijjal, hogy ha nincsenek ennyien, akkor sem lett volna semmi olyan, amit ne lehetett volna kihagyni. Pedig még koldultam is bent 2 dollár 70 centet :D Úgy történt, hogy vannak emlékpénz préselő gépek, amik 2 dollárral működnek, és egy kiválasztott képet nyom rá egy másik éremre. Én ezeket imádom, otthon is mindig préselek, itt is már nemtom hányat nyomtunk, persze az akváriumból is kellett. Igen ám, de csak 2 darab 2 dollárosunk volt, és az egyiket elnyelte a gép! Na itt jött a kunyerálás és az idegenekhez rohangálás, hogy ki tudja felváltani az ötösömet. Az első családos akihez odarohantam úgy tűnt érti mit akarok, a faszi a zsebébe nyúlt és az összes! aprót a kezembe nyomta, és mondta, hogy tartsam meg. Én meg álltam ott, mint egy hülye, az meg látva a zavaromat egyre csak hajtogatta, hogy that's ok, that's ok :D Hát akkor ha oké, akkor oké, de adhatott volna úgy is, hogy ne 2 darab 1 dolláros legyen benne :D Na, itt indult a ki tud felváltani kettő 1 dollárost egy 2 dolláros érmére játék :D Nem húzom, a végén sikerült felváltani a büfében, ahol egy szlovák lány volt a büfés, kente vágta a magyart, de azóta felkészülten megyünk, gyűjtjük a 2 dolláros érméket.
Ezután a nem annyira klassz élmény után szereztünk ebédet és bevettük magunkat a Royal Botanic Garden-be, ahol én már voltam egyedül, amikor Arkadij vizsgázott. Másodszorra is klassz volt, és most annak ellenére, hogy a bejáratoknál iszonyú tömegek piknikeztek, beljebb már a kutya se járt, nagyon jó csend volt és a látványosságokhoz se kellett sorba állni. Ez a park egészen elképesztő, nagyon szép gondozott, sehol egy eldobott cigicsikk, vagy zsepi, a padok nincsenek széttörve, összefirkálva, tényleg csodás élmény sétálni benne.

Csütörtökön megint a tengerparton kötöttünk ki, kipróbáltuk a fish&chips-et, ami irtózatosan nagy adag volt, belaktunk belőle ketten, plusz a környék összes sirálya :) Én nem vagyok egy nagy hal rajongó, de ez finom volt citrommal, természetesen fogalmam sincs róla mit ettem, hogy legközelebb már tudatosan ilyet kérjek :D A jó időnek köszönhetően a parton nyüzsögtek az emberek (kutyák sajnos nem :( ) én is beálltam nyüzsögni és a lábamat a vízzel mosatni, szeretem ezt csinálni :D Itt egészen már a tenger, mint Adelaide-ben, ott akárhova megy az ember öbölhöz jut és nincsenek olyan veszett hullámok, mint itt. Tele volt a part szörfösökkel, pancsoló gyerekekkel (förtelmes itt a tél, komolyan mondom kibírhatatlan), családokkal. Itt ha jön egy hullám, az beterít térdig és majdnem fellök, mikor pedig visszahúzódik a hullám úgy szív magával, hogy majdnem beborulok, közben viszi a talpam alól a homokot, és mikor elvonul ott állok bokáig a homokba eltemetve :) nagyon klassz érzés, ha közelebb lenne a tenger, biztos hogy minden délután ez lenne a program :D Láttunk delfineket is, én még sose láttam azelőtt, most is csak messziről, de olyan édesek voltak ahogy játszottak, felfoghatatlan, hogy itt ez mindennapos dolognak számít, az emberek épp csak lelassítottak megnézni, én meg nem győztem mutogatni meg sikongatni, hogy ott is, meg ott is, láttad-láttad? Csodás volt :)

Pénteken ajándék beszerző körútra mentünk, a belvároshoz közel van egy piac, ami tele van ilyen csetreszekkel. Két féle szuvenír van, amennyire sikerült felmérni a terepet. Az olcsó kínai, ennek megfelelően gagyi is, rondán vannak a dolgok összeragasztva, kissé igénytelen. A második csoport a nem kínai, nem tudom kik csinálják, de őrült ára van. Főleg, ha többet akar az ember venni, akkor itt hagyja a gatyáját is. Ezek szebben vannak megcsinálva, általában a pöttyözős aboriginal dizájn, sokkal sokkal jobbak, mint a kínai vacakság. Azért eltöltöttünk egy jó másfél órát a piacon, aztán megint kompoztunk, ezúttal a Cockatoo Island-re. Régen börtönsziget volt, ma ilyen skanzen szerű, de sehova nem lehet bemenni, kívülről meg nem annyira érdekes, hogy ez volt az asztalosműhely, ez volt a festőműhely, ez volt az akármi... kívülről csak házak, nem lehetett bemenni, egy cellát megnézni, vagy ilyesmi, úgyhogy alapvetően elég unalmas volt. Legalább 50, vagy még több sátor fel van állítva, ott is lehet aludni :D Hát nem tudom ki alszik ott, dögletes unalom lehet, ráadásul a többi látogató a sátrak között bóklászik, elég zavaró lehet. Szigetelés után vissza a piacra, kiegészítettük a délelőtti zsákmányt.

Szombaton mosás nap és punnyadás volt tervben, ebből a mosás be is jött, de délután felkerekedtünk és elmentünk Csabáékkal autózni, meg várost nézni. Költözést terveznek, és most keresgélnek, nézegetnek, hogy milyen városrészre érdemes. Amit megnéztünk az olyasmi volt, mint otthon Szentendre, édes kis boltok, kis utcácskák helyes kis házakkal, nekem nagyon tetszett. Jól esett sétálni is csak úgy bele a világba, láttuk az első ausztrál tacskót is :D

Vasárnap a belvároshoz közeli The Rocks volt a terv, sikerült is eljutni, csak azt nem tudtuk, hogy hétvégente itt vásár van, úgyhogy a vásári sátrakon és bódékon kívül mást nem is láttunk a városrészből :D Na nem mintha baj lenne, mert a vásárban viszont remekül eltöltöttük az időt, elbámészkodtunk, azért sajnos tudják mitől döglik a légy, rengeteg kedves dolog volt, amit fel tudtam volna vásárolni. Természetesen az árak nem voltak annyira kedvesek :D Mikor kibóklásztuk magunkat, felmentünk az Observatory Hill-re, ott ebédeltünk, olvastunk, én igyekeztem beolvadni a környezetbe (értsd a fűben elterülve süttettem magam a napon) és örültünk a vasárnapnak, a napsütésnek.