Hétfőn Csabával kiegészítve a csapatot elmentünk a Madame Tussauds múzeumba. Igaz, hogy a honlap szerint Bécsben is van, nekünk a legmesszebbibe kellett jönni :D Kivételesen nem volt nagy tömeg, és a második felétől már élveztük is. Az elejére tették a politikusokat és a sportolókat, én még a magyar sportolókkal se vagyok képben nagyon, nemhogy az ausztrálokkal, így ezt a részt átugrottam nagyjából. A fiúk azért fotózkodtak sokat, de én úgy éreztem tudok élni egy Julia Gillard-al közös kép nélkül. A második felét már élveztük nagyon, sokat nevettünk. Azt sajnáltam csak, hogy viszonylag kicsi, és kevés híresség volt, bár ha a sportolókkal is számolok, akkor annyira nem vészes. Tény, hogy mindenhol ott vannak a helyi sportélet nagyjai, de engem ez semennyire nem érdekel, a sporthíreket se bírom végignézni.

Madame Tussauds után a halpiacra mentünk. Egyikünk se nagy halrajongó, talán Csaba igen, de mi Arkadijjal biztosan nem, de én úgy vagyok vele, hogy ha itt akarunk élni, akkor talán kéne adni egy esélyt a seafood-nak is, és kezdhetjük pl azzal, hogy megnézzük mit adnak a piacon, hogy aztán tudjunk receptet keresni hozzá, meg egyáltalán ismerkedjünk a kínálattal. Éppen ebédidőre sikerült odaérni, úgyhogy iszonyat tömeg volt, viszont ami nagyon tetszett, hogy helyben megvehetted a halacskádat, polipodat, akármicsodát és átcsattoghattál a sütős pulthoz, ahol elkészítik neked. Sokan éltek is a lehetőséggel és mindenhol falatoztak, én meg csak néztem, hogy ezeknek a tengeri herkentyűknek a nagy részét azt se tudnám hol kellene megfogni, és melyik része ehető, a helyiek meg kétpofára tömték magukba. Viszont nagyon szép fehér húsa van minden ilyen halfélének, úgyhogy még nem adtam fel, amikor visszajövünk tesztelünk, biztosan van Adelaide-ben is valami halpiac jellegű valami.

Hétfőn este Arkadijnak sikerült mellélépni a járdán, úgyhogy kicsit megrántotta a bokáját, emiatt kedden nem is mentünk sehova, és azért jól esett végre egy kicsit nem menni sehova. Mióta itt vagyunk minden nap megyünk, nézünk, figyelünk, jegyzetelünk, időnként úgy érzem, hogy megtelt az agyam új infókkal és egyszerűen nincs több hely. Rengeteg új inger és élmény ér minket egy szimpla bevásárlásnál is, még mindig nem megy, hogy csak beszaladunk kenyérért meg mandarinért és jövünk is, minimum 40 perces bámészkodás, ha bemegyünk egy boltba :)

Szerdán utolsó állomásként a Sydney wild life park-ba mentünk, szintén a jegycsomag részeként. A Gorge vadasparkohoz képest túró volt, az akváriumhoz képest pedig csodás :D Itt is elég sok állatka volt, de nem lehetett hozzájuk odamenni, a koalát se lehetett karba venni, csak odaállni mellé és úgy fotóztak (amiért gondolom külön horror árakat kértek), a kengurukhoz se lehetett odamenni, egy kerítéssel el volt kerítve a látogató, de ha a kengurunak olyan kedve volt odajöhetett volna, de persze ezeknek nem volt kedve :) Viszont láttunk kacagójancsit, ami szerintem az egyik legviccesebb állat, még kacagott is nekünk egy kicsikét :) és láttunk bilby-t is, valamint óriási giganagy krokodilt, amitől engem a hideg rázott, de Arkadij odavolt érte. Megcsodáltuk az összes ocsmány pókfélét, ami gyakori itt és találkozhatunk vele, hát nem örülnék egyiknek se, ezzel a résszel elég hamar végeztünk, jobb nekem, ha nem tudom milyen nemszeretemállatok élnek itt.

Ma pedig már rámolunk, rendet rakunk. Annak ellenére, hogy úgy indultunk, hogy nem veszünk semmit, mert minek, úgyis jövünk vissza, egy tonna szart hurcolunk haza :D Jó, hogy a nagy része ajándék, de azért egy-két dolgot magunknak is vettünk :P

Holnap reggel 6-kor indul a gépünk, várom is, meg nem is. Várom nagyon, mert jó lesz az állatokat látni megint, a saját ágyunkban aludni és olyan dolgokat venni és enni, amikről tudjuk, hogy milyenek, viszont a munkába egyáltalán nem vágyom vissza. Mindegy, még egy pár hónap, azt már féllábon, guggolva is, igaz? :)

Bon voyage, otthon találkozunk! :)