Óó anyám, el se hiszem, hogy 24 órát jöttünk egyfolytában. Nem mondom, hogy nem vagyok fáradt, de nem tűnt annyinak. Hajnalok hajnalán keltünk, egész pontosan 2:20-kor, én még gyors fürödtem, pár maradék dolgot elpakoltam, aztán már indultunk is a reptérre. Hülyére izgultuk magunkat, hogy túlsúlyosak lesznek a bőröndök (elvileg 30 kilót vihettünk fejenként) úgyhogy mindent a kézipoggyászba gyömöszöltünk. Van nálunk nettó 40 kilónyi szótár, Arkadij vizsgája miatt ugye, mindenhova tettünk egyet. A vicces, hogy odafelé senkit semmi nem érdekelt, hogy hány csomaggal megyek a fedélzetre, hány kilós, egyáltalán. Na itt persze szívózott a becsekkoltatós maca, hogy miért 2 csomag? Mert kézi és laptoptasi....ja jó, azt lehet, de mérjük le a kis gurulós kézit... király, 7 kiló lehet, mindkettőnké sokkal több. Ami ciki, hogy amiket én tettem a kézibe, azokat nem nagyon tudtam máshova tenni, mert a mackó volt benne (önmagában 5 kiló), a laptopom és egy mackónadrág, meg egy könyv. A könyvet áttettem a nagybőröndbe, a laptopot a válltáskába, így lett 7.2 kg, amire azt mondta a maca, hogy thats fine... mégjóhogy fine, mikor a hátizsákot és a válltáskát nem is mérte le, lehetett volna az meg 20 kiló.... mindegy, vicces volt, hogy ilyenen kukacoskodtak.

Sydney-Dubaj számomra eseménytelen, kiolvastam egy könyvet, valamennyit szundikáltam is, meg tökélyre fejlesztettem a mozgó járművön mászkálást. Valami extra zötykölődős utunk volt, mondta is a személyzet, hogy nem szokott ilyen hullámvasút lenni. Engem mondjuk ez tök hidegen hagy, hogy himbál, de Arkadij kicsit feszkós volt tőle, nem is nagyon tudott aludni. Még most is rugózik :D
Dubaj-München jobb volt, annyira üres volt a gép, hogy mindketten befeküdtünk egy-egy sorba és bevágtuk a szunyikát.

Holnap fél 12-kor indul a vonatunk haza, este meg már a kutyát gyömöszkélem :) nagyon várom :)