Nem tudok aludni, mert megint taknyos vagyok, meg betegecske, én nem tudom mi a túró van velem idén decemberben, de eddig tán 5 napot ha egészséges voltam. Ezt már nem lehet az oltásra fogni, gondolom nem tett jót a hidegben mászkálás, mikor a Szarjankót kerestük, abban reménykedem, hogy ez most nem tart el 2 hétig, bár a futkosásnak most a karácsony miatt úgyis lőttek, mert zárva a terem. Na nem mintha az utóbbi időben olyan csodásan ment volna, igazából tán még sose ment ilyen szarul, hiába, a betegség böjtje.

Pénteken voltam bent a melóhelyen, karácsonyi bulit tartottunk, ajándékoztunk, ettünk-ittunk, meg röhögtünk sokat. Kivételesen nem csipsz és süti volt a menü, hanem a kislányok hoztak salátákat, meg sajtot, csak nekem felejtettek el szólni, úgyhogy ilyesmivel nem készültem :D Mindegy, mert sütit úgyse sütöttem a Boriszkaland miatt, de délelőtt fasírtot kisütni jó lett volna, az csúszott volna a majonézes salik mellé. Sebaj, így is felüdülés volt és nagyon jól esett a zöldség a csipsz helyett. Az ajándékozás jól sikerült, nem azért de rémesen büszke voltam magamra, mert több ajándékötletet is adtam a lányoknak, amit meg is fogadtak, és volt is nagy sikoltozás, meg örömködés, hogy jaaaj pont ilyet akartam, meg jaj de klassz :D Jó érzés volt, pedig nem is én adtam :) Az én ajándékomnak is örültek, pedig az sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Először vettem egy olyan üveget, (a fél lityis verziót, ami valamiért nincs a honlapon), ami nem néz ki annyira befőttesnek, gondoltam kidekorálom valahogy és megtöltöm mindenféle jóval, ami az elgyötört kezeknek jól esik. Körömágy ápoló olaj, kézkrém, körömreszelő, lakk, körömmatrica, ilyen lányos dolgok, mert akit húztam nagy körömfestegetős, szereti az ilyesmit.
Persze az üveg kicsi lett, a magassága volt kevés és nem tudtam rátenni a fedelét, ha beletettem mindent, ahhoz meg kicsi volt minden szempontból, hogy fektetve legyenek benne a cuccok, meg úgy bénán is nézett ki, úgyhogy a garázsban túrtam rendes befőttest. Nem olyan szép, de a célnak megfelel, feldíszítettem hópelyhes kontúrmatricával, szalagokkal és azt hiszem egészen jól sikerült, került mellé még pár apróság, és úgy láttam tetszett a kolleginának :) Jó kis karácsonyozás volt, szeretek visszajárni, úgy látom tényleg örülnek, én is örülök nekik, mikor búcsúzunk mindig kérdezik, mikor jössz megint? :D

Karácsonyozás után elszaladtam még pár helyre Arkadij ajándékáért, meg felhívtam a dokit is, hogy tudok-e aznap menni, az elmaradt randevúnk helyett, aranyosak voltak, mert beszorítottak a táncrendbe. Így lett 3 felesleges órám, amit nem tudtam mivel tölteni, hazamenni nem lett volna értelme, mert mire hazaértem volna kb fordulhattam is volna vissza, és annyira nem volt kedvem mászkálni se. Ténferegtem a Blahán, bementem a Müllerbe, szeretek oda járni, mert annyi mindenféle cucc van és jó kis időpocsékolás, most is elszaladt egy óra a semmivel, venni se vettem semmit (HŐS vagyok). Utána beültem a Mekibe olvasni, vicces volt, mert 2 egyetemista csajszi ült le mellém és az egyik éppen Sydney-be készült a faszijához, meg angolt tanulni és be volt szegény szarva. Nem akartam beleokoskodni nekik, így nem szóltam semmit, olvastam tovább, meg magamban vigyorogtam :) Olyan érdekes ez, biztos érzékenyebb vagyok erre az Ausztrália témára, de tényleg mindenhol szembejön.

A doki is lesokkolt, én voltam az utolsó és menet közben Arkadij is befutott értem, hogy ne kelljen buszoznom hazáig, beszélgettünk Ausztráliáról is sokat, meg a végén a doki a nyakamba borult, hogy sok sikert kíván, meg puszi meg vigyázzunk magunkra. Néztem is, hogy tán el is sírja magát :D Jó, szemét vagyok, igazából nagyon jól esett, aranyos doki nagyon és az a fajta, akihez ragaszkodik az ember, nem örülök, hogy nem tudom magammal vinni.

Tegnap állatorvosoztunk megint, anyósom cicáját vittük UH-ra, nagyon úgy fest, hogy nincs semmi baja a cicának és azért nem eszeget, mert a fogínye be van neki gyulladva, és ez, meg a 2 műtét egymás után okozza hogy lefogyott kicsit. Most szigorúan mérni kell a kajáját, hogy mennyit eszik egy nap, meg kap a fogára gyogyit, meglátjuk. Mindenesetre a kedve jó, játszani játszik, már fut, szalad, ugrik, csak fel kell hizlalni.
Állatozás után családoztunk, átjött Arkadij tesója konyhatechnikai továbbképzésre (hogyan kell töltött káposztát csinálni) beszélgettünk, röhögtünk és felzabáltuk a savanyúkáposzta készletet :) Jó volt, valamiért tök ritkán találkozunk és olyankor is valaki mindig rohan, rég nem beszélgettünk ennyit.

Ma másik tesózás lesz a progi, meg takkerolás, utolsó kimaradt cuccok megvásárlása, aztán holnaptól sütés főzés :) A gyümölcskenyeret nagyon várom, általában még ki se hűl, de már nincs egy morzsa se belőle.